Akaratomon kívül - Aki Keres Az Talál |Befejezett|

26.

Bennem akadt a mondandóm, és görcsbe rándult a gyomrom. Aaron felkapta a fejét, mögém nézett, és falfehérré vált az arca.

- Rád is vonatkozik fehérhaj. Ha megmozdulsz, a barátnődnek annyi. – Mély, kissé rekedt hang tartozott a fegyvert a fejemnek nyomó férfihez. Pánikkal a szememben néztem Aaronra, aki hasonlóan ijedten nézett vissza rám.

- Szőke, nem fehér. – Motyogta Aaron.

- Tőlem aztán narancssárga is lehetne. Felállni! – Megragadta a felkaromat, és talpra rántott, egy másodpercre se mozdítva el a tarkómról a fegyverét.

Gyorsan átgondoltam a lehetőségeinket. Nem tudtam, hogy ezt az embert külön utánunk küldték, vagy egy egyszerű bűnöző. A második opció megkönnyítette volna a dolgunkat, ugyanis úgy nagyon meglephettük volna a képességeinkkel.

Aaron óvatosan, a kezeit jól látható helyen tartva tápászkodott fel, miközben végig engem figyelt. Ő is azon gondolkozhatott, hogy hogyan használhatná a képességét úgy, hogy nekem közben ne essen bántódásom.

- Ha megpróbáljátok ellenem használni a gusztustalan mutációtokat, gondolkodás nélkül agyonlőlek titeket. – Adta meg a választ a kimondatlan kérdésre a hang gazdája.

Lökött egyet a karomon a lépcsőházhoz vezető ajtó felé.

- Indulj el narancssárgahaj! – Szólt Aaronra, aki összeszorított fogakkal állt be elém, és kezdett el lépkedni a zöld ajtó felé. – Egy rossz mozdulat, és végetek.

- Felfogtuk. – Morogtam, miközben éreztem, hogy izzadságcseppek gördülnek le a nyakamon. Éreztem a fegyver hideg érintését a tarkómon.

A következő pillanatban ajtó nyitódása hallatszott, majd egy meglepődött kiáltás. A támadónk elkáromkodta magát, majd éreztem, ahogy a fegyver eltávolodik a fejemtől.

Kihasználva az alkalmat a kiáltás felé kaptam a fejem. A recepciósfiú állt a pult mögött ledermedve, tátott szájjal.

A mögöttem álló férfi egy másodperc gondolkodás után felemelte a karját, majd lőtt.

Hangos durranás hallatszott, a recepciós pedig egy panaszos kiáltást hallatva esett hanyatt.

Felsikoltottam, és kirántottam a karomat a férfi fogásából. Nem bírtam észszerűen gondolkozni, a recepciós kiáltása visszhangzott a fülemben, láttam magam előtt az ijedt tekintetét, és az arcára fagyott pánikot.

Szerencsére Aaronnak több lélekjelenléte volt, mint nekem, ugyanis amint eltávolodtam a férfitól, aki már kapott volna utánam, Aaron egy hurrikán erősségű szélrohamot küldött rá. A férfit felkapta a szélroham, és hangos csattanással vágta a szemközti falnak.

Én továbbra is egyhelyben álltam, és azt a helyet bámultam, ahol az imént még recepciós állt minket bámulva.

Aaron odarohant a támadónkhoz, és kivette a kezéből a pisztolyát, majd hozzám lépett, és megragadta a kezemet.

- Lizzy! Mennünk kell! Hallod?

- A recepciós... - Szólaltam meg rekedt hangon.

- Halott. Nem tudunk mit tenni. Figyelj ide Lizzy! Hallod? Hars?! – Végre rá emeltem a tekintetemet. – Nem tudunk mit tenni. Szólnunk kell a többieknek! Gyerünk! – Bólintottam, és hagytam, hogy a kezemet fogva az ajtó felé húzzon.

Kettesével véve a fokokat szaladtunk fel a másodikra. Zihálva fordultunk jobbra, és berontottunk a fiúk szobájába.

Felsikítottam, amikor egy nagydarab férfinek ütköztem, aki biztos, hogy nem Mr. Griff volt. A férfi megtántorodott, majd felém fordult.