1.3.

4.3K 191 37
                                    

Beszédét egy ajtónyílás vágta félbe, és akkor ...
belépett egy körülbelül velem egymagas, fekete felnyalt hajú csávó, arca csak úgy sugárzott a tökéletességtől és ahhww most megkérdőjelezném azt a teóriát hogy nem létezik szerelem első látásra, mert Úristen..létezik. És itt kezdődött minden, ekkor indult be igazán az életem.

Ez után persze egész nap őt néztem, ezen kívül pedig nem csináltam sok érdekeset, csak Flórával beszélgettünk egy keveset. Nagyon nem emlékszem miről mert az agyam és a szemem csak egy dolgon járt, a nagy Őmön akinek kiderült az órán elhangzott bemutatkozásából hogy Luis. Luis pedig egész nap két másik osztálytársunkkal lógott, röhögtek meg valami csajokat nézegettek sajnálatomra. Az órák hamar elteltek, az egész nap a bemutatkozásokról szólt minden órán viszont nem bántam mert legalább hallhattam Luis mély, rekecses hangját ami után öt percig csak fangörcsöltem magamban..nahát hova jutottam.

Két órakor végeztünk a sulival, megtudtam hogy Flóra nem lakik olyan messze tőlünk tehát akármikor áttudunk menni egymáshoz. Hazaérve köszöntem édesanyámnak majd felballagtam a lépcsőn és beléptem a szobámba, aminek a fala poszterekkel volt teli, leginkább fiú énekeseké, mint például Shawn Mendes, Troye Sivan vagy Niall Horan. Megcsináltam a házifeladatomat majd felléptem a Facebookra ahol találtam 2 ismerősnek jelölést, egy Flóráé egy pedig ... nahát valamelyik unalmas osztálytársamé. Egy pillanatig már meg örültem hogy Ő jelölt be, viszont túl szép lenne hogy igaz legyen tehát bejelöltem én. Ledöbbenten néztem Facebook profilját, döbbenettségem oka pedig az volt hogy brutál jó képei voltak, eszméletlenül sok lájkkal. Végigpörgetve Facebook oldalát lecsuktam a laptopom majd ki feküdtem az ágyamba és néztem a zöldre festett falat amin az utcán menő autók beszűrődő lámpája fényesített ki.

Keletkezett bennem egy olyan érzés amit még sosem éreztem igazán, ez pedig a szerelem. Kettős érzés volt bennem, örültem hogy szerelmes vagyok és hogy minden nap láthatom, ellenben szomorúsággal töltött el az hogy fogalmam sem volt hogy hogyan tudnánk megismerkedni mert annyi bátorságom nincsen hogy ráírjak vagy az iskolában megállítsam.

Ezekbe a gondolatokba aludtam bele...Éppen arra ébredtem meg hogy édesanyám költ fel sietve hogy elkéstem az iskolából és gyorsan induljak el. Én azt sem tudtam hirtelen hogy hol vagyok ezért ránéztem az időre hogy lecsekkoljam hogy milyen nap van és hány óra. Péntek, 9:48, tökéletes kések az iskolából 2 órát. Gyorsan felkaptam egy fekete dzsekis szettet a megszokott fekete nadrággal és útnak indultam. Útközben még egy párszor megnéztem a napot és az órát mert még mindig nem tudtam hogy mi történik annyira jól aludtam az éjszaka és még aludtam volna csak közbeszólt valami vagyis inkább valaki.

Beérve a suliba már nyugodtabban mentem mert szünetre pont sikerült beérnem. Az udvaron elsőnek természetesen megpillantottam Luist aki ma is fergetegesen jól nézett ki, majd az osztályban Flórával váltottunk pár szót, mondta hogy már azt hitte hogy beteg lettem. Beszélgettünk erről-arról, amire meghallottam a csengetést. Ezután szépen lassan minden osztálytársam kezdett visszabotorkálni az osztályba, végignézve őket már mindenkinek volt legalább öt barátja akivel tudott beszélgetni de ilyen az én szerencsém. Legutoljára persze hogy a kedvenc társaságom jött be, belépésekor pont beletúrt a hajába én meg zavaromban inkább célba vettem a cipőm orrát. Egy kis idő után fel pillantottam és láttam hogy Luis a padra ülve beszélget a barátaival, mire oda néztem lepattant a padról majd kék szemével szembe nézve velem egyenesen felém vette az irányt.

Egy új kezdet...vagy mégse?Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang