1.10.

3.1K 167 21
                                    



Sok időm nem volt ezen elgondolkodni, mert Luis már érkezett is kezében két pohárral és sok itallal. Letéve a poharakat az asztalra gyönyörű kék szemeivel rám nézett majd megszólalt:

-Szeretnél Xboxozni? Vagy nem, mert biztos elvernélek? - kérdezte enyhe mosollyal az arcán .

-Na azt majd meglássuk. - mondtam majd felpattantam a fotelből és elvettem az egyik kontrollert.

Luis is így tett majd betette (máshova is tehetne valamit ( ͡° ͜ʖ ͡°) ) a ,,Mortal Kombat X" nevezetű verekedős játékot. Ezután oda ült mellém majd elkezdtünk jatszani rajta. Letelt egy menet, vajon ki nyert? Ő. Veszteségem miatt szégyenérzetet keltett bennem és jól oldalba vágtam, amitől egyet szisszent és fel nevetett. Jött még egy menet és szép lassan már vagy a nyolcadik meccsnél tartottunk amikor megkérdeztem hogy hogy lehet olyan dupla ütést csinálni, amit ő szokott, és az miatt halok meg folyton.

Rám nézve mögém jött majd átkarolva megfogta a konzolom (( ͡° ͜ʖ ͡°)) és fejét vállamra tette. Lelassult az idő, ha lehetett volna megállítottam volna. Testének melegsége elárasztotta enyémet már annyira hogy majdnem lázas lettem. Szóval így ilyen pozícióban megmutatta a gomb kombinációt és megvárva míg kiprobálom ugyanúgy maradt. Ezután (sajnos) visszaült a helyére  és tovább folytattuk a játékot.

Egy pár óra elteltével megegyeztünk döntetlenbe. Ezután ettünk egy keveset, majd megbeszéltük hogy egy kicsitt kimegyünk sétálni. Mivel Luis a város szélén lakik ez miatt házuk egy részét dombok veszik körbe.

-Szeretnél oda kimenni? - kérdezte a Hold fényében Luis tőlem.

-Ez kérdés volt? Naná hogy igen . - vágtam rá egyből majd ketten elindultunk az utcai lámpák és a Hold világításában.

Kifelé menet csendben mentünk, közbe közbe Luisra pillantottam aki a földet nézve baktatott velem párhuzamban. Szép lassan kiértunk a domb tetejére ahonnan be lehetett látni az egész várost. Mivel nem laktunk egy nagy városban ezért tökéletesen láttuk egyik végétől a másikig. Nézve a tökéletes panorámát beszélgetni kezdtünk, ami egy 15 perc elteltével egy sűrű csendbe torkallott.

Az enyhe szélben Luisra néztem, mert akartam kérdezni hogy mikor indulunk vissza, mivel kezdek lassan fázni, de szavamat ujja váltotta félbe ami a számon telepedett le. Ekkor Luis mélyen szemembe nézett, majd szép lassan közeledett ... és megcsókolt, amire én felháborodottan kissé meginogva ellöktem magamtól, majd szemébe néztem. Szemén látszott bódultsága de ez engem nem enyhített meg.

-Ugye tudod hogy ezt nem szabadott volna? - kérdeztem Luistól.

-Mondd csak, miért nem szabadott volna? - kérdezte félmosollyal az arcán.

-Talán mert barátnőd van? - húztam fel a szememet Luisra tekintve, remélve hogy erre már nem fog tudni mit mondani.

-Nem, már nincs. - mondta majd ekkor ismét közeledni kezdett.

Mivel két kezem a hátam mögé volt téve és úgy volt hátradőlve ezért Luis kissé rámdőlt, testét testemre eresztette majd a csillagos ég és a teli Hold fényének megvilágítása alatt vérvörös száját enyémre tapasztotta. Eközben én jobb karomat nyaka köré tekertem, viszont mivel egy kézzel nehéz volt megtartani magam ezért hátraestünk együtt a fűre. Így csókolóztunk az éjszaka közepén.

Egy új kezdet...vagy mégse?Where stories live. Discover now