La Tienda

1. Rész

~San~

Ez sem jó. Nem hiszem el. Már legalább a huszadik boltból jövök ki üres kézzel. Eddig azt hittem, nem vagyok válogatós ruhák terén, viszont ez a nap rádöbbentett arra, hogy eddig tévedésben éltem. Hiába cikázok a márkásabbnál márkásabb ruhaboltok között, de egyikben sem találtam meg a saját ízlésemnek való ruhát. Lassan kezdem feladni azt, hogy én valami újdonsággal a kezemben térek haza. A fényűző boltok között van egy-kettő, ami kicsit kisebb, kevésbé ismert és kevesebb ember jár oda. Pont, mikor egy ilyen üzlet mellett sétáltam, megakadt a szemem valamin. Vagyis inkább valakin.

Egy fiú volt, aki szinte velem egy magasságú lehetett. Éppen egy próbababát igazgatott, de engem nem a bábúra rátett ruha érdekelt, hanem a számomra ismeretlen srác. Végre egy bolt, ami felkeltette az érdeklődésemet, ha nem is a ruháival. Elmentem a bejárathoz, majd beléptem az üzletbe. Teljesen hétköznapi volt. Nem voltak benne túl sokan, de kihaltnak sem mondanám a helyet. Körülnéztem és ismét megpillantottam azt a személyt, aki miatt betévedtem ebbe az üzletbe. Még mindig ugyanazzal a próbababával szerencsétlenkedett. Most, hogy közelebbről látom, meg kell mondjam, nem csak messziről helyes. Vajon, ha megszólítom mennyire fog hülyének nézni engem? Végülis nem veszíthetek semmit. Miért ne?

- Öhm szia! Tudnál nekem segíteni?- mentem oda hozzá, mire idegesen felémkapta a fejét.

- Hát most nem a legalkalmasabb a pillanat. Nem tudnál megkérni valaki mást?- kérdezte, miközben még mindig a baba ruháját próbálta megigazítani. Nem fogom ennyiben hagyni. Choi San, dobd be magad!

- Kérlek! Fontos lenne. Te nézel ki velem egykorúnak, szóval csak te tudsz itt segíteni.- könyörögtem neki bociszemeimet megmutatva. A srác rámnézett, majd a babára és ezt megint, aztán sóhajtott egyet.

- Rendben, megyek már.- mondta. Hallottam, hogy az orra alatt szitkozódik egy sor, majd lehajította a bábút a földre. Meg kell hagynom, annak ellenére, hogy ideges, elég aranyosnak tűnik.- Na mit szeretnél?

- Segíts nekem ruhát választani!- néztem rá csillógó szemekkel, mire ő csak felvonta a szemöldökét.

- Ez olyan fontos?- kérdezte, mire bólogattam.- Hát jó menjünk. Viszont először azt kéne megtudnom, hogy milyen ruhákat szeretnél?

- Olyat, ami szerinted jól állna nekem.- néztem rá és láttam, hogy rendesen meglepődött.

- Mindig ennyire könnyen megbízol idegenekben?- érdeklődött, mire csak felnevettem.

- Choi San.

- Mit mondtál?- kérdezte.

- Csak bemutatkoztam.- válaszoltam teljesen nyugodtan.

- Öhm. Én meg Jung Wooyoung vagyok.- mutatkozott be ő is.

- Látod nem vagyunk idegenek. Nagyon örülök, hogy találkoztunk, Wooyoung!- mosolyogtam rá.

- É-én is.- dadogta, majd lehajtotta a fejét. Nagyon aranyos ez a srác.- De akkor keressünk neked ruhát, mert sosem végzünk.

- Hát én azt nem bánnám.- suttogtam magamnak.

- Szóltál?- kérdezte.

- Csak annyit mondtam, hogy menjünk és találjunk valamit nekem.- hazudtam, mire csak bólogatott.
Wooyoungnak nagyon megy ez a ruhaválasztás. Rengeteg ruhát adott a kezembe nagyon rövid idő alatt. Jól is néztek ki, de szerintem az áruk is biztos nagyon "jó" volt. Mikor egy szép nagy adag összegyűlt, elmentünk a próbafülkékhez, hogy felpróbáljam őket. Mikor odaértünk és mentem volna be, megláttam, hogy Wooyoung elindul.

- Hova mész?- kérdeztem.

- Öhm, dolgozni?- emelte meg szemöldökét.

- Ha most itt hagysz nem tudom meg, hogy szerinted jól állnak-e rajtam ezek.- mutattam az egyik kezemben lévő ruhákra.

- Muszáj visszamennem dolgozni.- próbalt meggyőzni, de engem nem lehet ennyivel.

- Kérlek! Sietek, ígérem.- néztem rá megint aranyosan. Egy darabig nézett rám, majd lehunyta a szemét és sóhajtott.

- Legyen, de csak akkor, ha gyors vagy.- adta be a derekát.

- Köszönöm! Ígérem, gyors leszek.- vigyorogtam, majd beléptem a fülkébe.

Kezembe vettem a legszimpatikusabb ruhadarabot és felvettem. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki. Nagyon kíváncsi vagyok a reakciójára. Megembereltem magam, vettem egy mély levegőt, majd kiléptem a függöny mögül.

•midnightmass•