La Tienda

5. Rész

~San~

Jelenleg éppen, ahhoz a bolthoz megyek, amiben Wooyoung dolgozik. Kíváncsi vagyok, mit fog szólni hozzám. Viszont most szeretném egy kicsit jobban megismerni és normálisan beszélgetni vele. Nehéz feladatnak tűnik, azt nézve, hogy mennyire lobbanékony, de hátha. Lassan odaértem a bolthoz, majd beléptem az ajtón. Amint beléptem a szememmel már kerestem is Wooyoungot és gyorsan meg is találtam. Éppen ruhákat pakolt fel az egyik polc tetejére, amiben akadtak problémái, ezért odamentem hozzá, hogy segítsek.

- Esetleg adogassam neked a ruhákat?- kérdeztem a lehető legnormálisabb módon, mert most tényleg nem akartam felidegesíteni.

- Hát... Igazából azt megköszönném, de ahogy látom neki is szüksége lesz segítségre.- mutatott női kollégája felé, mire összevontam a szemöldököm.

- Szerinted érdekel? Pont teszek rá, hogy ő mit csinál.- mondtam neki.

- Nemrég még nem úgy tűnt.- puffogott halkan, mire mosoly szökött az arcomra.

- Tán féltékeny vagy?- ha igen akkor elértem a célom.

- Honnan veszed ezt?- kapkodta ide-oda a tekintetét.

- Nekem elmondhatod.- vigyorogtam.

- Inkább add ide azokat a ruhákat!- utasított ellentmondást nem tűrve.

- Igenis főnök!- mosolyogtam megállás nélkül, egészen addig, ameddig nem végeztünk. Ekkor odamentem vele a pénztárhoz.

- Ma is itt vagy...- kezdett bele halkan.

- Persze, mondtam, hogy visszajövök.- bólogattam helyeslően.

- Lenne egy kérdésem. Miért csinálod ezt?- kérdezte.

- Szerintem ezt már egyszer elmondtam, de ha nem, akkor elmondom megint. Azért mert nagyon szimpatikus vagy nekem.- magyaráztam, mire elpirult.

- De múltkor úgy láttam találtál valaki mást magadnak.- mondta, mire megforgattam a szemem.

- Mondom, hogy féltékeny vagy.- húztam egy apró görbét ajkaimra magabiztosan.

- Nem vagyok!- védekezett hevesen.

- Ilyenkor aranyos vagy, viszont ma, azért jöttem, hogy normálisan beszélgessek veled.- kezdtem bele a mai célom teljesítésébe.

- Mit akarsz tudni?- ráncolta szemöldökét meglepetten.

- Miért kezdtél el itt dolgozni?- kérdeztem vissza, mire láttam, hogy elgondolkodik.

- Hm... Igazából több oka is van. Az egyik persze az, hogy szerettem volna már önállóbb lenni és munkát keresni. A másik pedig, hogy olyan munkát akartam, ami valamilyen szinten kötődik hozzám. Mindig is érdekelt a divat és ez a hely éppen alkalmazottat keresett, szóval tökéletes volt számomra. - magyarázta, amit én figyelmesen hallgattam.

- Ritka, hogy az ember, olyan helyen dolgozhat, ahol jól is érzi magát.- osztottam meg vele gondolataim.

- Miért te is dolgozol valahol?- érdeklődött, ami egy jó pont volt.

- Igazából én rengeteg helyen dolgoztam már, de sehol sem éreztem magam jól. Nekem olyan munka kell, ami nem kötött és, amiben kiélhetem magam.- magyaráztam neki a helyzetemet.

- Így ezt hallva szerencsésnek érzem magam, hogy elsőre találtam olyan munkát, ami tetszik. És akkor jelenleg, hogy tartod el magad?

- Még ez előző fizetéseimből, viszont azok eléggé fogyóban vannak, tehát nagy munkakeresésben vagyok.- vakartam tarkómat szememet lesütve.

- Biztos nehéz ez így, de megértem, hogy nem jó olyan munkában kezdeni, amit nem szeretsz.- mosolyodott el, mintha ezzel bíztatni szeretne. Hát, igen... Ez erős önbizalom löketet adott.

- Pontosan.- értettem egyet azzal, amit eredtileg én mondtam, de az ő szájából sokkal jobban hangzott.

Elég sokáig beszélgettünk Wooyounggal és meg kell hagynom, hogy elég jól kijöttünk egymással, amit nem gondoltam volna. Sajnos lassan közeledett a záróra, így haza kellett mennem.

- Lenne még egy kérdésem, amire szeretném, hogy őszintén válaszolj.- nézett rám komolyan.

- Hallgatlak.- szenteltem neki figyelmemet teljes mértékben.

- Tényleg nem érzel az iránt a lány iránt semmit?- vizslatott kíváncsi szemeivel.

- Szerinted miért ribancoztam le?- kérdeztem szórakozottan, de őt nem érdekelte.

- Kérlek, vegyél komolyan!- tette keresztbe karjait mellkasa előtt.

- Már elmondtam. Kíváncsi voltam rá, hogy féltékeny leszel-e.- magyaráztam neki, mire összehúzta a szemöldökét.

- Miért olyan fontos neked ez? Miért jó ez számodra? Mert, ha csak szórakozol, akkor ne csináld!- hadarta.

- Látszik, hogy nem tudod, miért vagyok itt.

- Mert nem mondod el normálisan! Csak annyit mondasz, hogy mert szimpatikus vagyok. De nem lehet ennyi az indok.- mondta ingerülten. Na tessék, eddig olyan jól megvoltunk.

- Meg akarlak ismerni téged. Azért vagyok itt.- válaszoltam higadtan.

- Miért?- faggatott tovább.

- A válasz erre nagyban összefügg azzal, amiért azt akarom, hogy féltékeny legyél.- próbáltam rávezetni a megoldásra, de nem volt partnerem ebben a játékban.

- A választ akarom hallani! A normális választ!- jelentette ki.

- Előtte mondd el, hogy féltékeny lettél-e!- zsaroltam.

- Micsoda? Biztos, hogy nem mondom el.- nem akarta beadni a derekát.

- Akkor én meg elmegyek és nem tudsz meg semmit.- már indultam is ki, viszont utánam szólt.

- Jó! Igen, féltékeny lettem. Most boldog vagy? Elmondod végre?- sürgetett.

- Az igazság az, hogy ennek most nagyon örülök. Mivel, ha ezt érzed ez azt jelenti, hogy egy minimális szinten te is kedvelsz engem. Igaz nem annyira, mint én téged, de ez is haladás.-mondtam neki, mire elakadt a szava.

- S-san..- dadogta zavartan nevem.

- Záróra van, mennem kell. Holnap találkozunk!- léptem ki gyorsan a boltból, de még hallottam, hogy utánam kiabál, viszont nem fordultam vissza. Túl sok minden történt ma. Kívancsi leszek, holnap mi lesz ebből...

•midnightmass•