La Tienda

3. Rész

~San~

Hmm... Meg kéne vennem azt az öltönyt, amit ajánlott Wooyoung? Hátha ennek megörül és még közelebb engedne magához. Viszont én meg élvezem húzni az agyát, szóval lehet, hogy még egy kicsit ennél a módszernél maradok.

Lassan megérkeztem a bolt ajtajához és egy nagy mosollyal az arcomon beléptem. Egyből elkezdtem keresni Wooyoungot, akit nagyon gyorsan meg is találtam. Mikor odaértem mellé, észrevettem, hogy nagyon ideges és éppen egy dobozból pakolja ki a ruhákat a polcokra. Viszont én nagyon nyomulós ember vagyok, ezért még ez az állapot sem tudott megakadályozni abban, hogy megszólítsam.

- Szia Wooyoung!- köszöntem egy vigyorral az arcomon, mire ijedten felkapta a fejét, a kezében levő ruha pedig a földön landolt.

- Istenem, ne hozd rám a frászt, San! Most nincs időm erre.- morogta, miközben a ruhát halászta fel a földről.

- Ne segítsek?- érdeklődtem.

- Nem szükséges. Inkább csak hagyj békén dolgozni!- beszélt idegesen.

- Lehetnél tisztelettudóbb is.-válaszoltam neki nyugodtan.

- Már miért kéne?- kérdezte meg, viszont még mindig nem nézett rám.

- Hány éves vagy?- tettem fel neki a kérdést.

- Mi van?- nézett rám zavarodottan.

- Azt kérdeztem, hogy hány éves vagy?- ismételtem meg magam.

- 20. Miért?

- Na látod idősebb vagyok. Jár nekem a tisztelet.- fontam keresztbe a karom magam előtt.

- Istenem!- sóhajtott.- Akkor hyung, menj el kérlek, mert dolgom van!-mondta, de elég gúnyos hangneme volt.

- Ez sem volt túl tiszteletteljes.-mondtam.

- Kérlek szépen, menj el! Nagyon szépen kérlek. Ha így haladok kirúgnak. Azt te sem akarod, nem?-nézett a szemembe, mire csak megráztam a fejem, majd vonakodva ott hagytam.

Most nem tudom, hogy igazat mondott-e, vagy csak azért, mert minden áron meg akart szabadulni tőlem. Hirtelen megláttam egy lányt, aki ugyanolyan ruhában volt, mint Wooyoung. Gonoszul elvigyorodtam, majd ránéztem az előbb említettre, aki még mindig idegesen pakolgatta a ruhákat.

Ha te így játszol, akkor én is.

- Szia tudnál nekem segíteni ruhát választani?- mentem oda a lányhoz, aki megszeppenve fordult felém.

- Öm, persze. Mit szeretnél keresni?-kérdezte.

- Szerinted mi állna jól nekem? Keress nekem ruhákat, amiket felpróbálok és majd eldöntöm.- magyaráztam, mire a csaj bólogatott, majd izgatottam elindult ruhákat hozni nekem.
Tudtam hogy simán elfogadja ezt. Nem akarok hencegni, de elég sok lánynak tetszem és ez ilyen szituációkban igen jól jön.
Pár perc múlva vissza is tért egy halom ruhával a kezében. Bevonultam a fülkébe és elkezdtem felpróbálni őket. Feltűnőbbnél feltűnőbb ruhákat hozott nekem. Valahogy sejtettem, hogy ilyeneket hoz nekem, de voltak olyan ruhadarabok, amik már annyira kiverték nálam a biztosítékot, hogy fel sem próbáltam. Végül megállapodtam egy feltűnő, de még elfogadható ruhánál, majd ezt felvettem és kimentem a fülkéből. A lány természetesen tátott szájjal nézett és visítozva tapsikolt, ami eléggé idegesített. Oldalra néztem és pont szembe találtam magam egy mérges tekintetű Wooyounggal. Bingó! Ezt a reakciót vártam. Féltékeny. Eléggé látszik rajta.

- Wow! Ez nagyon jól áll neked. Megveszed?- kérdezte a csaj, miközben hozzám simult. Megforgattam a szemem és hátrébb léptem.

- Nem.- mondtam, mire láttam, hogy nagyon meglepődött.

- Akkor minek vetted fel?- kérdezte.

- Hogy megnézzem milyen. Nem tetszik.- mondtam teljesen monoton hangon.- Viszont van egy ruha, amin megakadt a szemem. Azt hozd ide nekem!- mutattam az ismerős ruhadarabra.

- Azt az egyszerű öltönyt? Én olyan jó ruhákat hoztam neked és te mégis, arra az egyszerű öltönyre vágysz?-nyavalygott, amiből már elegem lett.

-Tudod mit? Ha van valami bajod, akkor menj inkább dolgozni. Már amúgy is a falra mászok tőled.-magyaráztam, mire ő csak sértődött fejet vágott, majd otthagyott végre.

Elmentem a ruháért, majd felkaptam és vittem a pénztárhoz. Ahogy ott álltam a sorban, észrevettem, hogy Wooyoung meglepetten néz engem, mire csak elmosolyodtam és sajnáltam, hogy nem látok a fejébe.

Biztos, hogy valamikor ebben leszek előtte és az is, hogy holnap visszajövök ide.

•midnightmass•