IX.

831 55 10
                                    

Tipikus szombat reggel volt. Az ablakot kinyitva mélyet szippantottam a friss, ősz illatú levegőből. Kikönyököltem az ablakon és pár percig figyeltem az utcát, amin elvétve jött egy ember vagy szaladt át egy macska.
Felvettem egy kapucnis, padlizsán lila színű pulcsit és a kenguruzsebébe dugtam a kezeimet, majd kikolbászoltam a nappaliba.
A konyha pulthoz érve elővettem egy hófehér kerámia bögrét és csináltam egy tejes kávét. Ezek után letelepedtem a nappaliban lévő kanapéra és magam elé húztam a délutáni kis jelenet - azt, amit az idősek otthonában tartunk - szövegét, hogy újra átolvassam.
Egy bő félóra múlva a kulcs zörgését hallottam a zárban. Na, megjött Kriszti is.

- Szia, Szofi! Szép jó reggelt! - csukta be maga után az ajtót és levágta magát mellém a kanapéra. Felé fordulva két dolgot vettem észre rajta, a liluló szívás nyomot a nyakán és a ragyogó mosolyát.

- Jó volt? - kérdeztem nagyban vigyorogva és félredobtam a szöveget.

- Nagyon - kaptam a választ és Kriszti hátradöntötte a fejét a támlán. - Egyszerűen csak... . Tudod, amikor reggel úgy ébredsz valaki mellett, hogy ezt holnap is megismételnéd, meg holnap után is, meg azután is.

- Ohó - kaptam színpadiasan a szám elé a kezemet, majd kacsintottam egyet.

- Jaj, Szofi, nem! - tette fel a mutató ujját Kriszti, hogy elhallgattasson. - Egy nap után, meg egy kis chat-elés után nem leszek szerelmes.

- Jó, na - tettem fel védekezően a kezemet. - Azért még nem kell leharapni a fejemet.

Kriszti felkacagott, majd megpaskolva a kopott ülőgarnitúra karfáját a fürdőbe indult. Én pedig újból magam elé vettem a szövegemet.
Egy jó negyed óra múlva Kriszti is kitámolygott a fürdőszobából. A haja frissen megmosva, vizesen omlott a vállára, egy rózsaszín mamuszt viselt, hozzá egy egyszerű feliratos pólóval és egy megviselt, térdnél kinyúlt gatyával. A sminkje lemosva és az egész szettet megkoronázta egy szürke, cipzáras felsővel.

- Szooofi... - jött oda hozzám és rákönyökölt a kanapé háttámlájára.

- Mi kéne? - dünnyögtem és elmélyülve lapoztam egyet a szövegben.

- Leszel olyan aranyos, hogyha én most lefekszek szunyálni és, ha felébredek akkor az asztalon áll egy hideg tejes kávé meg egy melegszendó? - kérdezte és nagyban pislogott hozzá.

Megráztam a fejem és elröhögtem magamat.

- A kávét talán teljesíteni fogom, de melegszendvicsre ne számíts! - fordítottam oldalra a fejemet és a szobatársamra néztem.

- Imádlak! - nyomott egy nagy puszit az arcomra. - Mi lenne velem nélküled?

Megingattam a fejemet és csupán ennyit mondtam;

- Na menjél aludni! - csaptam a barátnőmre karjára. Kriszti szó nélkül kihúzott az apró nappaliból és pár perc múlva hallottam, ahogy a vékony falakon átszűrődő szuszogását.

A telefonomon pittyegett egyet az asztalon. A kis, lapos készülékért nyúltam, hogy feloldjam azt egy számkombinációval. Egy üzenet várt, Noémitől érkezett.

Noémi: Szia Szofi! Van kedved egyet kávézni velem meg Gabóval? c:

Szofi: Szia, naná! Hová megyünk?

Noémi: A Thaleia mellettiben, hol máshol? Olyan 11-re lennénk ott.

Szofi: Okés ♡♡♡. Ott találkozunk.

A telefonomat visszahelyeztem az asztalra, majd felpattantam és amíg lefőtt a kávé, én fogat mostam. Gyorsan összedobtam Krisztinek a kért kávét, majd elmosolyodtam és hangtalanul forgatva a szememet csináltam neki egy sima szendvicset, sajttal meg párizsival.
Egy üzenőcedulára a következőt kanyarítottam;

CSAK SZÍNHÁZWhere stories live. Discover now