CSAK SZÍNHÁZ

XXVI.

Annyira jó érzés arra ébredni, hogy valakinek a karjai között vagy. Velem pont ez történt.
Ahogy kinyitottam a szememet és végig pásztáztam a szobának azt a részét, ami belefért a látókörömbe, elmosolyodtam. Lenézve a padlóra, megláttam Barni felsőjét, amitől még szélesebb lett a vigyorom.
Barni karjai szorosan kulcsolódtak derekamra és csupán az tudatta velem, hogy a barátom ébren van, hogy az ujjai apró köröket írtak le a hasamon és az oldalamon.

- Jó reggelt! - suttogtam bele a szoba csendjébe.

- Neked is - morogta Barni a nyakamba, majd a hajamat félretolva adott egy puszit a vállamra. - Mennyi az idő? Ott van egy óra melletted, az éjjeliszekrényen.

Kibontakoztam a fiú öleléséből, hogy elérjem az órát. A kezembe vettem a szerkezetet és leolvastam időt.

- Negyed kilenc - jelentettem ki.

- Basszameg! - dőlt hátra Barni az ágyban. - El fogunk késni! Miért van az, hogy ha valaki a környezetedben van automatikusan késik? - fordult felém, miközben fél kezével a hajába túrt.

Ez a kijelentés bosszút kíván.

Gonoszul mosolyra húztam az ajkamat, és felültem az ágyban és ahogy kikászálódtam, a fiú takarója végig simogatta a nyakamtól a derekamig minden porcikámat. Elindultam és a vállam fölött visszanéztem Barnira, aki felkönyökölve méregette a testemet. A tegnapi este eredményeként csupán egy könnyű kis fehérnemű fedte az testemet, de annak is csak az alsó részét viseltem.

- Jó lenne minden reggel erre ébredni - jegyezte meg Barni kaján mosollyal az arcán.

A fürdőbe érve úgy döntöttem, hogy lezuhanyzom. A forró víz teljesen ellazított, és ahogy kiléptem a kádból és elhúztam a zuhanyfüggönyt, a gőz csak úgy kiözönlött és a párája elhomályosította a tükröt. Megtörölköztem, aztán gyorsan fogat mostam. A szobába visszaérve láttam, hogy egy zabkása vár az éjjeliszekrényen, Barni pedig már felöltözött.
Egy sötétkék inget viselt és bézs színű élnadrágot. Éppen az óráját csatolta fel a karjára, amikor felpillantott rám.

- Van nálam még egy pulcsid. Még egy régebbi klubnál itt hagytad - bökött a fejével az ágy felé. Valóban ott feküdt egy szürke, V-kivágású pamut felső.

- Köszi - mosolyogtam. Felszedtem a földről a ruháimat és felöltöztem. A tegnapi garbómat pedig a táskámba tettem, összehajtva. Sietve bakanalaztam a zabkását, majd feltettem egy kis spirált és szájfényt.

- Te nem eszel? - kérdeztem a fiútól, ugyanis furcsálltam, hogy nekem csinált reggelit, de magának nem és ennek ellenkezőjére sem utalt nyom.

- Már ettem, amíg te zuhanyoztál - biccentett. - Na, gyere Szofi! Menjünk - indult el a kijárat felé és felhúzta a fényes, barna színű bőrből készült cipőjét. Én is magamra öltöttem a bokacsizmámat, majd mindketten kiléptünk a bérleményből.

- Jó lesz, ha sietünk! - mondtam, miután Barni az ujjait az ujjaimra kulcsolta.

- Na ne mond! - röhögött fel Barni, mire megszaporáztuk a lépteinket, hogy elérjük a villamost.

A megállóba érve nem is kellett sokat várnunk, hogy jöjjön a szerelvény, viszont hely nem jutott, a sárga jármű tömve volt.
Egy kis idő múlva, megérkeztünk a Thaleia megállójához. Szinte futva érkeztünk meg a színházhoz és ahogy beléptem, azonnal elöntött az a szokásos érzés.

- Jó reggelt! Bocsánat a késésért - jelentette ki Barni, miután nézett fogott a csapat férfi tagjaival.

- Ige-hen - lihegtem szaggatottan -, sajnáljuk - Barni késésére Évi és Marci csak elnézően intettek a fejükkel, nálam viszont mindketten jóval mérgesebben néztek.