CSAK SZÍNHÁZ

XV.

- Jó és akkor köszönöm, mára elég lesz ennyi! - intett Marci. - Holnap találkozunk!

- Inkább este - nevetett fel mellettem Kriszti halkan. - Szofi, ugye jössz este? - fordult mostmár felém.

- Persze - kacsintottam Krisztire, aki erre egy mindenttudó mosollyal válaszolt.

- Hová mentek? - csapta meg egy érdeklődően selymes hang a fülemet. Évi felállt a karfás székéből és vékony lábain hozzánk lépett.

- Hozzám jönnek a többiek ilyen iszogatásra, meg kártyázásra. Klubféleség - fordult meg Barni. - Ha szeretnél, csatlakozhatsz. Vagy tudod mit? - folytatta. - Beveszünk a színházas csoportba - mondta, majd a farzsebéből kivette a telefont és nyomkodni kezdte. Pár másodperc múlva pedig nekem is megzizzent a zsebemben a mobilom, miszerint egy új taggal bővült a csapatunk.

Én pedig ennek nem örültem. Nagyon nem.

- Oké - mosolygott Évi és megigazította a sötétbarna haját. - Még meggondolom - szólt a lány, aztán gyorsan végignézett a társaságon. A tekintete két emberen időzött el; Barnin és rajtam. De két teljesen más szemmel nézett arra a két emberre. - Na sziasztok! - köszönt el és a táskáját felvéve elindult a kijárat felé.

- Helló! - intettem, aztán a kezembe véve a táskámat, Krisztivel az oldalamon én is az ajtó felé igyekeztem.

- Szofi - Barni hangja ütötte meg a fülemet, de rá se hederítettem. Kurvára semmi szükségem sincs most arra, hogy kérdezgessen, hogy mi a bajom.

A hideg levegő az arcomba csapott, ahogy belöktem magam után a Thaleia ajtaját.

- Ne depizz! - húzott magához Kriszti. - Ma este minden megváltozik.

- Menjen a francba! - csattantam fel dühösen. - Ne csinálja már ezt két lánnyal! Ez még tőle is sok! Itt jópofizik Évivel, beveszi a csoportba, hívja a klubra, beszélget vele és láthatólag a véleménye is érdekli; közben pedig velem jár színházba, megjegyzi, hogy milyen csinos vagy, megcsókol a színpadon többször is, annyi szenvedéllyel, amennyi a világon nincs, elém jön, velem is beszélget... - jött ki belőlem mind az, ami a szívemet nyomta. -, én ilyet nem játszom. Köszönöm, de ebből nem kérek! Inkább döglöm meg, minthogy második legyek ebben. Most mondd csak, egy kibaszott második helyet érdemlek ebben? - sóhajtottam.

- Jó, visszaszívom. Nem depizel. És nem, első vagy, nyugi - simította ki Kriszti a haját a szeméből.

Időközben a lakáshoz értünk. A lépcsőn felsietve egy ideig zörögtem a zárral, mire bejutottunk, aztán pedig fáradtan vetettem el magam a kanapén, ami egy elnyújtott reccsenéssel válaszolt a csöppet sem nőies érkezésemre.

- Kérsz kávét? - kérdezte Kriszti, kilépve az apró konyhánkból. A kezében két bögrét fogott.

- Naná! - motyogtam, majd pedig felültem normálisan és a kanapé karfáján lévő takarót magamra terítettem. Előhalásztam a telefonomat és feloldottam a képernyőzárat. A csoportba belépve a következő beszélgetés fogadott.

Miki [thaleia]: Mit vigyek este? Amúgy meg hol találkozunk, többiek?

Barni [thaleia]: Bor, sör, sós mogyoró, nem tudom. Van itthon minden, de ha hoztok cuccokat az jó. ;) Csak nem tudom, hogy hány főre számoljak, ezért belevettem mindenkit, max. megmarad a kaja.

Noémi [thaleia]: És az alkohol?

Gabó [thaleia]: Szerinted abból marad? :D