CSAK SZÍNHÁZ

XXX.

Ahogy a gyenge, téli nap besütött az ablakon, bearanyozva a reggelünket úgy keltem ki az ágyból. Vidáman, nem bal lábbal.
Barni a derekamat átkarolva próbált visszahúzni a paplanok közé, de amikor megmondtam neki, hogy főzök egy kávét és csinálok pirítóst rögtön elengedett.

- Bezzeg, ha reggelit csinálok! - háborodtam fel.

- Úgy már mindjárt más tészta, ha főzöl kávét - nyöszörögte Barni álmosan.

- Az oké, ha főzök, de én azt kint szépen elkortyolgatom. Egyedül - vigyorodtam el gonoszul.

- Tessék? - fordult a hátára Barni és megdörzsölte a szemét.

- Jól hallottad, szóval Kormányos úrnak fel kell szépen kellnie, hogy kaphasson kávét - nevettem fel és felálltam az ágyról, amikor Barni megragadta a karomat és visszarántott.

Maga alá gyűrve kezdte csókolgatni a nyakamat, úgy, hogy teljesen el is felejtettem azt a rohadt kávét és a fiú hajába túrva egy apró nyögés szaladt ki a számon. Barni pimaszul a szemembe nézett, majd lefordult rólam és úgy, ahogy volt egy fekete boxerben és egy vajszínű pólóban elindult a konyhába.

- Most itt hagysz? - kiáltottam utána. - Kösz szépen!

- Neinhard kisasszony emelje fel a kis formás seggét és jöjjön kifelé segíteni! - röhögött fel Barni, mire fújtam egyet és kikolbászoltam a konyhába.

Mintha mi sem történt volna, szeltem három szelet kenyeret és a pirítóba raktam. Barni pedig kávét csinált. Amíg a kávé lefőtt, addig a pirítós is elkészült, egy tányérra raktam őket és tettem rájuk egy-egy szelet sajtot, amit a mikróban ráolvasztottam.
Barni az én kávémba rakott egy kis hideg tejet, az övébe semmit és leültünk a nappaliban lévő kisasztalhoz enni.

- Finom a pirítós - harapott bele a fiú a kenyérbe, mire elmosolyodtam és a kanapéra ülve hozzádőltem.

Így falatoztunk tovább. A reggeli után gyorsan lezuhanyoztam és kiválasztottam az aznapi ruhámat.
Félreértés ne essék, nem itt lakom, csak heti kétszer-háromszor itt alszom, így van itt már pár cuccom.
Kikerestem egy egyszerű fekete szövet nadrágot, egy vastag, fekete bőrből készült övet, amihez egy sima sötétbordó body-t párosítottam. A számra a kedvenc burgundi vörös rúzsomat kentem, a hajamat pedig pár hullámcsattal tűztem hátra.

- Csinos vagy - jött a bók Barnitól, én pedig egy csókkal megköszöntem a kedvességét.

Ő egy karamella színű inget viselt, amihez egy fekete nadrágot és egy barna bőr cipőt vett fel.
Karöltve léptünk ki az ajtón és ahogy az órámra pillantottam elállt a szavam.

- Te jó ég... - suttogtam.

- Mi az? - fordult felém Barni, miközben felhúzta a kezére a finom, fekete színű bőr kesztyűjét.

- Időben elindultunk - kacagtam fel. - Hihetetlen.

- Még a végén felnősz, Szofi - nyomott egy puszit a hajamba.

A villamosra egy picit várni kellett, de pár perc múlva már a kapaszkodót fogva - mert persze ülőhely reggel nem jut - döcögtünk a színház felé.
Túl boldognak indult ez a nap, még az idő is szép volt, a nap gyengén sütött és a szél se fújt.

- Jó reggelt! - köszöntem, amikor beléptünk a Thaleia ajtaján.

- Ti itt, ilyenkor? - tátotta el a száját Marci, miközben a szöveget futotta át. - Jó, Barni a szokásos időben jött, de te Szofi! Mi történt? - röhögött fel, miközben belekortyolt a papírpoharas kávéjába. - Nem is ti vagytok az utolsók!