Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

💙Pietro #2💙🎄

Köszi DorinaVgh , hogy kértél egyet, remélem tetszik. A többieknek mondom, ők is nyugodtan kérhetnek, nem harapok ❤️

T/N = te neved

Már elmúlt éjfél, mikor becsomagoltam a megmaradt ajándékokat holnapra, és egy ideig próbáltam elaludni, de nem sikerült, így lementem a konyhába inni egy pohár vizet. Azonban arra nem számítottam, hogy társaságom is lesz hozzá. Mikor leértem, megláttam Pietrót, aki épp az egyik fotelban ült, és a tegnap óta díszben pompázó fát nézte, ám közekedtemre felkapta a fejét, és az égők fényének köszönhetően láttam, hogy elvigyorodik.

– Printsessa(angol oneshot könyvekben láttam, és megtetszett. Csak képzeljétek el, milyen jól áll neki, ahogy ezt mondja)! Hát te mit csinálsz idelent, ilyen későn? – tudakolta, én pedig elvörösödtem a becenév hallatán.

– Én is kérdezhetném tőled. Egyébként még csomagoltam, utána meg nem tudtam visszaaludni – mondtam, és már lehuppantam volna a kanapéra, de Pietro gyorsaságának köszönhetően az ölében kötöttem ki.

– Ne is álmodj arról, hogy messze ülsz le tőlem – vigyorgott rám.

– Az a messze kábé fél méter – nevettem halkan. – Egyébként te miért vagy ébren?

– Nem tudtam aludni, aztán lejöttem ide. El se hiszem, hogy Wandával ez lesz az első normális karácsonyunk – nézett vissza a fára.

– És mikor még éltek a szüleitek?

– Láthattad, hogy Sokovia nem a gazdagságáról híres. Utána pedig éveket pazaroltunk arra, hogy Struckernek dolgoztunk...

– Bocs. Nem akartam szóba hozni – öleltem meg.

– Nincs semmi baj, Printsessa – puszilta meg a homlokom. – A mostani karácsonyunk biztos jó lesz. Mióta megbocsátották nekünk az Ultron-dolgot, rendesek velünk. Olyanok vagytok, mint egy második család. És te vagy számomra a legkedvesebb közülük.

– Én is szeretlek –  mosolyogtam rá. – Alig várom már, hogy lásd, mit kapsz tőlem.

–Remek, most meg kíváncsi lettem.

– Csak néhány órát kell kibírnod – ásítottam.

– Hű, de álmos valaki. Gyere, felviszlek.

– Ne, maradjunk még – motyogtam.

***

Reggel valami fura zajra ébredtem, majd mikor kinyitottam a szemem, rögtön be is csuktam, ugyanis valaki belevakuzott a szemembe. Mikor újra kinyitottam Tony vigyorgó arcával találtam szembe magam.

– Rohadj meg, Stark – morogtam, ugyanis nem igazán örültem ennek az ébresztésnek.

– Na, T/N, karácsony van – nézett rám. – Egyébként is: hogy beszélsz?!

– Nem baj, akkor is – sóhajtottam, majd nekiláttam felébreszteni Pietrót, ami annyit tesz, hogy bökdösni kezdtem.

– Mi van? – kérdezte álmosan.

– Karácsony reggel – válaszoltam, és erre rögtön felébredt.

– Boldog karácsonyt – vigyorgott.

– Neked is – mondtam, majd megcsókoltam.

– Ne itt! – hallottam Tony szemrehányó hangját.