Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🔮Dr. Strange #6🔮

Lara_Kozma kérésére írtam ❤️

T/N = te neved

Reggel elég rossz hangulattal keltem, ráadásul életkedvem se volt. Mikor nagynehezen sikerült kinyitnom a szemem, láttam, hogy Stephen már nincs mellettem. Mondjuk nem is csodálkoztam, elvégre mióta ismerem, korán kelő volt.

Sajnálatomra ő nem az a típus, akinek vannak kapucnis pulcsijai, meg úgy egyáltalán, olyan felsői, amit lenyúlhatnék, kénytelen voltam előkeresni a kedvenc pulcsimat, majd lementem a lépcsőn, megkeresni Stephent.

– T/N, szia! – köszönt a hátam mögött Stephen.

– Jó reggelt! – ásítottam, majd megfordultam és megöleltem.

– T/N, rendben vagy?

– Miért ne lennék?

– Csak mert úgy érzem, hogy forró a homlokod – mondta, majd eltolt magától, hogy kicsit jobban szemügyre vehessen. – Valamint látom, hogy sápadt vagy és csillog a szemed. Sajnos rossz értelemben.

– Akkor azért nem volt életkedvem se – motyogtam.

– Na, gyere! Most felmegyünk, és majd szólok Wongnak, hogy vigyázzon a szentélyre, én pedig akkor tudlak ápolni – nyomott egy puszit a fejem búbjára.

Visszaérve a szobánkba, bebújtam a takaró alá, s vártuk, hogy csipogjon a lázmérő.

– Bocsi, ha tönkretettem a napod – motyogtam.

–Ugyan... Nem tettél tönkre semmit. Rám is rám fér a pihenés.

Nos, a lázmérő szerint csak hőemelkedésem van, úgyhogy nem vészes a dolog.

A napom pedig még így is jó volt. Filmeztünk, Steph olvasott nekem, varázslatokat mutatott, és ha épp elment valamiért(mondjuk kajáért), a köpenye vigyázott rám.

Talán ennek a gondoskodásnak köszönhetően estére már kicsit jobban éreztem magam, és mikor már aludni készültünk, boldogan hajtottam a fejem a mellkasára.

– Köszi ezt a mai napot – mosolyogtam fek rá.

– Semmiség, én kis betegem.