Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

💚Loki #13💚

T/N = te neved

Ma volt a csapat filmezős estéje és sajnos Tony választott. Mint mindig, valami horrort. Rólam tudni kell, hogy nem bírom a horrort. Sose teszem szóvá, elvégre Bosszúálló vagyok. Kinevetnének, amiért szembeszállok földönkívüliekkel, hydrásokkal, meg minden mással, de egy filmet nem tudok megnézni. Az egyetlen, aki tud erről, az Loki, de ő se azért, mert elmondtam, hanem mert kutakodott nálam.

Az egész filmet a pokrócomba burkolózva, összekuporodva néztem végig, miközben, a többiek láthatóan nagyon élvezték.

~Loki

Miközben a filmet néztem, láttam, hogy T/N teljesen be van ijedve. Gondoltam, a film után meg kéne tréfálnom és ezután már egyáltalán nem is figyeltem a műsorra.

~T/N

A film után Loki nagyon gyorsan felhúzta a csíkot, én pedig még maradtam a többiekkel, akik a műsort tárgyalták ki. Próbáltam összeszedni magam, így, mikor a legdurvább jeleneteket elevenítették fel, én inkább a lépcső felé siettem.

Ahogy benyitottam a szobámba, megláttam a gyilkost a filmből, és ijedten sikítani kezdtem, mire egy zöld fény kíséretében Loki tűnt fel. Az ijedtség miatt sírva fakadtam, a többiek, akik a lehető leggyorsabban feljöttek, értetlenül néztek ránk.

– Mi van itt? – kérdezte Steve.

– Semmi – törölgettem a szemem.

– Ugyan, mesélj! – ölelt meg Natasha.

– Én... nem szeretem, sőt, nem bírom a horrort. Nem akartam mondani, mert... könyörgöm! Bosszúálló vagyok! Simán nekimegyek a földönkívülieknek, hydrásoknak, és nem bírok el egy filmmel? – engedtem el Natet.

– Ezen még én se nevettem volna – mosolygott rám, Tony. – Elég lett volna annyi, hogy szólsz, és nem választok horrort. Na, de miért is sikítottál úgy, mint akit a baltás gyilkos kerget?

– Az viszont az én hibám. Megijesztettem egy kis illúzióval – vallotta be Loki. – És ezzel bocsánatot is kérek tőled – lépett hozzám.

– Túl élem – sóhajtottam.

– Mi megyünk is – intett Clint és a többiekkel el is húzták a csíkot az ajtómból.

– Tényleg ne haragudj – mondta Loki, miközben az ágyamhoz mentem, és lehuppantam a matracra.

– Semmi baj – sóhajtottam, majd hagytam, hogy helyet foglaljon mellettem.

– Biztos nem haragszol? Mert tényleg csak viccnek szántam.

– Mondtam. Semmi baj. Tudod miért?

– Miért?

– Mert... szeretlek.

– Tényleg?

– Igen, de nem baj, ha te esetleg nem... – kezdtem, de nem tudtam befejezni, mert megcsókolt. Hűvös ajkai szinte simogatták az enyéimet, és annyira belefeledkeztünk egymásba, hogy már a levegőhiány miatt kellett elválniuk az ajkainknak.

– Szeretlek – suttogta, és magához ölelt.

– Én is téged – hajtottam a fejem a mellkasára.