Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

✴️Bucky #27 Part II.✴️

BborkaDiPol kérte, hogy legyen egy második fejezete. Íme! A történet ❤️❤️❤️Nincs Végtelen háború!

– Na, és mesélj, Barnes hogy van? – kérdezte Shuri, miközben valamin ügyködött a laborban, én pedig mellete szórakoztam egy forgós székkel.

– Jól. Még fél egy kicsit, de nagyon ragaszkodik hozzám – mosolyogtam. Az igazság az, hogy szerelmes lettem az egykori őrmesterbe, és még a szemem fényénél jobban vigyáztam rá.

– Ez de cuki – mosolygott. – Egyébként van valami, amit meg szeretnék mutatni neked. De csak akkor, ha neki erről nem szólsz egy szót se.

– Ígérem, nem tudja meg.

Erre a semmiből előtűnt egy tervrajz. Egy vibránium kar tervrajza.

– Ez neki lesz? – kérdeztem mosolyogva.

– Ismersz még olyat, akinek hiányzik a bal karja?

– Jogos – nevettem. – Bucky nagyon boldog lesz.

– Szerinted a szín összeállítás jó? – kérdezte. Maga a kar fekete volt, néhol arany színű kis részeket láttam.

– Igen. Elképesztően boldog lesz. Főleg, mert egy kézzel nem boldogul. Múltkor, mikor ott voltam nálatok a Fellegvárban, próbált nekem csinálni valami valami kis vacsorát, de szegénykém még a zöldséget se tudta feldarabolni.

– Szerintem akkor lehet menned kéne, mielőtt véletlen kárt tesz magában – húzódott félmosolyra a szája.

– Igazad van – sóhajtottam, majd felálltam a forgós székből, és elindultam a labor kijárata felé.

Ezúttal, amint a lakott területhez értem, igénybe vettem a fejlett, villamoszerű jámrűvet, így néhány perc alatt eljutottam az épülethez, amiben a lakás található. Kicsit tartottam attól, milyen látvány fogad a lakásban, és nem volt véletlen. Ahogy beléptem az ajtón, láttam a konyhában uralkodó káoszt. Bucky ott állt a helyiség közepén, a felsőjét, és körülötte mindent kakaópor borított. A veterán katona ijedten nézett rám, majd lassan a szemei megteltek könnyel és szégyenkezve lehajtotta a fejét.

– Bucky, mi történt? – kérdeztem kedvesen. Eszem ágában se volt leszidni a felfordulásért.

– Én... én csak... kakaót akartam neked csinálni, ahogy te is készítetted valamelyik nap – motyogta.

– Jól van. Menj, öltözz át! Én feltakarítok, aztán megbeszéljük, rendben? – Bucky nem válaszolt, csak bólintott, majd elkullogott a szobája felé.

Természetesen nem haragudtam rá. Hogy is tehettem volna? Csak kedveskedni akart nekem. Gyorsan a dobozába söpörtem a kakópor azon részét, ami csak a pultra borult ki. Aztán előkerítettem a seprűt és a lapátjára sepertem a padlót borító kakaóport.

Miután ezzel megvoltam, leültem a kanapéra, és vártam, hogy Bucky csatlakozzon hozzám. Ez meg is történt. Szomorúan, lehajtott fejjel jött ki a szobából.

– Sajnálom, hogy rumlit csináltam. Nehéz egy kézzel kibontani a dobozt. Bocsánat.

– Buck, semmi baj. Édes volt tőled, hogy megpróbáltad – öleltem meg.

– Nem haragszol? – emelte rám könnyes tekintetét.

– Nem – mosolyogtam. – Ha gondolod, csinálhatok kakaót kettőnknek.

– Nem kell. Megvagyok. Még egyszer sajnálom.

– Még egyszer semmi baj – töröltem le a könnyeit.

– De baj, mert kedveskedni akartam neked. Meghálálni, hogy segítettél rajtam. Ráadásul... az utóbbi időben olyasvalamit érzek, amit rég nem. Sze-szeretlek, Daia – mondta az eddiginél is halkabban az utolsó mondatot.

– Én is szeretlek téged – mosolyogtam, és megcsókoltam.

~E/3

4 évvel később...

Nem sokkal, miután Bucky megkapta az új karját, Amerika Kapitány Wakandába érkezett, hogy a legjobb barátja végre hazatérhessen. Azonban Bucky nem volt hajlandó Daia nélkül Amerikába menni. T'Challa, Shuri és a Kapitány belátták, hogy a fiatal nőnek köszönhetően mennyit javult a szuperkatona helyzete.

Egy évvel az Amerikába költözésük után Bucky megkérte Daia kezét, és egy szép tavaszi napon összeházasodtak.

Nagyjából kilenc hónappal az esküvő után, egy februári délutánon megszületett Bucky és Daia kislánya, aki a szuperkatona húga után Rebecca Barnes nevet kapta. A szülei és a Bosszúállók szerint nála szebb vaba nem létezik. Daia sötét bőrét és haját örökölte, valamint Bucky kékesszürke szemét.

Az egykori őrmester örült, hogy még Wakandában megfogadta, ha egyszer visszatér Amerikába, nem csatlakozik a Bosszúállókhoz. Most, pedig örült, hogy erre a döntésre jutott. Egy pillanatról se akart lemaradni a lánya életéből.

A Tél Katonája teljesen abban a hiszemben élt, hogy ennél boldogabb nem lehet. Viszont, először tizenegy hónappal Rebecca születése után bizonyosodott be, hogy Bucky tévedett.

Egy januári estén Daia boldogan sietett le a nappaliba ahol Rebecca épp apukája ujjába kapaszkodva tanult járni.

– Buck – szólította meg férjét Daia. – Beszélnünk kéne.

Erre Bucky a felesége felé kapta a fejét, felvette a kislányukat, és aggódva mérete végig kedvesét.

– Ugye nincs baj?

– Az ég világon semmi – mosolyodott el őszintén Daia. – Babát várok.

– Tényleg? Daia! Imádlak! – ölelte meg Bucky, és bár Rebecca nem igazán értette, mi ez a nagy boldogság, kacagva ölelte meg az édesanyját.

– Anya! – mondta, és hirtelen beállt a csend. Bucky és Daia elkerekedett szemekkel néztek Rebeccára, és boldogásguk még nagyobb lett.

Augusztusban Daia ikreknek adott életet. Az idősebb, kisfiú lett és a Steve nevet kapta. A kislány, Daia kérésére Shuri lett.

Bucky minden este hálát adott, hogy hosszú évtizedekig tartó szenvedés után végre boldog lehet. Egy álma vált valóra azzal, hogy lett egy gyönyörű felesége és három szép gyermeke.

Nos, sziasztok!

Nem szoktam írói megjegyzést írni a fejezetek végére(vagy legalábbis ritkán), viszont ide muszájnak éreztem.
A mai nappal elértem a 200. fejezetet, ami azt jelenti, hogy le kell zárnom ezt a könyvet. Pontosan 227 nappal ezelőtt, 2019. december 19-én publikáltam az első fejezetét. Meg kell mondjam, mozgalmas, de egyben legcsodásabb 7 hónapom volt, miközben ezt a könyvet írtam. Ráadásul mindig feldobta a napomat, mikor valamelyikőtök, egy cuki kommentet írt a fejezeteimhez. És itt ki is emelnék három embert(ezzel nem akarok megbántani senkit, de több nem jut eszembe), akik rendszeresen írtak nekem. Nem csak kéréseket, hanem dicséreteket is.
fanni_29
RitaNmeth0
Amelia_Gardner_

Természetesen mindenkinek köszönöm, aki olvasott.

Persze, már jó ideje tudjátok, hogy nem fogom ennyiben hagyni. Hogy is tehetném? Ilyen aranyos olvasóknak, amilyenek ti vagytok, akár még tíz ilyet is írnék(lehet az lesz 😄).

Köszönöm szépen mindenkinek, aki olvasott. Hamarosan hozom az úh kötetet. Nagyon-nagyon szeretlek titeket ❤️🥰💞💗