Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

✴️Bucky #5✴️

T/N =te neved

Egy szép nyári napon éppen otthon ültem, és mivel szabadnapunk volt – ami elég ritka dolog –, nem csináltam mást, csak felváltva néztem sorozatot, és olvastam. Valamint vártam, hogy Bucky, Wanda és Tony visszajöjjenek a városból.

Miután eluntam a lustálkodást, gondoltam, csinálok valami ebédet, mert ismertem a csapattársaimat, és tudtam, hogy nyavalyogni kezdenének(legalábbis Tony), ha nem találnak semmit. Egy ideig fontolgatnom kellett, hogy mit készítsek, de végül a sült hús és a saláta mellett döntöttem.

Miközben készítettem a kaját, azon gondolkoztam, milyen szerencsés vagyok, hogy én is Bosszúálló lehetek annak ellenére is, hogy nincs különleges képességem, ha azt nem számítjuk, hogy kiismerem az embereket, és tudom mikor hazudnak. Nem nagy cucc, de valamiért úgy gondolták, jó lennék a csapatba. Persze örülök, hogy így lett, mert nagyon rendesek, bár Tonyval néha meggyűlik a bajom, mikor tréfálkozik(és ennek gyakran én vagyok az áldozata).

Akit még igazán érdemes megemlítenem, az Bucky, akivel volt már néhány kis randim, viszont ennél előbbre nem jutottunk, de nem bánom, mert szeretek vele lenni.

Nagyjából még két órán keresztül voltam egyedül, és ennyi idő alatt kész is lett az ebéd. A többiek kicsit már hisztisek voltak, hogy éhesek, de én továbbra se engedtem, hogy egyenek, mert meg kell várni a Wandáékat. Nem sokkal később meg is érkeztek, viszont Buckyn láttam, hogy nincs vele rendben, ugyanis alig lépett be az ajtón, máris a lépcső felé sietett, valamint az ábrázata is olyan volt, mintha valaki nagyon megbántotta volna.

– Hé, minden oké? – kérdeztem, de ő nem válaszolt, csak felment a lépcsőn.

– Tony, mit műveltél már megint? – néztem szomorúan a milliárdosra.

– Nem én voltam – tette fel a kezét védekezően. – Mi Wandával bementünk a boltba szerezni jégkrémet, Bucky meg mondta, hogy inkább kint marad. Mikor végeztünk, már ilyen volt.

–Ezúttal tényleg nem Stark tehet róla – mondta Wanda. – Próbáltam belenézni a gondolataiba, de az erőm nem működik rajta.

– Akkor majd beszélek vele – sóhajtottam, és felsiettem a lépcsőn. – Ja, és lehetőleg várjatok meg minket az ebéddel, köszi.

Az emeletre érve meg sem lepődtem azon, hogy Bucky szobájának ajtaja csukva van.

– James, bejöhetek? – kérdeztem, miközben óvatosan kopogtam.

– I-igen – hallottam bentről. Benyitottam majd leültem mellé az ágyra.

– Jól vagy? – tettem a kezem a vállára, de ő arrébb ült.

– Semmi bajom – morogta, de tudtam, hogy hazudik.

– Miért nem mondod meg az igazat?

– Miről beszélsz? – nézett rám. – Amúgy... szerinted a fém karom fura?

– Tessék? Ez hogy jött ide? – kérdeztem, és közelebb ültem hozzá, de most már nem húzodott el, hanem hagyta, hogy az ő fém ujjaira kulcsolhassam az enyéimet.

– Tudod, hogy még nyáron is képes vagyok kabátban, vagy pulóverben lenni, csak hogy elrejthessem. Tony és Wanda rávett, hogy vegyem le a pulóvert, mert hőgutát kapok. Nem is tudom hogy sikerült meggyőzniük, de aztán mikor bementek a boltba, mondtam, hogy inkább kint megvárom őket.

– Megsütött a karod? – kérdeztem aggódva.

– Mi? Nem. Bár tényleg nem jó nyáron, de most más a baj – motyogta, és láttam rajta, hogy majd' elsírja magát.

– James, meséld el, mi a baj – öleltem meg, mire szinte rögtön éreztem, hogy a könnyei a pólómra cseppennek, ezzel kissé eláztatva az anyagot.

– Ugye mivel akkor is már csak póló volt rajtam, az utcán elhaladók megbámultak a karom miatt. Valakik még be is szóltak...

– James... - motyogtam, és megpusziltam a homlokát. – Annyira sajnálom. Szeretnéd folytatni?

– Igen. A legdurvább, amit mondtak, hogy jobb lenne, ha arra a sorsa jutnék, mint akik a célpontjaim voltak.

Erre elszörnyedtem. Tudtam, hogy az emberek a Föld legonoszabb élőlényei, de nem gondoltam volna, hogy ilyet vágnak Bucky fejéhez.

– James, ne is figyelj rájuk. Mit tudnak ők rólad? Annyit, hogy a Tél Katonája voltál. Na és én, vagy a csapat? Azzal is tisztában vagyunk, min mentél keresztül, mióta emlékszel. Gondoljanak amit akarnak. Ami pedig a karodat illeti, én imádom. Ráadásul praktikus is lehet. Például mikor múltkor lázas voltam, jól esett.

– Köszönöm, T/N – szipogta. – Te mindig itt vagy nekem.

– Itt is leszek, amíg csak szükséged lesz rám – mosolyodtam el.

– Szeretlek – ölelt még szorosabban, majd felnézett rám. – Ugye te is engem?

– Persze. Nagyon-nagyon – mosolyogtam, mire ő megcsókolt. Legszívesebben örökre így maradtam volna, de mivel a levegő kezdett kifogyni mindkettőnk tüdejéből, az ajkaink elváltak, mi pedig mosolyogva néztünk egymásra.

– Köszönöm – mondta.

– Semmiség. Ha a rémálmaid miatt szükseged lenne rám, nyugodtan ébressz fel – pusziltam bele a hajába.

– Úgy lesz. Szerinted van remény, hogy nem kezdtek el nélkülünk enni?

– Nincs – nevettem.