Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

💙Pietro #7💙

JazminSimo29 remélem tetszik 💙

T/N = te neved

~E/3

A Bosszúállóknál nyugis volt a délelőtt, egészen addig, amíg Tony Stark a nappaliba nem vezényelte őket.

– Miről van szó? – tudakolta Natasha.

– Úgy áll a dolog, hogy lesz egy új csapattagunk – jelentette be a milliárdos. – Múltkor miatta kellett New Orleansba utaznunk. A kis boszink véletlen felfedte magát, aztán felajánlottuk neki, hogy velünk élhet.

– Azt mondtad boszorkány? – lepődött meg Bruce.

– Igen. Elvégre New Orleans a voodoo boszorkányok hazája – vont vállat Tony. – A Kapitány és Clint elmentek érte. Lassan már biztos vissza is érnek.

Amíg vártak, mindenki elmerült a gondolataiban. Emésztették a dolgot, elvégre hiába léteznek skandináv istenek, nem gondolták volna, hogy boszorkányok is.

Az ikrek szokásukhoz híven gondolatban beszéltek

Pietro, rendben vagy? Olyan sápadtnak tűnsz – mondta gondolatban Wanda, miközben a bátyját vizslatta.

Csak magunkra ismertem, mikor Stark az előbb mesélt erről a lányról – mondta Pietro.

Ekkor egyre erősödő zajt hallottak. A leszállópályán landolt a repülő, amivel bevetésre szoktak menni. Néhány pillanat múlva nyílt az ajtó, és belépett rajta Clint, majd mögötte Steve és egy alacsony, barna hajú lány, aki egy nagy, fekete kapucnis pulóverben próbált kámforrá válni.

A Bosszúállók szép sorban bemutatkoztak neki, majd a lány végre felemelte a fejét, így Pietro elgyönyörködhetett felemás színű szemében, és nem tudta eldönteni, hogy a kék, vagy a zöld a szebb.

– A nevem T/N – szólalt meg halkan a lány, és a hangja még jobban elkápráztatta a szélvészt.

***

~T/N

Éjszaka zihálva ültem fel az ágyamban. Egyszerűen nem hagynak nyugodni a múltkor történtek. Kikeltem az ágyból, majd remegve mentem le a nappaliba.

Ott leültem a fotelba, és alaposan összehúztam magam. Ekkor lépteket hallottam, amire ijedten kaptam fel a fejem.

– Nem tudom ki vagy, de egy pillanat alatt olyan fejfájást okozok, hogy belehalsz! – fenyegetőztem.

– Nyugi, csak én vagyok, Pietro – szólalt meg.

– Sajnálom, nem, akartalak megijeszteni – motyogtam, és a következő pillanatban már ott termett mellettem. – Ezt... hogy?

– Hosszú történet. Majd elmesélem. Veled minden rendben?

– Csak a New Orleansban történteken jár az eszem.

– Elmeséled?

– Most még nem állok készen – szipogtam.

– Semmi baj. Te, nem fázol? Reszketsz – nézett rám aggódva.

– Meg vagyok, csak nem szoktam hozzá az itteni időjáráshoz – legyintettem, de valójában majd' megfagytam.

– Látom rajtad, hogy nem mondasz igazat – sóhajtotta, majd elvette a kanapéról a pokrócot, majd alaposan bebugyolált. – Segíthetek valamiben Printsessa?

– Csak ne hagyj magamra.

– Itt maradok veled – mosolyodott el, majd egy másik pokrócot magához véve feküdt le a kanapéra. – Jó éjt. Próbálj meg aludni.

– Jó éjt – mondtam halkan, és nem sokkal később elnyomott az álom.