Sötét Védelmező (Befejezett)

Sötét Védelmező - Prológus

2055. szeptember

Egy szépen faragott kétszárnyú ajtón egy csapat gyerek özönlött be hangzavar kíséretében. Ha valaki távolról figyelte őket csupán néhány szót tudott kivenni ebből a kakofóniából, mint "dolgozat", "unalmas volt", "megint én". A húsz főnyi, tíz-tizenkét év körüli gyerek az utolsó délutáni órájára érkezett.

A helyiség nem a megszokott terem volt, amiben az órákat tartották, hanem sokkal inkább illet be egy könyvtárnak. A falak mentén polcos szekrények hada állt, amelyeken több ezer könyv kapott helyet, volt olyan, ami közel 500 évvel ezelőtt írtak.

Mégsem lehetett tipikus könyvtárnak nevezni, mert olyannak tűnt, mintha egy régi vár olvasószobája lett volna. Méretes kandalló előtt egy kényelmes fotel várakozott hívogatóan, hogy valaki beleüljön, mégis egy gyerek sem vette a bátorságot az elfoglalásához. Mindegyikük a szoba közepén elhelyezett párnák sokaságán keresett magának helyet úgy, lehetőleg a legkényelmesebben ülje végig az elkövetkező órát.

Egy ikerpár lökdösődött, mert ugyanazt a hatalmas vánkost nézték ki maguknak, de mielőtt verekedéssé fajulhatott volna a dolog egy vörös hajú lány elorozta előlük. Mikor pedig felháborodásuknak hangot adtak válaszként csak egy kiöltött nyelvet kaptak. Némi morgás kíséretében huppantak le egy-egy kisebb párnára.

Aztán újra nyílt az ajtó, de most egy a hatvanas éveiben járó, de még mindig gyönyörű nő lépett be, ők pedig elcsendesedtek és tisztelettudóan felálltak.

- Üljetek vissza - intett a boszorkány, majd leült a karosszékben, derékig érő fekete fonatát előre vetette, hogy ne nyomja a hátát, majd kényelmesen elhelyezkedett.

- Lilith wicca, ma miről fog nekünk mesélni? - kérdezte egy zöld szemű lány, türelmetlenül mocorgott a párnáján.

- Miről szeretnétek, hogy meséljek? - kérdezett vissza lágyan, és mielőtt még mindenki nekiállt volna sorolni az ötleteit felemelte a kezét. - Csak egyesével. Sarah?

- Az angyalokról!

- Torre?

- Egy jó kis csetepatéról, ahol se... - de gyorsan elharapta szót - hátsón billentették a vámpírokat.

Le sem tagadhatta volna vérfarkas létét, a szeme már a gondolatra harciasan villant és Lilith látta rajta, képzeletben már ő maga is épp egy vámpírt marcangol szét nagy lelkesen.

- Igen! - csatlakozott hozzá egy másik fiú. - Meg lidércekről és halállovagokról!

- Ne már! - háborodott fel egy fekete hajú lány, és acélszürke szemével bátran nézett a fiúkra.

- Akkor mégis miről? - kérdezte a mellette ülő szőke, kék szemű ifjú, aki a kinézete ellenére elég undoknak és mogorvának tűnt. - Csak nem egy nyálas sztorit akarsz arról, hogy térített valaki jó útra egyet, a sötétség teremtményei közül? Közben pedig még szerelembe is estek!

Ha valaki rájuk nézett, nem gondolta volna, hogy ők ketten testvérek, méghozzá ikrek. Nem csak kinézetre különböztek, de jellemre is. Tűz és víz, Jin és Jang.

- Inkább, mint öldöklésről, és ocsmány lényekről - vágott vissza és több lány helyeslően bólogatott, de még mielőtt vita alakulhatott volna ki belőle Lilith szólalt meg.

- Rendben - és minden szempár felé fordult. - Akkor mesélek nektek egy igazán szívet melengető történetet.

- Pff... remek - morogta Rick, ikerhúga pedig elégedett pillantást lövellt felé, hogy tudassa vele ő győzött. - Meg ne merj szólalni! - nézett rá morcosan, a következő pillanatban pedig kapott egy kisebb nyaklevest.