Sötét Védelmező (Befejezett)

Külön utakon - Második fejezet (Part 2)

Lucien nem tudta mennyi idő telt el mikor magához tért. Először csak a tudata, ami felfogta, hogy egy ágyon fekszik és be van takarva. Aztán rávette magát és kinyitotta a szemét.

Egy kőszínű plafont látott meg elsőnek, a következő az a tény volt, hogy nem az eddigi szürkeség veszi körül. Elfordította a fejét és egy gömböt látott, ami halvány és sápadt fényt árasztott.

Nem tudta hol van, és hogyan került ide. Aztán lassan derengeni kezdtek az események, így már sejtette, hogy valószínű az a nő és a férfi hozta ide. Lehet az apja érezte meg a jelenlétét és indult el érte? Ez pedig az ő háza lenne? De ki lehetett a nő?

Felült, megtapogatta és megnézte a mellkasát, de nem maradt nyoma a sérülésének. A bőr ugyan kicsit érzékeny volt, de ez természetesnek tűnt. A ruháját valaki levette róla és csupán az alsónadrág maradt rajta.

Amikor körbenézett, akkor pillantott meg egy széket, rajta kikészítve egy új öltözék várta. Felállt és kicsit meglepte, hogy amit kapott leginkább arra hasonlított, amit még a vámpír léte előtt hordott. Furcsa, mégis jó érzés volt belebújni, mert arra emlékeztette, hogy ki is ő. Pontosabban ki volt ő. Felhúzta a csizmát, majd az ajtó felé indult.

Fekete márvánnyal borított folyosón haladt, ami nem csak a talpa alatt, hanem a falakat és a plafont is burkolta. Helyenként látott egy-egy apró ablakszerűséget, amin a levegő cserélődni tudott.

Egy kétszárnyú ajtó felé közeledett, aminek az egyik oldal nyitva állt. Lelassított és halkabbra vette lépteit. Úgy oldalazott, hogy belásson még mielőtt odaér.

Egy férfi állt ott, aki lehetett olyan magas, mint ő. Fekete ruhát és mellpáncélt viselt, a kardját a hátára szíjazta. Haja katonásan rövidre vágva. Szemben helyezkedett el valakivel, akiből Lucien csupán egy kinyújtott lábat látott, ami azt sejtette, hogy az illető ül.

- Már kettőt megölt mire odaértünk - hallotta meg ugyanazt a hangot.

Ezek szerint ez a férfi mentette meg és úgy hangzott a mondata, mintha jelentést tenne. Az apja már nem lehet ezek alapján. Talán a másik lesz az.

- Miért mire számítottál, hogy rettegve kuporogva vagy menekülés közben találsz rá?

A másik férfi jóval mélyebb tónusban beszélt, amiből arra következtetett idősebb. Lucien úgy érezte, hogy kissé gúnyosan tette fel a fiatalabbnak a kérdést, akinek a testtartása zavarról árulkodott egy pillanatig.

- A Rémálmok a legbelső félelmének formáját veszik fel - mondta aztán és Lucnak feltűnt, hogy nem válaszolt a kérdésre. - Az egyik pedig az a boszorkány volt.

~ Lia - és nem tetszett, hogy a másik szinte köpte a szót, ami a lányra utalt.

- A másik kettő az a két vérfarkas lehetett - folytatta tovább a fekete ruhás. - Őket megölte, viszont a boszorkánnyal nem volt képes végezni. Nem...

Aztán megakadt a mondatban, mintha belefojtották volna a szót. Ha nem tartott volna attól, hogy észreveszik, akkor bekukucskál. Látni akarta mi történik és ez miatt szinte viszketett a tenyere.

- Gyere be Lucien! - utasította a mélyebb hang.

Meglepődött egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy elhátrál és eltűnik, de nem lett volna értelme.

A fekete ruhás az ajtó és felé fordult és látta az arcán a hitetlenkedést, de gyorsan rendezte a vonásait. Lucien úgy érzékelte ez az alak nem kedveli őt. Kíváncsi lett volna miért. És talán pont ez miatt reménykedett abban, hogy ő meghal és nem tudja az a nő megmenteni?