Sötét Védelmező (Befejezett)

Külön utakon - Huszonharmadik fejezet (Part 1)

Két penge és azok kiváló forgatói csaptak össze egy halálos táncban. Lancelothnak el kellett ismernie Mile nem beszélt a levegőbe mikor azt mondta még messze nem mutatta meg mire képes.. Nem mintha a lovagnak tartania kellett volna az elfáradástól, mert ez a bábtest nem rendelkezett ezzel a tulajdonsággal.

Az sem állította meg volna, ha leszúrják, levágják a fejét, mert az ő akarata és ereje irányította. Ennek ellenére  vigyáznia kell rá, mert egy bizonyos fokú sérülés után használhatatlanná válik, elengedni és mindig újat felvenni pedig Lilith ereje által tudott. És ha nem muszáj, akkor ilyennel nem gyengíti a boszorkányát.

A két kard keresztezve egymásnak feszült, Mile haragos, vörös tekintete Lan nyugodt, kék pillantásába mélyedt. Pedig neki is lett volna oka dühödten meredni a halállovagra, mert bőven tett érte eleget az elmúlt időszakban, de kellően sokat élet meg, hogy tudja az érzelmek nem mindig adnak jó tanácsot, még ha plusz erővel is ruháznak fel.

Nem mintha ellenfele olyan fiatal lett volna, de benne az elmúlt időszakban kellő olyan érzelem gyülemlett fel, amit nem tudott tovább magában tartani. Az igazsággal való szembesülés pedig felszabadította és utat engedett neki.

Alig egy-két pillanata maradt a háta mögé kapni védőn a pengét, amikor ellenfele árnyteleportált. Lehet, hogy Mile erősebbnek és gyorsabbnak tűnt, de attól még nem váltott harcmodort, ami jelen esetben Lanceloth előnyére vált. A halállovag újra árnyteleportált, de most azért, mert Lilith haragos vörösen izzó tűzgömbje száguldott felé, aminek hőjét még a szellem is érezte.

A boszorkány ezt a támadást saját maga fejlesztette ki. Viszonylag szilárdnak tűnt a külső része, nem vibrált, hullámzott és viselt szabálytalan formát, mint ami általában jellemezte a tűzlabdákat. Ráadásul olyan hőt tudott belezárni, ami még a kőben is kárt tudott tenni.

Lan egyszer meg is jegyezte sokkal inkább kéne láva labdának neveznie, mint tűznek. És valóban inkább ez jellemezte, mert a varázslat megváltoztatta az elem jellegét és a burkon belül cseppfolyósan kavargott.

Becsapódott és szinte felrobbant, beterítve a tájat, amihez pedig a folyékony tűz hozzáért abba lukat mart magának. Mile meglepetten kapta a boszorkány felé a fejét a pusztítást látva, de az csak mosolygott rá és már formálódott is a következő a keze között, majd dobta a halállovag felé. Ez elől bőven akadt ideje kitérni és úgy döntött inkább a lovag ellen viaskodik, mert addig sem kell a lány varázslatait kerülgetnie.

Lanceloth már várta és újabb szemet gyönyörködtető harc alakult ki, ahol a mozdulatok folyamatossá folytak össze, és egyikből jött a másik. Ezt a párbajt már egyik fél sem úszta meg sérülések nélkül.

Mikor Mile-nak sikerült megsebeznie a lovag combját felvillantott egy diadalittas mosolyt, gondolván előnybe került, de hamar rá kellett jönnie a szellem nem érez fájdalmat, így nem származik belőle hátránya, mert nem az izmok, idegek, hanem akarat irányította a testet. Ugyan kicsit csalódott, de nem szegte a harci kedvét ez sem.

Nem sokkal később a lovag torolta a találatot és a penge keményen csapódott Mile védtelenné vált oldalába, de a páncél túl keménynek bizonyult és csupán behorpasztani tudta, átvágni nem. De az ütés így is fájhatott, mert a halállovag arrébb tántorodott pár lépést.

Lan nem nyomult utána, mert tudta Lilith élni fog a lehetőséggel. Robaj kíséretében egy csettintés nyomán villám hagyta el a boszorkány ujjait és vágta mellbe Mile-t, akit ez hátravágott és égnek álló hajjal fogott földet arrébb.

A páncéljának köszönhetően megúszta sérülés nélkül és ha eddig dühös volt, akkor most pokolian. Árnyteleportált, hogy még egy ne találhassa el és valamivel arrébb jelent meg. Benyúlt egy az övére erősített szütyőbe, majd elővett valamit, amit maga előtt a földre dobott.