Sötét Védelmező (Befejezett)

Sötét Védelmező - Huszonegyedik fejezet (Part 3)

Két másik baráti társasággal mentek be egyszerre a kísértetházba, de aztán elszakadtak tőlük, mert a háznak volt egy sajátossága. Rengeteg egymásból nyíló szobával rendelkezett és legalább két, de volt olyan helyiség, ami négy ajtóval rendelkezett, amik véletlenszerűen voltak nyitva és nem lehetett akármerre menni.

Változatosan rendezték be a szobákat. Akadt pókhálós helyiségek, de olyan is, amit mintha feldúltak volna. Karmolás és vérnyomok díszítették a falat. Az egyikben egy összeroskadt ágy alól csontváz lábak meredeztek elő.

Argo annyira nem élvezte, mert ő csak hallotta a számára idegesítő hangot, amit borzongás keltés végett folyamatosan játszottak le. Az egyik szobában hirtelen kinyílt az egyik szekrény és egy mű vérfarkas ugrott elő. Lia ösztönösen szökkent arrébb, na nem azért, mert megijedt az elég csúnyácskára sikeredett farkastól, hanem mert maga a váratlan mozdulat lepte meg. Ennek ellenére még Lucien is kimosolyogta.

- Uncsi, azt hittem jobb lesz - panaszkodott Zina, miután már rengeteg szobát megjártak.

Az egyikben találkoztak egy köpenyt viselő vámpírral is, ami még mozgott is. Viszont nem volt olyan egyszerű kijutni, hisz mindig másik ajtó állt nyitva. Ráadásul azt írták, hogy van egy pincerész is, amit még meg se találtak.

- Van egy ötletem! - és Argo igazi farkas vigyort eresztett meg, amitől Lianak rossz érzése támadt. - Ha már itt vagyunk szálljunk be az ijesztgetésbe, az legalább vicces lenne.

- Benne vagyok! - vágta rá Lucien egyből.

Épp elég árnyékos rész állt rendelkezésére a szobákban, amiket kihasználhat némi ijesztgetésre, ráadásul akkor a pincét is megkeresheti, ahol állítólag kínzókamra is van berendezve.

- Nem tudom - vágott bizonytalan arcot Lia.

- Ugyan már! Hadd szórakozzunk, ha már itt vagyunk. Senkinek se lesz belőle baja - unszolta Zina is mire sóhajtott egyet és bólintott.

- Rendben, én megpróbálok kijutni, ti meg akkor szórakozzatok egy kicsit.

- Ez az! - és a zöld szemű lány pacsira emelte a kezét, de hamar rájött, hogy a vámpír nem fogja tudni mit akar, Argo pedig nem látja, így végül letett róla.

- A ruhátokat ne tegyétek tönkre - figyelmeztette a két vérfarkast a boszorkány, mert gyanította át fognak változni.

Ami aztán meg is történt amint találtak maguknak egy olyan szobát, ahol el tudtak bújni kivárni az áldozatokat.

Lia úgy gondolta kijuthat, ha először lefelé veszi az irányt, majd kivárja hogy mindig az azonos oldalra nyíló ajtókat. Akadt ugyanis néhány, amik mögött lefelé vagy fölfelé vezető lépcsők lapultak, amik másik szobába vittek.

Csakhogy nem emlékezett rá hányszor is mentek föl és jöttek le ilyenen. Éppen ezért még a pincébe is sikerült lejutni, ahol természetesen belefutott Lucienbe, akire rá is szólt, hogy ez nem jött össze. A férfi persze megjelent és bocsánatkérőn meghúzta a vállát, hogy egy próbát megért.

Már lassan másfél órája akart kijutni, mire nagy nehezen úgy gondolta, hogy célba ért, mert a hely roppantul hasonlított arra, ahol bejöttek. Vagy az is volt, de ebben nem lehetett biztos, mert nem nagyon nézett körbe mikor jöttek. Nem gondolta, hogy szüksége lehet rá.

Igaza lett, de úgy döntött, hogy inkább itt várakozik, mint kint a ház előtt ácsorogjon. Csoportok jöttek-mentek, akik kifelé azok kissé ijedtebben, de azért mosolyogva, hogy ez jó volt. Talán tényleg ráfért erre a helyre, hogy a többiek kicsit bevessék magukat és ijesztgessenek, mert amúgy tényleg unalmas. Aztán feltűnt egy magányos fiú, aki holtsápadtan jött ki.