Sötét Védelmező (Befejezett)

Külön utakon - Kilencedik fejezet

A nőstény a faluból kiérve élre állt, hogy Argo tudja követni a hangok alapján és azon gondolkodott vajon mi lesz a következő úti céljuk.

− Zina! − szólalt meg Argo mögötte.

Kissé összerezzent a váratlan megszólítás miatt és örült neki, hogy a hím ezt nem láthatta, mert mégis mit gondolna akkor most róla? Semmi jót, talán már bánná is, hogy kinevezte alvezérnek, arról pedig többé már nem is álmodhatna. Így sem fűzött sok reményt kettejükhöz.

− Te elmész megkeresed azt a néhány magányos farkast. Gadrral pedig visszamegyünk Khanhoz és a falkához.

− Tessék? − csodálkozott el, mert arra nem számított, hogy lerázzák.

− Angelicanak igaza van. Felesleges erőpazarlás felkeresni a többi falkát és beszélni velük, ráadásul időigényes még akkor is, ha ki tudjuk használni az emberi járműveket a gyorsabb utazáshoz. Akkor már inkább több időt szánok a felkészülésre.

− De miért én? − ezt még mindig nem értette.

− Azért amiért alvezér lettél. Ha valaki, te meg tudod győzni őket, de ha nem sikerül sem gond. Shion felajánlotta, hogy néhány idősebb farkas kipótolja a létszámunkat a gyűlés előtt, ha szükséges. − Zina eltátotta a száját, majd be is csukta.

− Baj van, igaz? − vonta le gyorsan a következtetést.

− Neked is feltűnt gondolom, hogy egy vámpírral sem találkoztunk egész idáig. − Zina bólintott, bár tudta Argo nem láthatja. − A falkátok környékén sincs már egy se jó két hete, pedig messzebbre is elmentek, hogy vadásszanak rájuk, de semmi. És ugyan ez a helyzet a többi falka környékén is.

− Nekiálltak összevonni az erőiket és tartalékolni a háborúra − látta át a dolgot a fekete bundás nőstény és Argo imádta amiért ilyen okos.

− A Toronyig visszamegyünk veled. Ott kérhetsz magadnak ruhát és, hogy teleportáljanak el abba a városba. Onnantól útba igazítod Gadr, hogy merre kell mennünk. Ha végeztél térj vissza velük az Éj falka területére és ott várj minket.

− Miért ott? − nézett rá Zina értetlenül.

− Semmi szükség arra, hogy meggondolják magukat, ha megtudják kikből áll a falka többi része − azt már nem akarta hozzátenni, hogy szerinte ott nagyobb biztonságban is lesz a nőstény.

− Rendben − egyezett bele Zina, de nem örült amiért magára kell hagynia Argot.

− Nem lesz baj Zina. Bízz bennem! − meglepetten nézett fel a hímre. Megosztotta volna vele véletlen az érzéseit?

− És, ha csatlakoznak, de nem akarnak velem jönni, hanem a városban maradni? - kérdezte meg hirtelen és látta Argon elgondolkodik.

− Akkor ne erőltesd. A lényeg, hogy csatlakozzanak.

− Akkor is az Éj falka területére menjek? − és reménykedett a nemleges válaszban.

− Nem. Veszélyes egyedül farkas alakban utazni, akkor már inkább gyere vissza hozzánk emberi módon.

− Rendben − és Zina mosolygott belül.

Eldöntötte, ráveszi a magányosakat a csatlakozásra, de nem kéri meg, hogy tartsanak vele. Így visszatérhet Argohoz a lehető leghamarabb.

Két nappal később a boszorkányok tornyánál elváltak az útjaik, és az ezüst bundájú hímnek nagyon furcsa érzés volt, hogy nem a nőstény fut vele. Aggódott érte már most, pedig alig váltak el, de muszáj bíznia benne, és abban nem lesz baja. Neki pedig össze kell szednie magát és nem Zinára koncentrálni, hanem a gyűlésre, és a harcra.