Sötét Védelmező (Befejezett)

Külön utakon - Tizenkilencedik fejezet (Part 3)

Zoár és Angelica a vérfarkas táborba ment miután a három főwicca segítségével kiderült ki is volt az, aki megpróbálta Argoék tervét meghiúsítani. Fájó volt tudni, hogy egy társuk, Sophia wicca árulóvá vált, de még szerencsére időben kiderült.

Angelica ugyan kicsit megorrolt a Védelmezőjére, amiért nem mondta el mi volt a baj. Zina telefonja után még rá is kérdezett, de belátta a hím úgy járt el ahogyan a legjobbnak látta. Nem gyanúsította meg őt, sőt senkit, hanem a helyzetet a főwiccák elé vitte.

Nekik pedig megvoltak a módszereik hogyan derítsék ki, ki ad hazug választ egy kérdésre. Még egy kisebb harc is kialakult, amikor Sophia megakart lépni, de esélye sem maradt hat boszorkánnyal szemben. Ebből három pedig a legerősebbek, és főwiccak még készültek is erre a reakcióra.

Az eset után Lin úgy fújtatott dühében, amit egy bika is megirigyelt volna. Ő is vérfarkas Védelmezővel rendelkezett és bántotta már az a tény is, hogy egyáltalán listára került, pedig az ok ésszerű.

A főwiccak utasítására Angelica és Zoár a táborhoz közel teleportált, hogy amint ideér Zina a magányosokkal tisztázzák a helyzetet és ne legyen ebből kételkedés. A harcos boszorkány még normál körülmények között is éjszakai bagoly típusnak minősült, és a vérfarkasokhoz hasonlóan általában hajnalban és délelőtt aludt.

Sok társa nem nézte ezt jó szemmel, de most nagyon is kapóra jött, mert könnyedén alkalmazkodott az itteni élethez. Épp Zoár állát vakargatta, aki próbált ellenállni a nő csábításának mondván mit fognak szólni a társai, ha netán benyitnak, vagy rájönnek mi van közöttük. De nem igazán ment az ellenkezés, ezért amikor Angelica hirtelen megmerevedett és nem folytatta az ismétlődő mozdulatsort elégedetlenül morrant fel.

− Baj van? − hegyezte aztán a fülét, amint meglátta a boszorkánya arcát.

− Kaptam egy telepatikus üzentet, hogy egy csapat vámpír megtámadni és megölni készül Zinaékat − tájékoztatta, mert kár lett volna hazudnia.

− Azonnal mennünk kell! Szólok Argonak! − és a hím egy pillanat alatt harcra késszé vált.

− Várj! Ez csapda! − de már a fekete bundás nem figyelt rá és tudta elkésett.

~ Argo! − Zoár meg sem várva a választ folytatta. − Angee kapott egy üzenetet, hogy Zina élete veszélyben van.

~ Tessék? El ne merj menni nélkülem! − tette azonnal hozzá ellentmondást nem tűrően és Zoárék felé vette az irányt.

− Baj van? − tudakolta Khan, aki Katja társaságában épp a hímmel beszélgetett.

− Zinaékat meg akarják támadni. Angelica kapott erről egy üzenetet − tájékoztatta és olyan hévvel ment, hogy mindenki aki az útjába került volna inkább kitért.

− Ugye tudod, hogy ez egy csapda? − vágta rá a sebhelyes hím egyből.

− Ha az, ha nem, nem fogom hagyni, hogy Zinának baja essen! − morogta és be akart fordulni, de Khan ellentartott neki jelezve még kicsit korai lenne, így néhány lépéssel arrébb kanyarodtak csak rá Zoárék lakhelyéül szolgáló házacska felé, ami elé már a fekete bundás hím ki is állt.

− Pont azt akarják elérni te menj! − ellenkezett tovább az alvezére és Katja próbált velük lépést tartani.

− Nem fogok itt maradni! − az árnyfarkas segítségkérőn az ég felé fordította a tekintetét.

− Legalább szedjünk össze egy kisebb csapatot − ajánlotta.

− Arra nincs idő! − rázta le, Khan pedig nem értett egyet vele. Néhány közelben lévő vér vagy árnyfarkast pár percbe került volna összecsődíteni. − Indulás Angelica!