Eskü

8.1K 554 22
                                    

   Megvárom apámat és hátrahagyom az egészen ittas állapotban lévő Luciferrel. Beszállok az autóba és megvárom, hogy beparancsolja Lucifert. Luc beül mellém én pedig megetetem a virtuális macskám, ami bár praktikusabb mint egy valódi, nem tudom megsimogatni egy borongósabb napomon. Kivéve, ha élvezettel töltene el a telefonom képernyőét baszkurálni. De nem tölt el, szóval be kell érnem a cigivel. Még, ha nem is igazi, hanem e. Ugyan olyan káros.
   -Rendes tőled, hogy ott hagyod a jövendőbelid.-Nem törődve apám megjegyzésével hümmögök egyet és játszok tovább. Beveszek egy rágót és azt kezdem el rágni, miközben a szemem sarkából Lucifer figyelem, aki az ablakhoz tapadva nézi az elsuhanó tájat. Ahhoz képest, hogy milyen egós tud lenni, most olyan mint egy 5 éves. Talán tényleg annyi.
   -Ki ez a Joran?-Kérdezem apámtól.
   -Nem mindegy az neked?-Kérdez vissza.
   -Nem.-Válaszolok mogorván. Válaszra nem számítok, csak aztán ne csodálkozzon, hogyha "véletlen" megölöm.
   Megállunk Luciferék háza előtt és kiszállunk az autóból. Apám parancsára segítek neki betámolyogni a házba.
   -Én drága fiam.-Fog a fejéhez Lucifer anyja.-Qwix!-Szólít meg erélyesen, miközben a kényelmetlen vászoncipőmet veszem le.-Kérlek segíts neki, ameddig apáddal beszélgetek.-Megforgatom a szememet. Miért nekem kell erre az idiótára vigyáznom? Nincs személyzetük?-Qwix!-Szól rám erélyesebben mikor nem válaszolok.
   -Persze.-Válaszolok és kikötöm Luc cipőfűzőjét, mert azt se sikerül neki. Megvárom ameddig végez és vele az oldalamon indulok el a fürdőbe. Ami nem tudom merre van, szóval húzom magam után, ő pedig követ. Végül csak sikerül megtalálnom. Mondjuk ha használhatóbb állapotba lenne, nem kellett volna az összes ajtón benyitnom.-Vetkőzz!-Morranok Lucra.
   -Ohohoho!-Emeli magasra a kezeit.-Ne siessük el a dolgokat cica.-Lekeverek neki egy taslit.
   -Idióta vagy. Akkor ruhában fagysz meg a vízben.-Rántok vállat.-Az alsódat meg úgy se engedném, hogy levedd. Ha pedig még egyszer lecicázol, a cicás pendrivemet fogom feldugni az agyadba.-Megforgatom a szememet, mikor látom, hogy még a pólóját sem tudja levenni. Bosszúból a falnak dőlök és úgy nézem, ahogy szenved. Néha elnevetem magamat. Luc nem bír a ruhákkal, így megsajnálom szegényt és segítek neki. Mikor alsóban van, beküldöm a kádba. Engedek neki egy kis vizet. Becsukja a szemét és eldől a hatalmas kádban.
   -Hűtsd le magadat!-Mondom neki és kimegyek a fürdőből. Megkeresem a szobáját. Nehezen fellélegcsak meg. Szerintem egy negyed órát tuti kerestem. Mikor végre megtalálom, fellélegzek és belépek a szobába. Az egész sötét, de nem nagy cucc. Szekrények, egy hatalmas ágy, és ez az egész bordó és fekete színben. Ez tényleg egy vámpír. A szekrényéhez megyek és kinyitom. Ruhákra számítok, de helyette minden mást találok benne. Gyorsan bevágom az ajtót és a másikhoz lépek. Ezt már jóval óvatosabban nyitom ki. Már épp belátok mikor 2 kar megragad. Az egyik a torkomra mar, a másik pedig a derekamnál fogva húz magához. Az egyik kezemmel a torkomat szorító kezéhez kapok a másikkal meg a derekamnál lévőhöz. Nem szorít nagyon, így tudok levegőt venni, de lehet meg fog maradni az ujjainak a nyoma.
   -Mit csinálsz?-Kérdezi egyszerre mérgesen és feltüzelten.
   -Ruhát kerestem neked.-Válaszolom nyöszörögve és rángatni kezdem magamat.-Engedj el!-Kiáltok.
   -Még nem is csináltam semmit, de ha ennyi kell ahhoz, hogy ezt a reakciót kiváltsa belőled, lehet nem is kell megkínozzalak, hogy örömömet leljem benned.-Rálépek a lábára és belemarok a kezeibe. Enged a szorításán. El tudok szabadulni tőle. Az ajtó felé kezdek futni, de ő utánam kap és a földre ránt. Hátra esek ő pedig rám ül és lefogja a kezeimet. Ellenségesen meredek a szemébe. Egy alsó van rajta. Közelebb hajol az arcomhoz. Elrántom a fejem, hogy még véletlenül se kelljen rá néznem. A fülemhez hajol és erotikusan belesuttog.-Imádom a vadságod.-Ráharap a fülcimpámra. Gyorsabban kezdem venni a levegőt és igyekszek szabadulni.-Ne olyan gyorsan!-Szól rám és belenyal a nyakhajlatomba.
   -Engedj el!-Kezdek el pánikolni. A nyakamhoz ne nyúlkáljanak. Arra teljesen allergiás vagyok. Még úgy is, hogy ott van a kötés.
   -Ezt most szépen leveszem.-Benyúl a kötés alá és elkezdi húzni, hogy meglazítsa. A felszabadult kezemmel mindent megteszek, hogy ne érje el a célját.
   -Nem hagysz már választást!-Bosszankodok és a kezén megnyomok egy pontot, amitől fájdalmasan odakap. Lelököm magamról és kimenekülök a szobából. Pszichopata állat. Végigfutok a folyosón és bemenekülök a fürdőbe. Magamra zárom az ajtót és leülök az ajtó tövébe.
   -Tudom, hogy bent vagy. Nemsokára pedig ki fogsz jönni, akkor pedig visszakapod, beszari.-Cukkol az ajtó másik oldaláról. Valószínűleg leült az ajtó túloldalára. Megnézem a telefonom ami nem kecsegtet túl sok százalékkal.
   -Előbb fogod megunni.-Biztosítom és elfekszem a padlón.
   -Ugyan már. Egy ideje várom, hogy kedvemre játszhassak veled. Már ez a néhány óra nem számít. Apád megmentésére meg ne is számíts. Majd közlöm vele, hogy itt alszol.-Szinte látom, hogy gúnyosan elvigyorodik. Bosszúsan csettegek egyet és elkezdem a plafont bámulni.-Fogadd el a sorsod és nyisd ki az ajtót!-Hangja másabb mint az előbb, de kicsit sem bosszús.
   -Persze, hogy majd mint az előbb lefogj, hogy aztán megkínozz, és/vagy megerőszakolj.-Bosszankodok. Komolyan ennyire idiótának néz?
   -Nem tagadom, hogy a terveim között van, de, ha tényleg inkább vesztegeted mindkettőnk idejét akkor lehet ezeket is beleillesztem a tervembe.-Ökölbe szorul a kezem. Nem verhetem meg, még önvédelemből se, mert tök mindegy a veszekedés miértje, a büntetés ugyan az.
   -És mit akarsz?-Kérdezem feszülten. Eszem ágában sincs kimenni, de hátha megmondja.
   -Ameddig nem jössz ki, nem tudod meg.-Szórakozik velem. Kezdek egyre idegesebb lenni. A segítségemre pedig senki nem fog sietni. Csak és kizárólag magam vagyok.
   -De addig ki sem megyek. Most mi lesz?-Kérdezem drámaian. Luc ez után inkább csöndben marad. A percek pedig elkezdenek vánszorogni. Mindennel próbálom elütni az időt, de ez ebben a fürdőben lehetetlen.
  -Nem unod még?-Kérdezi az ajtó túloldaláról Luc. Másfél óra múlva.-Minél több idő megy el, annál idegesebb és kedvtelenebb leszek. Ez pedig egyenlő azzal, hogy jobban fog fájni. Gyere. Ki.-Egyszerűen megrémiszt Luc. Sose voltam túl bátor, nem volt túl nagy a szám, ha nem kellett. Ez csak egy álca. Luc viszont egészen más. Ő egy vérbeli pszichopata.-Kezdjek el alkudozni?-Kérdezi hitetlenkedve.
   -Azt csinálsz amit akarsz.-Sziszegem a fogaim között.
   -Még veled is?-Kérdezi pimaszkodva. Én és a nagy szám. Most megcsináltam magamnak.
   -Nem.-Vágom rá rögtön. Luc ördögien felnevet.
   -Pedig azt mondtad. Mindegy. Gyere ki és békén hagylak.-Az égbe szalad a szemöldököm.
   -Most komolyan ezzel akarsz rávenni? Jó, de akkor mondjuk az időtartalma legyen.... Örökké?-Luc mérgesen morran.-Ráadásképp nem hiszek a szavadnak.-Elkezd kopogni az ajtón.
   -Jó, hogy nem rögtön egy szerződést csúsztatok be.-Nevet fel.-Gyere. Ki.-A hideg fut végig a hátamon a hangjától.
   -Ha nem csinálsz velem semmi olyat. Tudom, hogy képes lennél kiéheztetni csak, hogy önként menjek bele a dolgaidba, de, hogy mikor jövök ki, az rajtad is múlik. Márpedig én addig ki nem megyek, ameddig olyan gondolataid vannak, hogy engem kinyírsz.-Luc elfogadva sorsát feláll. Látam a padló és az ajtó közötti résen.
   -Gyere ki. Nem kínozlak meg, nem kötözlek ki és nem erőszakollak meg. Esküszöm a becsületemre.-Legszívesebben feltenném a kérdést, hogy neki van-e egyáltalán olyanja, de inkább nem tartom jó ötletnek.
   -Ne. Ronst. Be.-Kattan a zár én pedig kinyitom az ajtót. Lucifer áll előttem teljes életnagyságban. Hátrálok egy lépést. Elvigyorodik és becsukja az ajtót és be is zárja.
   -Milyen rég vártam erre a pillanatra.-Megnyalja a szája szélét és magához szorítja a döbbenettől lefagyott testemet.-Azt pedig jegyezd meg, hogy az alvilágban nem hiszünk a szónak és az eskünek.-Beszél hozzám teljesen a képembe hajolva.
   -Reménykedtem, hogy a leendő férjemnek ennyit elhihetek.-Morgom neki bosszúsan. Nem hajolok el, nem rántom el a fejem és nem kapálódzok. Csak összeráncolt szemöldökkel nézek gyönyörű szemeibe. Kár, hogy ez a szexi és gyönyörű test egy romlott lelket rejt magában. A jobb kezével a derekamat átkarolja a másikkal pedig az arcomra simít.
   -Nagylelkűségemnek hála, most betartom a szavamat. De ezt ne játszd el mással, mert nem mindenki ilyen jó szívű.-Vigyorog rám. Megforgatom a szememet.
   -Most elmondod, hogy mit akarsz velem csinálni?-Kérdezem tőle vöröslő fejjel. Túl közel van. Rendesen érzem leheletét az arcomra csapódni.
   -Sok mindent.-Válaszol és még közelebb hajol. Már szinte érzem az ajkait az ajkaimon, ahogy beszél.-Most éppen az, hogy piszkos dolgokat csináljak veled.-Gúnyosan elmosolyodok.
   -Sárcsatázni akarsz kazánház?-Válaszul az fájdalmasan az ajkaimra mar. Felszisszenek. A bal kezével fogja a fejemet és nem engedi el. Próbálom eltolni magamtól, de próbálkozásaim hatására az alsó ajkamat megharapja elég erősen, így kicsordul belőle a vér. Átgyömöszöli a nyelvét a számba és nem hagy elhúzódni. Tagadhatatlanul fájdalmas és jó. Mindig arra vágytam, hogy megcsókoljon, de nem így, mégis tagadhatatlanul jó érzés, még, ha fáj is. Mire végre elszakad tőlem, néhány másodpercig csak meredten állok előtte. Kitépem magamat a karjaiból és az ajtóhoz megyek.-Gyűlöllek.-Vágom hozzá és kinyitom az ajtót. Végigtrappolok a folyosón és menekülni kezdek a labirintusba. Luc még csak meg sem próbál megállítani. Azt kívánom, bárcsak ne lenne ilyen a szemelyisége. Akkor még hagynám is magamat, de ez az egész csak egy játék. Én vagyok az egér, ő meg a macska.

2 Maffia fiúWhere stories live. Discover now