2 Maffia fiú

Örökkön örökké

  Hajnalok hajnalán indultunk útnak a megadott koordináták felé. Egy harckocsi hátuljában utazok, 2 katonával magam mellett. Lucifer anyukájának közvetlen parancsára külön autókban közelítjük meg a helyszínt. Távol egymástól. Akárhányszor belegondolok abba, hogy mi fog történni, összeszorul a gyomrom. Nem is kicsit. Nincs itt mellettem Lucifer, vagy bárki, akit akár ismernék. Remélhetőleg utoljára kell erősnek lennem egyedül. Azok után amit évekig átéltem, ennek a pár órának igazi sétagaloppnak kéne lennie. Lucifernek hála, pedig remélhetőleg túl is fogom élni. Még el se kezdődött igazán, de már, alig várom, hogy vége legyen. Egyenesen a főhadiszállást támadjuk meg. A tervek szerint, a szakértők már behatoltak az épületbe és elhelyezték a bombákat. Ami, azért szívmelengető, mert Kristóf is köztük van és elmosolyodtató belegondolni, ahogy egy ilyen nagydarab, izmos srác egy szellőzőcsőben mászkál. Mégis, miután elmosolyodok összeszorul a gyomrom. Életveszélyben van ott. Én is abban leszek. Mindenki, aki akár a környékén van a dolognak életveszélyben van.

***

  Egy-egy óra az örökkévalóságnak tűnik, a percek csak úgy vonszolják magukat, a másodpercek mégis tele vannak életveszéllyel. A szívem csak zakatol és zakatol, eddig soha nem tapasztalt adrenalin mennyiséget juttatva a szervezetemben. Kezdem elveszteni a fejemet, lassan nem tudom hol vagyok. Csak arra figyelhetek, hogy ne haljak meg és minél több ember életét mentsek meg az enyéim közül azzal, hogy mástól elveszem az övét. Elfáradtam, a környezetemben alig van pár csapattárs és csak távoli lövések hallatszanak. Mindkét fél az ellenség hibáját várja. Az utolsó táram van betöltve a nagy fegyverembe, ami nem sok. A meghalt társaimtól is vettem át, de azok is, amiket elértem elfogytak. A rádióm recsegni kezd, így arra is figyelni kezdek.
  -El kéne az erősítés. Merre vagy?-Nem jelent jót, ha Lucifernek segítség kell.
  -Max fél kilométerre az induló ponttól amit kijelöltetek.-Kezdek el visszasuttogni. Utoljára körbenézek.-3 embert látok itt a mieink közül. Kezdek kifogyni, nincs gránátom.-Próbálok rövid lenni. Válasz nem érkezik azonnal, így csak várok tovább.
  -Szóval szar helyzetben vagy. Oké. Ha tudsz, akkor gyere. Tudod hova. Vége.-Legszívesebben már futnék is, de a jelenlegi helyzet amibe kerültem, tényleg nem engedi. Átkapcsolom a rádióm.
  -19-es. Hányan vagytok?-Ameddig lehet, nem akartam ezt a rádiót használni. Sokkal könnyebben befogják az ellenfél csapatai és itt legalább 30-an szoktak lenni és, ha rohadt kevesen vagyunk, az mindenkire negatívan hat.
  -A. Vége.-
  -K. Vége.-
  -V. Vége.-
  -D. Vége.-Szóval nem lőttem nagyon mellé. Összesen öten vagyunk, ők nem hiszem, hogy látnak engem.
  -Gránát?-Igyekszem lényegre törő lenni, de nem sokat beszélni.
  -Egy koktél. D.-Várok még. Mivel nem szólnak többen, így kissé fájdalmas arckifejezéssel nézek körbe. Fogok egy nagyobb kődarabot és számomra életveszélyes tervet eszelek ki.
  -Figyeljetek az emberek felé. El fogok dobni egy gránát méretű követ. Dobd oda, ahonnan a legtöbb golyó jön.-Nagyon remélem, hogy el fognak kezdeni tüzelni. Hátra fekszek és minden erőmből eldobom arra a követ. Miután nem történik semmi, mást kell kieszelnem.-Csak figyeljetek.-Szólok bele a rádióba újra. Amint körvonalazódik bennem a gondolat, miszerint a tőlem 2 méterre lévő vasbeton mögé kéne átszökkennem lehetőleg halál nélkül, újra felmegy bennem az adrenalin. Viszont jobb híján veszek egy mély levegőt és átvetődök. Felkelek a földről és a fedezék mögé húzódok. Hallottam lövéseket. Nem sokat.
  -Dobom. D. Vége.-Kinézek a fedezékem mögül, hiába tudom, hogy tudják hol vagyok. A koktél repül, majd hamarosan darabokra törik az üveg  amiben volt. Ahogy várható volt, akik ott voltak, pillanatokon belül új fedezék mögé akartak húzódni, de egyikük se ért el túl sokáig. Miként minden lecsendesedik, még mindig óvatosan, de nagyobb önbizalommal közelítem meg az egyik társamat.
  -Láttatok máshonnan?-Mivel suttogok, nehezen hallotta. Szóval megismételtem a rádióba.
  -Nem.-Érkezik a válasz egyszerre három embertől. Még mindig óvatosan, de most ketten nyomulunk följebb. Végre megtalálom a negyedik társamat is. Felegyenesedek és így nézek be minden sarokba. Amint tisztának találom a környéket, jelzek a társaimnak.
  -Segítség kérés érkezett. Gyertek.-Szólok nekik normál hangerőn, miként elég közel érnek. Minden izmom meg van feszülve. Nagyon lassan haladunk az épületig amit Lucifer mondott. Ott viszont már kicsit gyorsabban tudunk mozogni. Nem kell félni a sarkokat figyelő snájperektől, viszont elég egy rossz lépés és megreccsen alattad a padló.-Merre vagytok? Vétel.-Szólok bele újra a rádiómba.
  -Harmadik emelet, folyosó vége. Egyedül gyere.-Jorán hangjára megfeszülnek az izmaim. A lépcsőre nézek ami a harmadikra vezet. A csapatom megmaradt tagjaira nézek. Finoman biccentek nekik a folyosó vége felé. Befogom a rádióm mikrofonját, hogy biztos ne hallja, amit most mondok.
  -Ha bármi olyan van, lőjetek. Próbáljátok meg úgy leszakítani a mennyezetet, hogy ne sérüljetek. Ha nem megy, csak lőjetek.-Az utolsó épp táramat betöltöm a fegyverembe és elindulok felfelé a lépcsőn. Minden eddigi tudásomat összeszedve közelíteném meg a helyszínt. Amint felérek, rögtön golyózápor zúdul rám. A lépcsőre vetem magamat. Rohadjanak meg. Előveszem a pisztolyomat, hogy minél pontosabb golyót tudjak leadni. Meg fogok halni. Lemegyek a lépcsőn és felfutok addig, hogy kényelmesen ne tudjanak rám lőni. A meredek, csúszós korlátra felugrok, elkapom a felső korlátot és át lendülök. Már hallom a lövések hangját. Miként talpra érkezek, oldalasan levetem magamat a földre és begurulok a szobába. Talpra állok és minden erőmből futni kezdek. Arra kezdek el tüzelni, ahonnan a golyók jönnek és reménykedek találatban. Nem könnyű sprintelés közben egy kézzel lőni egy hatalmas fegyverrel. Akár egy filmben, az ellenfél golyói éppen nem találnak el. Az első létező menedék mögé behúzódok. Sajnos nem elég jó menedéket választottam, és így vállon talál a sorozatból az egyik golyó. Sőt, a sisakom is lerepül rólam. A vállamhoz kapom a kezemet. Rohadjon meg Jorán. A pisztolyomat a kezembe fogom és újra megrohamozom Joránt és a többieket. A mellette álló 2 őrt egy pillanat alatt le tudom lőni.
  -Kezeket fel!-Fordul felém Jorán. A pisztolyát Lucifer fejéhez szegezi, aki, lassan inkább megfullad. Vérzik a lába, szóval gondolom lábon lőtte ez a rohadék. Felteszem a kezemet a pisztolyommal együtt a kezemet.-Dobd el. Dobd el!-Egyáltalán nem szívesen dobom el felé a fegyveremet. Francba. Őt kellett volna lelőnöm.-Melyikőtöket lőjem le előbb?-A pisztolyát elveszi Lucifer fejétől és egyenesen rám szegezi. Megremegek már csak a gondolattól is, hogy vége. Élesen beszívom a levegőt és dacosan nézek vissza Joránra. Egy miniszekundum alatt értékelem át a szituációt. Ha ennyivel elengedem, akkor Lucifer is meghal. Semmit sem tud csinálni Lucifer. Csak én. Én is csak állok és semmit se teszek. Jorán fegyvere nem elég jó. Ha nem úgy talál el vele, akkor kell neki pármásodperc, hogy újratöltse. Lépek egyet jobbra. Azonnal a másik vállamba kerül egy golyó. Miként a kezembe fogom a pisztolyomat rá célzok. Lucifer meglöki Joránt, így szerencsémre a combomba kapok csak egy lövést. Így viszont sikerül becéloznom. Mielőtt újra reagálhatna, meghúzom a ravaszt. Nem találok célba, viszont a Lucifert tartó kezét sikerül meglőnöm. Lucifer hátrarugaszkodik, így Jorán hátraesik. Egy pillanatig pislogok. Nem tudom mi történt. Olyan... álmos lettem hirtelen.