2 Maffia fiú

Eltűnt

  -Irány bújócskázni!-Veti fel az ötletet Andrea.-De nem egyszerű bújócskát. Mondom a szabályokat.-Kissé félve nézek Luciferre, aki ugyanolyan aggodalmas tekintettel néz vissza rám.-Krisz nem fog játszani, mert szinte sehol se tud elbújni és így legalább párosan leszünk. Qwix és Lucifer csapatot alakítunk. 2 hunyó lesz. Aki előbb találja meg az ellenfél bújóit, az nyer. Mivel elég kevesen vagyunk, így a hunyóknak is kell egy kis segítség. Ha valaki a saját hunyóját találja meg, akkor annak máshova kell elbújnia, legalább 20 méterrel. Ha közben a másik megtalálja, akkor az is pontot ér. Meg maradjunk a bal szárnyban. Benne vagytok?-A többiekre nézek, akiknek nincs ellenvetése.
  -Jobb, ha ilyenkor belemész.-Suttog nekem Lucifer. Nagyokat pislogva nézek a teli szájból vigyorgó lányra. Inkább nyelek egy hatalmasat és belemegyek a játékba.
  -Ki kezdi a keresést?-Érdeklődik Braidon, aki eddig befogta Shara száját, nehogy a játék ellen legyen. Mondjuk, nem hangzik olyan rosszul.
  -Hogy ki legyen egyensúlyozva a küzdelem, tőlünk Braidon kezd, aki képes még most is eltévedni. Tőletek meg kezdjen Qwix, aki viszonylag ismeri a házat.-Legszívesebben hozzátenném, hogy "és legalább 3x könnyebben és gyorsabban téved el mint Braidon".
  -Oké! Akkor kezdjük!-Ösztönzöm a társaságot mozgásra.-Állítok időzítőt, és 2 perc múlva elindulunk megkeresni titeket.-Andera felugrik.
  -Nyomás!-Kezd el futni az ajtó felé. Leo megbotlik a saját lábába miközben felkel, de ennek ellenére a lány után siet. A többiek is elhagyják ugyanazon az ajtón a szobát. Elindítom az időzítőt. Határozottan hátrányban vagyunk, de bízok a srácokban, mert nagyon leleményesek tudnak lenni. Shara inkább mindent és mindenkit lezúz, ha kell. Remélem azért nem tör össze semmi értékeset. Braidonnal egymással szemben ülünk és nézünk a másik szemébe.
  -Josh!
  -Tory!-Kiabálunk egyszerre.-Még mindig nem értem, hogy hogy bírod azt a törpét.-Méltatlankodik Braidon.
  -Mondja ezt egy törpe.-Szólok be neki, ami miatt készülne nekem ugrani, de helyette inkább ordít egyet, hogy kiadja a dühét és feltápászkodik a földről.
   -Te is alacsony vagy!-Dühöng tovább. Én is felkelek.
   -Igaz. De asszem nálad 1 centivel nagyobb vagyok.-Közelebb lép hozzám egy lépéssel, és hirtelen lábujjhegyre áll. Megtapsolom és egy kicsit meglököm, ami miatt elveszti az egyensúlyát. Nem esik el, de így is majdnem hátra esik. A telefonján megnyitunk a bandáról egy képet és tovább veszekszünk. Ameddig telefonom el nem elkezd zörögni. Kirohanok a másik ajtón, mint amin a többiek kimentek és elindulok a folyosókon keresgélni a többieket. A terítővel eltakart asztalok alá benézek, eltűrőm a függönyöket, benézek a szekrényekbe, benyitok az ajtókon amiken lehet, és mindenhol körbenézek. Az egyik szekrényben megtalálom Sharat, amitől egy pillanatra majdnem felkiáltok.
  -A szívbajt hoztad rám!-Szól rám. Megnyugodok és visszacsukom az ajtót.
  -Bocsi.-Kérek elnézést mielőtt elhagyom a szobát. Fél folyosóval arrébb összefutok a szintén sietős Braidonnal.-Már kettőt találtam. Húzz bele!-Kiabálok utána. Természetesen ez nem igaz, de szeretnék egy kis nyomást rakni rá.
  -Remek! Akkor eddig döntetlen az állás!-És ilyen az, amikor a fagyi visszanyal. Bosszúsan rontok be a következő szobába.
  -Áu!-Kiált fel egy női hang. Benézek az ajtó mögé, ahol Andrea ül.-Normális vagy Lucifer?!-Néz rám ellenségesen.
  -Bocsi....-Teszem fel megadóan a kezeim. Ekkor leesik neki, hogy amúgy Qwix vagyok, szóval inkább tovább áll.
  -Most az egyszer elnézem. Már itt sem vagyok.-Kel fel az ajtó mögül és a telefonját nyomkodva elindul visszafelé. Ekkor jut eszembe ráírni a srácokra. Áh, nem. Ha pittyen egyet a telefonjuk akár meg is találhatják őket miattam. Pláne, ha Braidon nem csak heccelt. Én pedig keresek tovább. Két perc telhet el, amikor a telefonom jelez.

Csoport😒

Filé
Gyere vissza. Mindenkit megtaláltak tőlünk

  Nagyot sóhajtva indulok vissza a nappaliba. A csoport eszembe juttatja Raphaelt. Raphael Jorant és a szavait. Rossz érzés keletkezik a mellkasomban. Nem szabad hinnem neki. Csak rosszat akar. De akkor, miért érzem úgy, hogy igaza van? Miért nem tudom elnyomni ezt a mélyről feltörő érzést?
  "Tudod.... Raphael is miattad halt meg. Segített Lucifernek megtalálni a csipet a bőröd alatt. Látnod kellett volna- Nem! Elég lett volna hallanod amit mondott.... Annyira szégyenletes. Az utolsó pillanataiban is inkább veled törődött. Mondta, hogy adjak át egy üzenetet.... de nem emlékszem már mit mondott. Épp apuval telefonáltam. Miattad. Halt. Meg. Fel tudod ezt fogni, vagy erre is képtelen vagy?"
  Nem. Nincs igaza. Csak meg akart törni. Nem miattam halt meg. Vagy csak azért próbálom meg ezt elhitetni magammal, mert könnyíteni akarok a lelkemen? Azt karom, hogy jobb legyen nekem? A saját akaratából cselekedett. Akkor, miért érzem magamat ilyen rosszul miatta?
  -Raphaelre gondolsz?-Jelenik meg a folyosón Lucifer. Fel se tűnt, hogy megálltam. Hümmögök egyet és már indulok is tovább. A vállamra rakja a kezét, ezzel megállítva engem. Rá nézek.-Joran ölte meg. Miatta halt meg. Nem tudom mit mondott, de ne hibáztasd magad miatta. Inkább gyere. A többiek már biztos várnak.-Vele együtt indulok tovább. Igaza volt. A többiek már mind bent várnak.
  -Még, hogy ketten már megvannak.-Néz rám ellenségesen Braidon. Kidugom rá a nyelvemet.
  -Meg kellett próbálnom.-Állok meg Shara mellett.-Ki jön?-Nézek végig a társaságon. Andrea egyből a magasba emeli a kezét. Tőlünk viszont senki nem jelentkezik.-Akkor megyek megint én.-Vállalkozok önként a feladatra.
  -Akkor indulás!-Tapsol egyet Andrea és felmutatja a telefonját amin már elindította a számlálót. A többiek elindulnak újra elbújni.-Most megbosszullak az ajtó miatt azzal, hogy lealázlak.-Vigyorog rám Andrea és kinyújtja a nyelvét.
  -Állok elébe!-Bár, próbálok eltökéltnek hallatszani, legbelül inkább szorongok. Egymás után jutnak eszembe azok amiket Joran mondott. Legszívesebben addig verném, ameddig lélegzik, hogy levezessem a lelkemen felgyülemlett amit okozott nekem. Viszont, ahogy magamat ismerem, csak állnék előtte lefagyva. A visszaszámláló lejár, mi pedig elindulunk. Ismeretlen folyosókkal kezdek, ami lehet nem volt túl jó ötlet, mert minden lépés után egyre elveszettebbnek érzem magamat. Annyira lekötnek a gondolataim, hogy megbotlok a szőnyegbe, és nekimegyek a függönynek.
  -Ez nem ér!-Hallom meg Braidon hangját.-Ekkora mázlistát bazdmeg.-Lép ki a függöny mögül duzzogva.-Megyek vissza PS-ezni. Siess. Halálra fogom unni magamat.-Elindul visszafelé a folyosón, én pedig folytatom előre az utamat. Nem megyek fel egy lépcsőn se, mert szerintem csak jobban elkeverednék. Ahogy egyre tovább haladok, hangokra leszek figyelmes. Először távolinak tűnnek, majd egyre hangosabbak, majd tisztán kivehetőek "apám" szavai. A szívbaj jön rám, amikor hátulról elkap valaki és befogja a számat.
  -Sh!-Szól rám gyorsan Lucifer. Nem foglalkozok vele tovább, hanem a beszélgetésre figyelek.
  -Még mindig nem engedhetem be. Az űrnőm közvetlen parancsa. Meg kell kérjem, hogy távozzon innen.-Lucifer anyja suhan el mellettünk. Egy pillanatra, mintha ide nézett volna, de nem vagyok biztos benne.
  -Idefigyelj! Azok után, amit itt leműveltél, nincs itt semmi keresni valód.-Lucifer anyjának a hangjától enyhén szólva is bennem reked a levegő. Lucifer abbahagyja a lefogásom, de még mindig a szám előtt van a keze. Helyette a hasamnál fogva húz magához, ami enyhén meglepő.
  -De. Van. Ugyanis Qwix eltűnt. Nem találjuk sehol és ez az egyetlen hely, ahova jöhet. Nincs itt?-Apám a szokásosabbnál is idegesebbnek hangzik.
  -Nincs.-A válasszal a hangsúly miatt nem mernék vitatkozni. Kénytelen vagyok lerázni magamról Lucifer kezeit és kinézni a sarkon. Ott van azzal a rohadék Jorannal az oldalán. Joran idenéz, én pedig visszahúzódok a sötétbe. Lucifer karon ragad és elkezd húzni visszafelé. Mikor elég távol értünk, mérgesen rám néz és nem tűnik túl boldognál.
  -Magadnál vagy?! Ha felismernek?-Akad ki teljesen jogosan.
  -Nem tudom....-Motyogom magam elé.-Valószínűleg azt hiszik, hogy te voltál. A hajam miatt.-Fogom meg az egyik tincsemet ami az arcomba lóg. Lucifer magához ölel.
  -Valószínűleg?! Ne csinálj olyan dolgokat, amiknek a megmagyarázásában valószínűleg van, az istenért is!-Teljesen ledöbbentenek a cselekedetei. Hát még őt. Mert, mikor realizálódik benne, hogy mit csinál, zavarodottan hátrébb lép. Rám néz.
  -Nem akarok tovább bújócskázni. Szólunk a többieknek és menjünk vissza.-Szakítom meg a kínos pillanatot. Lucifer előveszi a telefonját és a képernyőjét nézve elindulunk visszafele. A nappaliba viszont csak Krisz van.-Braidon?-Nézek jobban körbe. A PS kikapcsolva, a törpe pedig sehol.
  -Megtaláltad?-Lepődik meg Lucifer. Bólintok. Megpróbálja felhívni, de nem veszi fel. Megvárunk mindenkit és együtt indulunk a keresésére.
  -Na?-Érkezek vissza nappaliba. Lucifer és Leo kivételével mindenki itt van.
  -Semmi.-Jönnek be Luciferék is.-Mi lehet vele? Rég itt kéne lennie. Kezdek aggódni. Egyszerűen. Eltűnt.-Leo leül a kanapéra Andrea mellé, aki a vállára teszi a kezét.

*Lucifer sz.sz*

  -Maradjatok itt. Mindjárt jövök. Még körbenézek egyszer.-Hagyom ott a többieket. Qwix máris elkezdte vigasztalni és bátorítani a lányt. Lehetne, hogy eltévedt, de egészen más is állhat az egész mögött. Főleg, hogy a telefonja is nála volt. A telefonom elkezd csörögni. Braidon neve virít a képernyőn.-Na végre! Hol a faszban vagy?!-Rivallok rá a készüléken keresztül.
  -Bocsi haver. Lehalkítottam és nem vettem észre, hogy hívtok.-Máris gyanúsnak érzem a dolgot.
  -Az ég kék?-Nemrég, Braidon félrehívott. Közölte, hogy mindig tegyem fel neki ezt a kérdést, mert van egy olyan érzése, hogy az ikertesója garázdálkodik valamiben. Nocsak. Lehet igaza volt.
  -Nem tudom. Hogy jön ez most ide?-Az értetlenkedése, egyértelművé teszi számomra, hogy helycsere történt. Nagyon előre gondolkodott Braidon. Akármennyire tudom utálni, örülök, hogy a barátaim között tudhatom. Nem tudom, hogy mit csináltak vele, de nem juthattak messzire.
  -Visszatalálsz a nappaliba?-Én is elindulok vissza sietős léptekkel.
  -Jah. Megyek.-Leteszi a telefont, én pedig máris írok anyunak, hogy intézkedjen az üggyel kapcsolatban. Lehet, hogy csak kihasználták, hogy Qwix lelépett, és elterelésnek csöngettek be hozzánk. Ha valamit csináltak a másik törpével, én kinyírom mindegyiket, amelyik velem szembejön. A nappaliba rögtön leadom a kézjelzéseket, a társaság pedig elhallgat. Qwixék, mert nem értik, az enyéim pedig, mert értik.
  -Gyors volt, de elkéstetek.-Jelenik meg az ajtóban Braidon kiköpött hasonmása.-Pedig reméltem még néhány hasznos infót.-Ekkor teljesen eldurran az agyam és felé kezdek el sprintelni. Mikor a srác látja, hogy rohadtul nincs kedvem bájcsevegni, ő is felhúzza a nyúlcipőt. Eldob egy bombát, ami villan egyet. Hiába kaptam félre a tekintetem, a flashbomba megvakít engem egy időre. Még hallom kitörni az ablak üvegjét.
  -Hogy baszná meg!-Dühömben belevágok a falba.
  -Lucifer! Jól vagy?-Hallom meg Leo aggódó hangját. Hamarosan meg érzem a kezét is. A látásom kezd tisztább lenni.
  -Ha valami... történik vele.... én nem tudom mit csinálok!-A sírógörcs kerülget, mert nem tudok semmit se tenni. Kezd visszajönni a látásom, ami kicsit sem segít a helyzeten. Eltakarom az arcomat és veszek egy pár mély levegőt.
  -Mindenki jól van?-Hallok meg egy idegen hangot. Odanézek és szembetalálom magam a személyzet egyik tagjával. Rám néz és a kitört ablakra.-Ne aggódjon. Már a nyomában vannak.-Krisz elveszi a szememet dörzsölő kezemet a fejem közeléből és együtt megyünk vissza a nappaliba, ahol Annabella már vár minket.
  -Mindenkit áthelyezünk a Keleti szárnyba. Ott golyóálló üvegek vannak, fokozott biztonsági egységekkel és a menekülőutak is  könnyebben megközelíthetőek. Kérek mindenkit, hogy jöjjön velem.-Anabella elindul, mi pedig követjük. Qwix mellém siet és megérinti a kezemet. Semmi többet nem tesz, de ennyi is jó érzéssel képes eltölteni.

***

  A továbbiakban elvonultan ülök a szobámba. Megkértem a többieket, hogy hagyjanak békén. Nem alap dolog, hogy az egész házban ugyanakkora a biztonsági felkeszültség?! A francba is! 2 órával az eset után, anya látogat meg. Rögtön letámadnám a kérdéseimmel, de helyette feszülten várok arra, hogy ő mondjon valamit.
  -Nincs jól, de életben van.-Egy hatalmas kő esik le a szívemről. Hangosan fellélegzek és a földről is felkelek. Rosszul érzem magamat. Idehoztam őket, hogy biztonságba legyenek, erre a saját lakásunkból rabolják ki.-Megkértem a többieket, hogy ne nagyon mászkáljanak egyedül. Majd beszélj vele.-Bólintok. Nem jönnek most a szavak. Megijedtem. Mikor lettem én ennyire érzelgős? Vagy a tudat, hogy az egyik legjobb barátomat, soha többé nem látthattam volna, megrémít? Akkor mit érezhet most Qwix, aki Raphaelt vesztette el?

Jah. Kellett még egy gonosz :3

Öhm... hogy kéne ezt elmondanom? Nyugi, nem lesz vége a könyvnek vagy hasonló. Csak Szombaton apa felhívott, hogy nincs e kedvünk keresztszüleinkez menni, akik németországban élnek, szóval itt vagyok. A 4 napos kiruccanás így 18 napos lett, de itt, mivel nincsenek programok, valószínűleg sokkal többek fogok írni és ez a rész hosszabb is lett, remélem  élveztétek :3
Még, ha köztünk szólva, szerintem nem lett olyan nagyon izgalmas 😂
No, de majd a következő 😏😏🥰🥰😘❤