2 Maffia fiú

A jó öreg Rasti

  Miután bemegyek a lakásba, szinte azonnal pittyen egyet a telefonom. Sóhajtva előveszem és megnézem ki az és miért. Sarah írt.
  "Nem tudom jössz e de azt hiszem sárga kód van"
  Kikapcsolom a telefonom és már sokkal sietősebben pakolok össze. A lépcsőházban várom meg, hogy Luc autója újra feltűnjön. Még le se parkol, de kinyitom az ajtót és a biztonság kedvéért megnézem ki ül bent. Bemászok az anyósülésre és becsatolom magamat. Talán jobb lett volna, ha hátraülök, de egyszerűen nem akarom, hogy azt higgye beszari vagyok.
  -Hova-hova ilyen sietősen?-Kérdezi, de válasz nélkül sem áll meg az autóval.
  -Sarah írt, hogy baj van. Ha az a gyerek csinált valamit aznap lelövetem veled.-Luc a mondatom ironikusságán majdnem felnevet.-Ne nevess. Tudod, hogyha nem lenne ekkora fasz apám simán elintézném.-Morgom ő pedig hitetlenkedve pillant rám egy pillanatra.
  -Persze-persze.-Helyesel és behúzza a kéziféket mert pirosat kapunk.
  -Mi ebben az ennyire hihetetlen neked?-Kérdezem mérgesen tőle és előre fordítom a fejét mert a lámpa vált.
  -Te és az ölés 2 külön univerzum.-Jelenti ki határozottan.
  -Mégis csinálom.-Próbálok kontrázni, de tudom, hogy ez kevés. Most ő győzött.
  -Mert muszáj. Majd kezelésbe veszlek e téren is.-Villant rám egy szívdöglesztő mosolyt, amitől, bár bevallani nem vallanám, az én szívem is kihagy egy ütemet.
  Természetesen a látszatot igyekezve fenntartani csak megforgatom a szememet és kinézek az ablakon. Épp kezdem élvezni a csendet amikor az autó ablaka milliónyi apró darabra reped. Ijedtemben kiáltok egyet, Luc pedig majdnem elrántja a kormányt. Felébredve a pillanatnyi sokkból lejjebb csúszok a széken, Luc pedig miniszekundumokkal utána tapos rá a gázra.
  -Most nagyon örülök annak, hogy veled jöttem.-Mondom neki az összerepedt üveget nézve.
  -Valakinek nagyon baszhatod a csőrét.-Luc valami eszméletlenül vezet. 120-szal megy a városban, és nemhogy baja nincs, de olyan nyugodtan ül a kormány mögött mintha szívott volna. Feljebb ülök a széken.
  -Vannak egy páran.-Mondom neki és megkapaszkodok az ülésben. Luc ekkor befarol egy parkolóhelyre és kiszáll a kocsiból.-Csak így kiszállsz?-Döbbenek le, de én is kiszállok. Luc megáll az üveg előtt és hosszasan vizsgálja.
  -Beperelem azt aki azt merte mondani, hogy golyóálló.-Megkocogtatja az üveget, majd kiszedi a cuccát és elindul a suli felé. Én pedig jobb híján követem. Végül ő 5 percet én meg vagy 10-et késtem, mert nem akartam vele egyszerre beérni. Lehuppanok a helyemre és a figyelmemet a tanárnak szentelem. Idejet sem tudom mikor próbáltak meg utoljára ilyen módon kiiktatni. Pedig az én fejemre sokaknak fáj a foga, és elég jó célpont vagyok nekik a többi maffiavezérhez képest. Nem ülök egy irodában egész nap és intézem a különféle ügyeket, hanem járok-kelek nap mint nap. Mi mást kéne csináltnom lázadó tiniként? Inkább nem is az a kérdés, hogy ki és miért, hanem hogy miért fényes nappal, mikor ott van mellettem Lucifer. Apámnak az a baj, hogy túl sok az ellensége. A legnagyobbal pedig rajtam keresztül akar kibékülni és összeolvadni. Fogadni merek, akár az életemet is rátenném, hogy miként ez megtörténne, mindenkit eltenne láb alól és az egész élére lépne.

   Mivel az első órára késve érkeztünk, így fogalmunk sincs arról, hogy mi történt. Társaim tekintetét kerestem egész nap, de egyikük se nézett rám. Nem. Senki sem nézett rám egész órán. Szünetben első dolgom, hogy a kisiető barátaim nyomába eredjek. A tanárnak persze most van kedve beszédet tartani nekem, szóval pár szó után, mikor világossá válik, hogy semmi érdekeset nem akar, hátrahagyom őt és Sarah után futok.
  -Sarah várj már!-Kiáltok utána bosszúsan. A tömeg most nem nagyon akar szétválni, Sarah meg futni kezd, szóval a hozzám legközelebbi embert aki fel akar lökni fellököm és visszaviharzok a terembe. Bevágom az ajtót és Luciferhez megyek aki nem nagyon próbált meg kimozdulni.
  -Itt hagyott a csajod?-Kérdezi gúnyosan én pedig gyilkos tekintettel nézek rá. Felteszi a kezét vigyorogva. Imádja húzni az agyamat. Kinézek az ablakon és szinte elkap a hányinger. Az a pióca az udvar közepén teszi az agyát a többiek meg istenítik.
  -Mi lenne, ha innen fejbe lőném?-Kérdezi Lucifer bosszúsan.
  -Kinyírna az anyád.-Felelek.-Mondjuk őszintén nem zavarna, ha nem a terv szerint haladnánk.- Joran felnéz, egyenes bele a szemembe. Összeráncolom a szemöldököm, ő pedig elmosolyodik.-Nem tetszik nekem ez a mosoly.-Mondom Lucifernek aki még mindig a srácot nézi.
  -Fingom nincs ki ez, de mivel ott volt tegnap, azért gondolom fontos emberek a szülei.-Elnézek a távoli városra.
  -Vagy csak apámmal kerültek kapcsolatba a szülei. Együtt enyelegtek tegnap.-Luc hümmög egyet.-Egyedül maradtál?-Kérdezem tőle kivételesen nem lenézően.
  -Ahogy te.-Emlékeztet én pedig a többiekre nézek akik bár nem ünneplik, mégis ott vannak.
  -Szerintem megfenyegette őket.-Mondom Lucnak aki bólint. Majd megunva a nézelődést visszamegy a padjához.
  -1 hetet kapsz. Ha nem intézzük el addigra, kézbe veszem a dolgokat.-Mondja és előrakja a cuccait.-Kész a leckéd?-Néz rám, én pedig megsajnálva előveszem a munkafüzetemet. Lerakom elé és megállok ott. Csak nézem, ahogy gyorsan körmöli a sorokat.-Nem is tudom mikor csináltad meg.-Elmondanám neki a titkom, hogy szeretek előre dolgozni, de akkor több mint valószínű, hogy ő is ezt csinálna. Mondjuk nem hiszem, hogy ennyire antiszoc és nem tud mit kezdeni az életével. Maradjunk annyiba, hogy mindig tőlem kérné el. Én meg nem akarom neki mindig odaadni. Mondjuk, így ahogy nézem, megint rá kell jönnöm, hogy nagyon szép. A fekete tincsei a hajába lógnak, de határozottan nem úgy néz ki, mint egy gyilkos. Hanem mint egy normális fiú, aki eszméletlenül néz ki, még leckemásolás közben is. Elnézném még ezt a békés, koncentráló arcát. Sokkal jobban szeretem, mint a pszichot.-Csakhogy tudd: Ha nem lennénk ilyen helyzetben, gondolhatsz itt most erre a Jana gyerekre, vagy a házas dologra, akkor simán itt hagynálak.-Kijelentésével lőttek a varázsnak.
  Megszólal a jelzőcsengő, a tömeg pedig elindul befele. Luc befejezi a másolást, én pedig visszaülök a helyemre.
  -Ha nem lenne ilyen az apám ellógnám veled a napot.-Mondom neki meg őszintén, amit rögtön meg is bánok.-Ne gondolj bele semmi!-Szólók rá, mikor meglátom az önelégült vigyorát. Megérkeznek az elsők, természetesen leginkább a semlegesek. Ők gondolom nem nagyon vannak elragadtatva Jorantól, de nem tehenek sok mindent ellene. Először Lucifer régi kutyái, az enyémek, és a csöngő után lépnek csak be a barátaim. Bár nem vagyok biztos abba, hogy ez után így fogom őket hívni. Mivel Frido előttem ül, megragadom a széke támláját és hátrarántom, miközben előrehajolok.-Úgy ismertek, mint akit a csöngő megállít abban, hogy beszéljen veletek? Vagy a tanár?-Kérdezem tőle. Látva rémült tekintetét elengedem a székét és játszva a nemtörődömet leülök.
  Pedig fáj. Fáj, hogy az állítólagos barátaim, nem társalognak velem. Pedig nekem csak ők vannak. Abban mondjuk biztos vagyok, hogy Raphaelt valami, vagy inkább valaki kényszeríti erre. Sarah kerüli a tekintetem, amiből szinte biztosan ugyanarra jutok. A többiek pedig szintén ezt csinálják. Frido előrébb csúszik a székével.
  -Nem foglak többet hátrarántani.-Mondom neki. Azonnal megfagy.-Tegyetek úgy, mintha itt se lennék. Én is így fogok tenni. Aztán beszélünk, ha úgy gondoljátok.-A tanár bejön a terembe, én pedig kedvtelenül ülök tovább. Szerencsémre egy olyan tanár jön be, aki híres arról, hogy leszarja mit csinálok. Nem bajlódik velem.
  A lábamat a padon pihentetem az óra további részében és telefonozok. Lucifer és hasonlóan tesz, csak éppen ő a mellette lévő széken pihenteti a lábát. Joran elöl ül. Egyszer van, amikor hátrafordul. Találkozik a tekintetünk, mert mint valami megérzés, akkor nézek fel. Akkor is azt látja, hogy mi kényelmesen elvagyunk. Azonnal felemeli a kezét. A tanár pedig felszólítja.
  -Lehet az órán telefonozni?-Kérdezi a tanártól. A tanár először rám néz, aztán Lucra és végül újra Jorannra.
  -Nekik igen.-Válaszol a tanár és már írja is tovább a dolgokat. A kis árulkodós.... Lucra nézek, aki ugyanolyan unottan néz vissza rám.-Tudják, hogy miket várok el tőlük. Ameddig megcsinálják, azt csinálnak az órámon amit akarnak.-Bővíti ki a válaszát, amikor meglátja Joran értetlen tekintetét.
  -Ez nem igazságtalan egy kicsit?-Kérdez vissza angyalian. Rossz tanárnál próbálkozom angyalom. A jó öreg Rastinál ez nem kérdés. Ő aztán tudja, milyen egy maffiaélet.
  -Az. De ebben a világban, főleg a maffiákéban, sok minden igazságtalan. Szokj hozzá.-Joran bosszúsan pillant rám. Én csak faarccal nézek vissza rá. Nem lesznek puszipajtások.
  -Akkor sem tetszik.-Feleli Joran. A tanár ekkor az asztalára csap.
  -Nem tetszik?-Kérdezi gúnyosan a fiútól hatalmas hangerőn. Megcsináltad magadnak te kis féreg.-Ki nem szarja le?-Kérdezi tőle és felrántja a székből.-A táblához!-Parancsol rá és a táblához löki. Joran felelése pedig meg is kezdődik az eddigi évben vett összes anyagból. Sikerül kipréselnie magából egy hatalmas és gyönyörű karót.-Qwix!-Szól rám vészjóslóan a tanár. Most jön a példamutatás.-Jöjjön ki!-Kikapcsolom a telefonom és zsebreteszem. Megállok a tanár mellett, aki rögtön kérdésekkel bombáz. Egy ötössel leszek gazdagabb a végére. Utánam Lucifer jön, aki szintúgy lefelel, mint egy tökéletesen beprogramozott robot.-Érti már a különbséget?-Kérdezi Jorantól, akinek még mindig nem volt elég.
  -Szóval, ha így fogom tudni az anyagokat, akkor én is telefonozhatok?-Kérdezi, ekkor pedig elcsattan egy sajtostejfölös.
  -Nem. Átmehet év végén.-Mosolyog rá a tanár. Szadista egy állat, de nagyon bírom.-Most pedig örüljön, hogy ennyivel megúszta. Az én órámon, több idióta kérdés nincs!-Joran megszeppenve ül egy darabig, majd sokkal bosszúsabban folytatja az írást, én pedig megengedek magamnak egy eszméletlenül önelégült vigyort.