Leeteuk villámhárít

1. fejezet

A pár éve blogspoton elkezdődött történetem itt fog tovább folytatódni (Yesung ezért fiatalabb). Remélem tetszeni fog nektek, igyekszem minden héten 2 fejezet hozni. ;) 

Egy villámlás fénye világította be a hálószobát, melyben egyedül feküdtem. Szobatársam, Lay éppen Kínában forgatott, ezért kénytelen voltam egyedül aludni. Persze pont ekkor kell az év legnagyobb viharának is lennie, miközben rohadtul félek a viharban. Egy észveszejtő dörrenés járta át a lakást. Nyüszítve bújtam be a takaróm alá és figyeltem a heves záporeső kopogó hangját az ereszen. Azonban egy újabb villámlás után a mellettem pislákoló éjjeli lámpa fénye kialudt. Valamerre egy riasztó éles sípolásba kezdett, jelezve, hogy elment az áram. Visítva pattantam fel a párnámat szorongatva és ész nélkül rohantam ki a hálóból. Bemehettem volna valamelyik másik hálóba, de úgy gondoltam a franciaágyakban két-két fiú már bőven elég és nekem nem sok hely jutna. 

Ijedten rontottam ki a lakásból és kopogtam a szemben lévő ajtón. Itt a Super Junior tagjai laktak és náluk mindig volt egy szabad hely és néhány nyugtató szó. Egyik lábamról a másikra toporogtam rémülten a párnámat szorongatva egy szál hálóingben zilált hajjal. Leeteuk, a banda leader-e meghökkenve nézett rám ajtónyitás után. Fekete alsónadrágban szintén mezítláb állt az ajtóban. Zavartan tekintettem a kigyúrt felsőtestű férfira, de az újabb dörrenés következtében habozás nélkül a nyakába vetettem magam. 

– B-bocsánat, én csak... félek a viharban. Az egyenletes esőt és a komor időjárást szeretem, de ettől teljesen kivagyok és Lay elment... - dadogtam összevissza miközben Leeteuk mosolyogva figyelte, ahogy eltávolodom tőle.

 – És itt akarsz aludni igaz? Gyere be nyugodtan! – mondta mosolyogva és elállt az útból. Kissé már nyugodtabban sétáltam be a kellemes konyha, nappali, étkező kombinációjú helységbe.

 – Mondd csak te gyakran szoktál át jönni a fiúkhoz? – nézett rám fürkésző tekintettel. Először furcsán néztem rá, de aztán rájöttem, hogy nem rég jött ki a seregből és igazából nem is itt, hanem a saját lakásában szokott aludni. Egyáltalán mit keres itt? 

– Hát, ami azt illeti elég gyakran mostanság, bár általában Yesung szokott befogadni, szóval vele... - és itt elakadtam, hiszen vele alszok, ha átjövök, de csak most jöttem rá, hogy milyen cikin hangzik, hogy egy idősebb pasinak az ágyában töltöm az éjszakát, miközben nincs is hozzá semmi közöm. Leeteuk kimeredt szemekkel bámult rám, majd elnevette magát. Zavartan babrálta a fülében lévő fekete köves fülbevalóját, amit csak most vettem észre.

 – Oh, bocsáss meg, nem akartalak megbántani. – szabadkozott. 

– Nem is kérdeztem, hogy kérsz valamit inni vagy enni? Bár nem tudom mi van a hűtőben... - nézett rám bocsánatkérően. 

– És sajnos Yesung-shi-vel sem tudok szolgálni, mivel nincs itthon, de én felajánlhatom villámhárító szolgálataimat. – kuncogott aranyosan. Csak most vettem észre, hogy milyen édes kis gödröcske van ilyenkor az arcán. Az ajkaimba harapva bólintottam és próbáltam elterelni az ilyesféle gondolataimat. Mára már túl sok volt az izgalom ezzel az egész viharral ezért nem is vágytam többre, hogy megnyugodjak egy kicsit. 

– Van kedved meginni velem egy kakaót? – kérdeztem tétován a hűtő felé mutatva. Leeteuk még mindig mosolyogva indult el a konyhába. 

– Nem tudom, hogy van-e egyáltalán... - dünnyögte maga elé, de végül úgy döntöttem majd kiszolgálom magamat. 

– Tegnap néhány dobozzal hoztam, szóval még kell lennie. – vettem elő a poharakat és az említett italokat. Leeteuk elismerően nézett rám és láttam, hogy szólásra nyitotta a száját, azonban egy hang se jött ki rajta. Pár másodpercig még csak próbálkozott a hangképzéssel, majd végül sikerült is neki szavakba öntenie a gondolatait.