Leeteuk villámhárít

6.fejezet

Ez volt az utolsó fejezet, ami kikerült blogspot-ra. Innentől már nincs meg állás a 28. fejezetig, mert ott járok most. :D A wattpad nem enged képet feltölteni ide... mindegy majd oda képzeltek valami jót. :D

Az arcomat dörzsölve kiszálltam az autóból, amit Leeteuk készségesen kinyitott nekem, majd körbe tekintettem. Egy mélygarázsban voltunk, ahonnan egy lift vezetet fel. Leeteuk lezárta az ajtót, majd kényelmesen belibbent az éppen megérkező felvonóba. Némán álldogáltam mellette egyenesen magam elé meredve. Fogalmam sem volt arról, hogy az ő tekintete merre járhatott, de nem volt kedvem felkeresni a pillantását. Így az ajkamba harapva szorongattam a kistáskámat a cipőmmel együtt és halkan csöpögtem. Igen, a ruhámból és a hajamból apró vízcseppek váltak ki és öngyilkos módon zuhantak a padlózatra, majd miniatűr loccsanással véget ért az útjuk.

A lift kijelzőjére pillantottam, ami egyenesen a legfelső emeletre tartott. Már kezdett elegem lenni a csendes ácsorgásból, így mégis csak Leeteuk felé sandítottam, aki a telefonját fogta kezében és közben mosolyogva engem fixírozott. Úgy tűnt, mintha mulattatná kinézetem és igazam is volt, mikor feltörő nevetését egy köhögés keretében visszafogta és elnézést kért.

A lift végül felszabadítóan csenget, ahogy elérte a megfelelő szintet. Leeteuk egy ajtóhoz lépett és könnyen kinyitotta azt a kulcsával. Előre engedett udvariasan. Az előszobában leraktam a táskámat és a lábbelimet, majd a berendezést figyelve akaratlanul is átsétáltam a nappaliba. A konyha egy beépített pulttal volt csak elválasztva az elegánsan berendezett helységtől. Minden teljesen fehér volt, még a hűtő és az egyéb elektronikai kütyük is. Persze, hisz ez Leeteuk lakása. Mosolyogtam magamban az észrevételemtől. A falon különböző Suju-s lemezek lógtak és díjak pihentek a polcon. Ilyen egy sikeres ember dekorációja... Mezítláb léptem közelebb egy fehér zongorához, mire Leeteuk kissé ideges hangja ütötte meg a fülemet.

– Nem szeretnél lezuhanyozni? – arca kétségbeesetten vizslatta a magam után hagyott víztócsákat és láttam a pánikot rajta, hogy a hangszeréhez közelítek ilyen állapotban. Bocsánatot kérve fogadtam el a száraz ruhát és a mutatott ajtón belépve eltűntem.

A fürdőszoba kellemes bézs színben úszott és csak a szürke pezsgő kabin zavarta meg az összképet. Ledobtam magamról a vizes ruhát és a szárítóra akasztottam. Közben véletlenül elhaladtam a tükör előtt és meglepődve jöttem rá, hogy a sminkem csak egy kicsit ment tönkre. Elégedetten jegyeztem fel magamnak, hogy ezt a márkát fogom ezen túl csak használni, ha esős idő elébe nézek.

Sóhajtva beálltam a zuhany alá és megengedtem a forró vizet. Fáradt voltam és már régi emléknek tűnt a bulizás. Hihetetlen, hogy Leeteuk lakásában voltam, soha nem gondolkoztam azon, hogy kiket szokott felhívni vagy egyáltalán hol is lakik a dorm-on kívül. Bár nem értettem, hogy mit keres egy rakás pasassal együtt a szabad idejében is, amikor az otthona tökéletes. Ezen gondolkoztam még akkor is mikor a tusfürdő lemosása után kiléptem a zuhanyzóból. Felvettem az egyik rövid ujjú pólóját, amit adott és a nadrágot is, bár a felénél ledermedtem. Lekaptam magamról a darabot és magam elé tartottam, hogy jobban lássam. Egy fekete pyrex volt, pont olyan, mint amit azon az éjszakán viselt, amikor Yesung nem volt otthon és ő vigyázott rám. Lehet, hogy ez volt az? Vagy több van neki... Válaszolt a kioktató hangocska a fejemben és ezzel le is zárta a kialakuló vitámat. Felkaptam magamra és a tükörbe néztem. Meg kellett állapítanom, hogy nedves hajammal és a rám kissé nagy pólóval egész jól mutatott vagy legalábbis mókásan. Nem teketóriázhattam tovább, nagy levegőt vettem és kiléptem a fürdőből. Még épp időben csíptem el Leeteuk telefonbeszélgetésének a végét.

– Igen, ma éjszaka velem lesz... - itt sóhajtott egyet. – Rendben, ígérem Suho. – fejezte be a beszélgetést és maga elé meredt egy időre, majd felnevetett, de ekkor meglátott engem és elhallgatott. Arcán vidám mosoly terült el, ahogy felmérte a szerelésemet, majd szabadkozva a telefonját mutogatta.