Leeteuk villámhárít

2. fejezet

Most zsinórban hozom az első 6 fejezet, mert az 5.-nél maradt abba. Nyugalom most már nem lesz fennakadás. :D

Az elmúlt párnap fárasztó forgatással telt. Az új albumhoz vettük fel a jeleneteket. Már mindenki ki volt merülve rendesen a hajnalban kezdődő és éjszaka sem véget érő munkától. Igazából egy szemhunyásnyit sem aludtuk. Kivéve Chen-t, aki bealudt ma, mikor kisminkelték.

Szegény sminkes lány egy hatalmasat ugrott, amikor váratlanul a troll srác álmában horkantott egyet. Persze nem menekülhetett ő se a menedzser hyung sürgető kiabálásától. A szemét dörzsölgetve ébredt fel és majd csak a mosdóban döbbent rá, hogy elkenődött minden a szemhéján.

Én java részt lelkesen végeztem a dolgomat, hiszen ez volt az első klipforgatásom. Ugyan csak ilyen felpörgött hangulatban volt Chanyeol és Baekhyun is. A legjobb formájukat hozták a mai napon, ami teljességgel lehetetlennek tűnt, mivel ez volt az utolsó napunk.

– És állj! Rendben emberek, mindenkit megdicsérek! Végeztünk a forgatással! – hallatszott a főrendező hangja, ami zene volt füleinknek.

A tévé hangosan üvöltött kicsiny nappalinkban és előtte vidáman ugrált a három jómadár Chanyeol, Sehun és Baekhyun. Valami lány banda száma szólt az egyik zenecsatornán és úgy döntöttek ők is csatlakoznak az énekléshez és táncoláshoz. A fülemet fogva nyitottam be a hálónkba. Félhomály fogadott, amitől megtorpantam. Az ágyban Lay feküdt, de mellette más is akadt. Xiumin teljes egészében elfoglalta az én ágy felemet hanyatt elterülve. Őket elnézve apró mocorgásra lettem figyelmes és ekkor megpillantottam a két tag között a békésen összegömbölyödő Suho leader-t is. Nem lepődtem meg, hogy már álomországban jártak, csak pont nem ebben a szobában kellett volna. Aprót sóhajtva kihátráltam a helységből és becsuktam az ajtót. Azonban ekkor egy kemény él ütközött a bordámba.

– Bocsi Boo, nem láttalak. – kért elnézést Kai egy nagy papírdobozzal a kezében. A bejárat felé haladt volna tovább, de ekkor megcsörrent a zsebében a telefonja. Nagy üggyel-bajjal letette a terhét és előkapta a zsebéből a telefont.

– Aha... Igen... Értem, megyek...- Hangzottak Kai szavai reagálva a vonal túlsó felén lévő beszédére. Enyhe feszült arckifejezéssel pillantott körbe, majd a tekintete megállapodott rajtam, aki még mindig egyhelyben állt.

– Boo, át tudnád nekem vinni Ryeowook hyung-hoz ezt? Megígértem neki, hogy odaadom, de most el kell rohannom. – kérte ártatlan tekintettel.

Általában Jongin-nel nem igazán szoktunk kommunikálni, mert ő a színpadi lényétől függetlenül eléggé zárkózott fiú volt és nem igazán beszélgetett lányokkal, így velem se. Én meg nem kezdeményeztem gyakran felé beszélgetést, ezért a mostani hosszabb megnyilvánulása hírtelen lesokkolt, de hamar bólintottam.

– Persze, átviszem Ryeowook oppa-hoz. – mosolyodtam el és rögvest utána sétáltam ki a dobozzal a kezemben. Kai bezárta utánam az ajtót, majd sietős léptekkel magamra hagyott egyedül a folyosón.

Rutinosan kopogtam a Suju-s dorm ajtaján és pillanatokon belül ki is nyílt az ajtó.

– Kai biztos te vagy az! – hallottam Ryeowook hangját valahonnan a doboz túloldaláról. Már nagyon várhatta ezt a csomagot. Gondoltam magamban, miközben kidugtam oldalra a fejemet, hogy ránézhessek az illetőre.

– Oh, bocsi azt hittem Kai-shi vagy. – fonta össze az ujjait mellkasa előtt diplomatikusan Ryeowook.

– Eredetileg ő jött volna, de dolga akadt, így engem kért meg. – léptem beljebb átnyújtva a nehéz darabot, azonban a címzett nem vette át.