Leeteuk villámhárít

5.fejezet

Dobhártya szaggatóan szólt a zene a zsúfolásig megtelt klubban. Nem értettem, hogy ez miként volt lehetséges, hiszen ez egy luxus klubnak számított, ahova nem juthatott be akárki. De úgy látszott a jelen lévőket ez nem zavarta és önfeledten táncoltak rendezetlen csoportokban vagy kettesével a táncparketten. Siwon is felhajtott magának pár lányt és a körgyűrűjükben riszálta magát. A kezében akadt egy üveg soju, amit néhol maga fölé tartott, amikor odabújt az egyik hölgyéhez. Nem volt meglepő látvány, ha elmentünk valahova szórakozni, akkor ő mindig bedobta magát. 

Az asztalunknál Hongki régi motorosként a társaságban a sokadik üvegbe kezdett. Fejmozgásán látszott, hogy nagy valószínűséggel már nem teljesen érzékeli maga körül a világot. Szemei le-lecsukódtak és vicces, bamba fejet vágott. Persze, ha kérdezte volna, hogyan fest az ellenkezőjéről biztosítottam volna. Mellette a tempót már nem volt képes tartani Ryeowook, de erősen küzdött még. Egy tőlünk kissé távolabb eső helyen pedig Donghae ismerkedett egy lánnyal a szám erejéig vagy tovább, mivel a mosolygós idegen felkérte őt. A pultnál Yesung beszélgetett. Ide láttam, hogy mennyire gesztikulál és nevetgélve magyaráz egy pasasnak, aki valami producer ismerőse volt. Igazán elemében volt, mint mindig, amikor kinyithatta a száját. El sem tudtam képzelni, hogy annyi éneklés után, hogy van még hangja ehhez is. A gyors körbe tekintésemet Eunhyuk zárta le azzal, hogy a vállamra támaszkodva belekiabált a fülembe.

 – Boo én annyira jól érzem magam! – vigyorogta enyhén beállt állapotban. Kedvesen rámosolyogtam és bólintottam.

 – Csináljunk egy közös képet! – harsogta túl a zenét ismét, majd előkapta a telefonját. Nyomkodott valamit rajta, majd hozzám bújt és kattintgatott párat. Felvettem valami vicces figurát, aztán egy komolyat. Jót nevettünk a képeket visszanézve, de a következő percben Eunhyuk lekapta a pólóját magáról és úgy szorított magához. Ismét lőtt pár képet, de én nem voltam túl boldog érte. 

– Nem tudnál egy kicsit szerényebb lenni? – löktem el a kigyúrt hasát magamtól. Azonban Eunhyuk nem értette mit mondtam pontosan, viszont elrakta a telefonját, a pólóját meg az asztalra helyezte.

 – Nem megyünk táncolni? – kérdezte és egy üres helyre intett. Bele egyeztem a dologba és felálltam az ülőhelyről. Azt szerettem Eunhyuk-ban, hogy bár tudott nyomulósan táncolni velem mindig normális volt még akkor is, ha ebben a pillanatban félmeztelen volt. Egy jó fél óra alatt teljesen elvesztünk a tömegben, de nem aggódtam addig, míg Eunhyuk oppa velem volt. Egy Apink szám szólt, ami egész kellemes volt a füleimnek. Egy zöld nadrágos fazon került mellém. Somolyogva pillantgatott rám, de nem foglalkoztam vele túl sokat. Néhány fiú barátjával táncolt lazán. Eunhyuk stílust váltott és jól megpörgetett. El is estem volna, ha nem tartotta volna még mindig a karomat. Nevetve összemosolyogtunk, ahogyan lépés, lépést követett. Aztán felbukkant egy másik férfi, aki régi ismerősként üdvözölte Eunhyuk-ot. Váltottak pár szót, majd Eunhyuk az illetőre mutogatva nekem magyarázott. 

– Ő egy haverom, elmegyünk inni egyet! – vigyorogta miközben egy képzeletbeli üvegbe kortyolt, majd egy like jelet mutatott. Sóhajtva, de tudomásul vettem a dolgot. Eunhyuk elhúzott a haverjával én pedig ott maradtam a tömeg kellős közepén. Bár ezt nem mértem fel addig, míg egyedül nem maradtam. Nem láttam sehol Siwon-t vagy Donghae-t. Egy test súrlódott hozzám hátulról. Ijedten pillantottam hátra és közvetlenül a zöld nadrágos fiúba botlottam. Szemei részegségtől fénylettek, de rám mosolyogott. 

– Bocsi, most nem szeretnék veled táncolni. – mondtam neki, mert nem tűnt túl beszámíthatónak. A srác erre felnevetett és elkapta a karomat, hogy magához húzzon. A zene ritmusára dülöngélt velem, de én kirántottam volna a kezeimet a szorításából.