Leeteuk villámhárít

8. fejezet

Balra lépés, jobbra szökken. Egy, két, há és fordulás. A délutáni táncpróbán gőzerővel dolgoztunk. A tánctanárunk hangosan harsogta az ütemet és időnként hadonászott is valamit. Még szerencse volt, hogy Kai állt legelöl és őt követte mindenki. Már vagy egy órája gyakoroltuk ugyan azt a táncot, de még mindig nem találta megfelelőnek a dolgot felügyelő tanárunk. Újra fordultunk és ekkor Baekhyun gúnyos vigyora fogadott. Persze, neki nem kellett, hiszen ő éppen akkor szólózott, így volt ideje továbbra is engem szekálni a ma történtek miatt, igaz, ha nem verbálisan is, de vizuálisan biztosan. Lay bambán előre bámulva követte le pontosan az izolációt. Egész nap olyan zárkózott volt, vagyis amióta visszatért Kínából.

– Pszt, min jár a fejed Yixing? – kérdeztem tőle egy helycsere során, mire megrázta fekete üstökét és felébredt ábrándjából. Értetlenül meredt rám, de közben a táncot sem hagyta abba. Sóhajtva ismételtem meg az előbbi kérdésemet, mire felkacagott.

– Csak a mamámra gondoltam. Tudod, amikor Kínában voltam otthon aludhattam. – világosított fel jó kedvűen. Vele együtt örültem, hiszen tudtam, hogy mennyire jóban van a mamájával. Az egyetlen nő szinte, aki létezik a kis világában.

– Újra, újra emberek! – tapsolt a tánctanár, mire mindannyian beálltunk a kiinduló pózba. Nem csináltuk ezt olyan régóta, hogy a többiek morgolódni kezdjenek. Mondhatni üdítő volt ez a mozgás a délelőtti kérdészápor után. Sehun-t majd szétvetette az energia, úgy táncolt, mintha teltházas stadionban léptünk volna fel. Chanyeol és Suho pedig mögöttünk lelkesen vagy legalábbis kitartóan próbálta felvenni a tempót. A lépések egy idő után rendezetté váltak és egyszerre tettünk meg minden apró mozdulatot. Láttam, ahogy a tánctanár arca kisimult és karba tette a kezét, végre nem kiabált. Amikor véget ért vagy már huszadjára is a szám tapsolt egyet.

– Rendben srácok, ideje edzeni menni! Szedjétek a lábaitokat, mert az edzőtök már a konditeremben vár! – búcsúzott el vidáman a férfi és kisétált a próbateremből. Felkaptuk a vizes palackjainkat és pihegve eltotyogtunk a liftig, ami felvitt minket a harmadikra. Út közben nem beszélgettünk egymással, sőt még Suho sem telefonált, bár nem is volt nála a telefonja. Yixing mellettem zenét hallgatott a mobilján és arra bólogatott. Kai és Sehun a csípőjüket fogták és ugrásra készen álltak, mintha csak rajtolni akarnának a liftből egyenesen a gépek felé. A többiek mind másik felvonóval érkeztek utánunk.

– Jaj, de friss ez a társaság! Ma is elbűvölő az exo! – vigyorogta tettetet negédességgel a hangjában az edzőnk, aki az alakunkért volt felelős. Hamar elosztott minket különböző helyekre, én és Suho a futópadra kerültünk. Ez volt a halálom, sokat és sokáig kellett itt időznöm és túl sokszor. Már lassan sokkot kaptam a szerkezettől, de fejlesztenem kellett magamat. Megigazítottam a copfomat, hogy ne legyen zavaró a lazasága és felléptem a szalagra. Mellettem Suho is hasonlóképp tett, majd mindketten más tempóban álltunk neki az 5 kilométeres egyenletes résznek. Ő egy kicsit gyorsabb fokozatot állított be magának, ami nem volt meglepő, hiszen jóval erősebb lábai voltak tőlem és ő már megszokta az állandó strapát. Békésen loholtunk egymás mellett, miközben néhány gyakornok lányt figyeltem, ahogy nyújtanak. Iszonyú hajlékonyak voltak már most, biztos a balett csoport tagjai voltak. Miközben ezen tűnődtem Suho megszólalt és engem nézett.

– A manager nem volt olyan dühös, mint ahogy gondoltad. Valami olyasmit mondott, hogy jól jött neki ez a kis pletyka. – elkerekedett szemekkel vártam a további magyarázatot.

– Felhívta a Suju manager-ét és röviden elbeszélgettek a történtekről, majd egy üzenetet küldött neked. – folytatta Suho komolyan, mintha parancsot teljesítene, ami így is volt. A tekintetemet azonban mégsem vettem le teljesen a hajlongó gyakornokokról, mivel féltem, hogy elvesztem az egyensúlyom, ha teljesen oldalra nézek a leader-emre.