A Múlt Árnyéka

35. Fejezet

- Tehát azt mondod, hogy most már tudod irányítani az álmaidat? - kérdezte Enoch.

- Igen, a legutóbbit már az elejétől fogva tudtam, és az az előttit is már felismertem. - bólogatott Ash.

- Hát akkor nincs mit tenni, tényleg tovább kell menned. - mosolyodott el a férfi. 

Egy üres terem padlóján ültek törökülésben egymással szemben. A nap már majdnem nyugovóra tért, ezért az egész szoba vörös színben pompázott. 

- Legelsőre még csak az egyszerű kilépést fogjuk gyakorolni. - kezdte Enoch - Ha ez megvan, utána elkezdhetsz térben is mozogni. Már ez sem lesz egy könnyű feladat, ezért nagy összpontosítást igényel. Ha ez megvan, csak utána fogsz időben utazni. Ha ügyes leszel, már pedig eddig kifejezetten annak bizonyultál, egy évben belül képes leszel erre. De nagyon fontos, hogy az ilyen jellegű utazásokról már ne nagyon beszélj senkinek. 

- Cadmus említette, hogy a múltba nem tudok utazni.

- Ez így nem teljesen igaz. Utazni bármerre tudsz, előre és hátra is. De, míg a jövődet meg tudod változtatni, mert nincs kőbe vésve, a múltadat nem, mivel az a jelenedet befolyásolná. Ezért tilos a múltba visszamenni. 

- Értem. - bólintott Ash - Akkor, hogy is kell ezt a kilépést csinálni?

- Először lazulj el. Pontosan úgy, mint ahogy azt elalvás előtt csinálod. Ha ez megvan, ürítsd ki az elmédet és pontosan egy dologra koncentrálj: arra, például a mi esetünkben, hogy felállj.

- Fogsz látni? - kérdezte izgatottan a lány.

- Az elején még nem. Azt is meg lehet tanulni, hogy kilépés után látszódj, de egyelőre csak érjük el, hogy egyáltalán ki tudj lépni. De persze semmi nem garantálja, hogy elsőre sikerülni fog, ami nem is probléma, hiszen elsőre csinálod. Egy valamit nem szabad: ne görcsölj rá. Akkor sokkal nehezebben fog menni, vagy egyáltalán nem is fog sikerülni. - tette hozzá Enoch.

- És honnan fogod tudni, hogy sikerült a kilépés, ha nem látsz?

- A pulzusodból. Ha kilépsz a testedből, a szívverésed drasztikusan lelassul. Figyelni fogom a pulzusodat, miközben csinálod, és ha sikerül, mindketten tudni fogjuk. 

Ash bólintott, majd lehunyta a szemét. Ellazult, és csakis arra koncentrált, hogy felálljon. Nem tudta, mennyi ideig ülhetett így, de egy idő után kezdte érezni, hogy fázik. Résnyire kinyitotta a szemét, és majdnem felkiáltott meglepettségében. 

Előtte saját magát látta meg törökülésben. Lenézve látta, hogy szinte átlátszóként van ott. Ugyan megpróbált mozogni, de ez már nem sikerült. Újra lehunyta szemét, és legközelebb már a földön ülve nyitotta ki.

- Azt hiszem, ez egy jó zárása volt a mozgalmas napodnak. - mondta Enoch.

§

Az elkövetkezendő hetekben Ash ugyan nem ért el újabb előrelépéseket, de egyre tovább képes volt tartani a testen kívüli állapotát. Damien is végre visszatért közéjük, így újra teljes volt a kis csapat.

Egy hideg, havas, hétfői napon Ash, meglepő módon, egy bagoly kapirgálására ébredt. Rápillantva órájára, morogva konstatálta, hogy még reggel hat sincs. De mivel a bagoly semmi pénzért nem hagyta békén, pár perc kínlódás után felkelt és odavánszorgott az ablakhoz. 

Ahogy kinyitotta, a befújó hideg, csípős szél egyből felébresztette. Beengedte a baglyot, ami le is huppant az ablak mellett álló asztalra a vizeskancsó mellé, és a lány gyorsan becsukta az ablakot. Ekkor odament a bagolyhoz, és leoldott a lábán lévő kis levelet. A bagoly hálásan pislogott párat, majd szárnya alá dugta a fejét és elaludt. Ash ezután kibontotta a levelet, amiben ívesen hurkolt betűkkel az állt, hogy menjen a csillagvizsgáló toronyba.