A Múlt Árnyéka

86. Fejezet

- Szóval, professzor, maga szerint itt lesznek olyan könyvek, amik használhatóak? - kérdezte Ash, szemét a milliónyi könyvön tartva, ami az igazgató irodájában kapott helyet. 

- Nagyon remélem, Ash. Elég nagy szégyen lenne a gyűjteményemre nézve, ha nem lenne. - mondta mosolyogva Dumbledore.

Ash vagy fél órán keresztül válogatott, és három könyvvel lépett ki az irodából. A könyvtárban leült az egyik ablak melletti asztalhoz, majd nekikezdett az olvasásnak. Kisvártatva egy fekete kutya jelent meg, és ugrott fel a lánnyal szemben a székre.

- Te már másik formában nem is jössz erre? - kérdezte fel sem pillantva a könyvéből a hollóhátas.

A kutya morrant egyet, de nem nézett ki úgy, mint aki mozdulni akarna.

- Pedig ezek a könyvek Dumbledore irodájából vannak. Igazán segíthetnél. 

A fekete kutya csak pislogott kettőt, de továbbra sem mozdult meg.

- Sirius, ne csináld ezt, segíts nekem! - mondta halkan, kérlelő hangon a lány.

A kutya erre csak vakkantott egyet.

- Blöki? - próbálkozott a lány.

Semmi.

- Tapmancs?

Ismét semmi.

- Mancs?

A kutya erre csak olyan arcot vágott, mint aki éppen a szemöldökét húzta volna fel.

Ash megforgatta a szemét, mert tudta, hogy csak egy mód maradt.

- Szerelmem?

A kutya egy pillanatra oldalra sandított, majd azonnal visszaváltozott.

- Igen, drága? - kérdezte negédes mosollyal Sirius.

Ash kapva-kapott az alkalmon, és odatolta a fiú orra elé az egyik könyvet.

- Ezt olvasd el. 

A fiú fájdalmas arckifejezést vágott, de morogva belevetette magát az olvasásba végül. 

Hamarosan Lily is feltűnt a könyvtárba, és szó nélkül vetette magát a harmadik könyvre, figyelmen kívül hagyva a bájitaltan beadandóját. 

- Legalább egyvalaki lelkes. - dünnyögte Ash, alig hallhatóan. 

§

A délután folyamán végigrágták magukat a három könyvön, és szomorúan tapasztalták, hogy semmi érdemlegeset nem találtak. Vagyis Sirius volt csak szomorú, mivel ez azt jelentette számára, hogy több könyvet is el kell olvasnia. Ash és Lily ellenben mindketten lelkesek voltak, mivel Dumbledore könyvei igazán érdekesnek bizonyultak, még ha nem is találtak benne semmi használhatót.

- Nem is értem, miért unod ennyire a dolgot. - dünnyögte a hollóhátas Siriusnak, amikor a nagyterembe indultak este vacsorázni - Te magad mondtad, hogy segítesz.

- Tudom, csak nem gondoltam volna, hogy ennyire hamar beleveted magad ebbe az egészbe. Elvégre, hetedévesek vagyunk, utolsó évünk. Épp eleget fogunk tanulni a RAVASZ-okra. Szeretnék még kicsit élni, mielőtt lelépünk innen.

- Élni? Milyen életed van neked, amiről én nem tudok? - kérdezte számonkérő hangon a lány, de majdnem elnevette magát az egészen. 

Sirius viszont nem vette a poént. Egy pillanatra rémült tekintettel nézett a lányra, aztán gyors magyarázkodásba kezdett.