A Múlt Árnyéka

83. Fejezet

Aztabüdös srácok, meglett a 40k! Ez nagyon durva. Ezért most kaptok egy hosszabb részt. Eredetileg nem terveztem ilyen hosszúra, de a végén akadt egy jó ötletem. Nem biztos, hogy szeretni fogtok érte, de azért jó olvasást!

A hetek csak röpültek és az október hamar beköszöntött, amivel a meleg, nyárias idő is szépen tova szállt, és felváltotta a felhős, esős ősz. Egyik hétfői reggel, amikor Ash-nek nem volt első órája egyedül ücsörgött a könyvtárban. Barátai vagy még a saját klubhelyiségeikben, vagy a nagyteremben voltak, és mivel reggel még szakadt az eső, a tó partjához sem tudott kiülni.

Dupla bájitaltan után ebéd környékén hirtelen McGalagony tűnt fel az asztaluknál. 

- Miss Silverman, az igazgató úr várja majd tanítás után az irodájába. - közölte, majd továbbment, leteremteni egy éppen rosszalkodó ötödéves griffendélest.

- Már hiányoztak ezek a látogatások. - dünnyögte a lány. 

- Szerinted arról akar veled beszélni? - kérdezte Perselus, kihangsúlyozva a arról szócskát.

- Tekintve, hogy másról nem igazán lehet. Álmaim már nincsenek, Cadmus viszont nem ér rá, így feltehetőleg arról lesz szó. Ha tippelnem kellene, vagy talált egy újat, vagy tudja az egyikről, hogy hol van. - mondta halkan Ash, ügyelve arra, hogy senki se hallja. 

Délután volt még egy átváltoztatástanja, egy bűbájtanja, és utoljára egy legendás lények gondozása, ami az eső miatt az egyik tanteremben zajlott le, és jegyzetelniük kellett. Mint az eddigi összes órán aznap.

Ash végül legendás lények gondozása után szabadult el, és azonnal felrohant a kőszörnyhöz. Bemondta a jelszót, majd már lépkedett is fel a csigalépcsőn. Kettőt kopogott, majd meg sem várva az igazgató válaszát, berontott az irodába.

- Ash, örülök, hogy itt vagy. - mondta mosolyogva a professzor, majd végignézett a lihegő lányon - Az órák utánt nem úgy értettem, hogy azonnal rohanj fel ide. 

- Érdekelt, hogy miért keres, uram. - mondta nevetve a lány, majd helyet foglalt az igazgatóval szemben. 

- Vagy úgy! Nos, akkor nem húznám az időt. - biccentett derűsen a varázsló - Feltehetőleg párszor már felmerült benned a kérdés, hogy miért is mondom el neked ezeket a horcruxos, Voldemorthoz kapcsolódó dolgokat. 

Ash erősen bólogatott, mire az igazgató folytatta.

- Lehet, magadtól is rájöttél már, de azt tervezem, hogy felkutatom az összeset és megpróbálom elpusztítani. Az utolsóval annyi a probléma, hogy már nem vagyok olyan mozgékony, mint fiatal koromban, és feltehetőleg nem tudnék semmi olyat megszerezni, amivel egy ilyen tárgy elpusztítható. A felkutatással még nem is lenne gond, mert talán azt meg tudom oldani, de az elpusztítással már annál inkább.

- Ezért gondoltam arra, hogy a te feladatod lenne az elpusztítás. Őszinte leszek veled, egy veszélyes dologról van szó, tekintve, hogy egy horcruxot csak olyan dologgal lehet elpusztítani, ami olyan végzetes károsodást okoz, amit már semmivel nem lehet visszacsinálni, ilyen dologból viszont nagyon kevés van. És ami van, az is általában veszélyes, így nem gyerekjáték megszerezni.

- Tehát, ha jól értem uram, azt kéri, hogy keressek valamit, amivel el lehet pusztítani egy horcruxot, szerezzem meg, és ha megvan, pusztítsam el azokat a horcruxokat, amiket maga felkutat? - összegezte a lány.

- Igen. - bólogatott a varázsló - Nagy kérés, tudom. És mint említettem, veszélyes is. Utánanéztem pár potenciális dolognak, amivel el lehetne pusztítani, de mindegyik öngyilkos akciónak bizonyult, ezért vetettem el. Megértem, ha elsőre riasztónak tűnik, vagy esetleg nem akarod vállalni, de ha mégis, valami olyasmit kellene találni, ami elérhető...