A Múlt Árnyéka

61. Fejezet

Ash a mágiatörténet tanteremben ücsörgött szerda reggel egy szép, decemberi napon. A hó nagy pelyhekben hullott kint, és a szürke fellegeken átsütő halovány nap fénye meg-megcsillant a befagyott Fekete Tó jégtükrén, ami felvillant a kastély ablakaiba, egyenesen a lány szemébe, aki morcosan fordította át fejét a másik oldalára, hogy ne az ablak irányába nézzen. 

Nem sokkal később a hóesés rázendített, félhomályt okozva az amúgy is melankolikus hangulatú tanteremben. A hollóhátas lány eddig is nehezen tudott koncentrálni a felettébb érdekes óriás-háborúkra, mivel éjjel alig aludt, de most erősen kellett küzdenie, hogy egyáltalán nyitva tudja tartani a szemét. 

Évszázadoknak tűnő percek után végre megszólalt az óra végét jelentő harang, és Ash komótosan összepakolt, feltápászkodott és kilépett a tanteremből, elindulva a bűbájtan terem irányába. 

Felérve a harmadik emeletre a teremből éppen Lily lépett ki, aki a lánnyal ellentétben kicsattanó hangulatban volt, mint mindig, és egy energikus mosolyt küldött a fekete hajú lány felé, majd elindult a saját dolgára. 

Bűbájtanon Ash már kevésbé volt élőhalott állapotban, de az áttörést a sötét varázslatok kivédése hozta el a kábító átok személyében. 

A hollóhátasok és a griffendélesek egymás mellett állva, egy sorban lövöldöztek egy-egy gyakorló bábúra. Sokan, mint például a tekergők bizonyos tagjai, próbálták minél jobban leamortizálni a szerencsétlen tárgyat, kisebb-nagyobb sikerrel. 

§

Órák után Ash csöndesen ücsörgött a könyvtárban, amikor hirtelen Lily vágódott le elé, baljós arckifejezéssel.

- Baj van? - pillantott fel a lány a bájitaltan könyvéből.

- Igen. Nem értem, mi van Perselussal. - fújta ki hangosan a levegőt a griffendéles.

Ash először csak felvont szemöldökkel méregette Lily-t, majd, amikor a vörösnek ez feltűnt, észbe kapott és felvázolta a helyzetet.

- Nem tudom, észrevetted-e, de egyre többet lóg a mardekárosokkal. 

- Mivel, mondjuk mardekáros? - kérdezte vissza Ash egy leheletnyi iróniával.

- Nem ez a baj. Hanem hogy melyik mardekárosokkal lóg együtt. 

Ash-nek még jobban felvándorolt a bal szemöldöke.

- Kifejtenéd? Nem biztos, hogy tudlak követni.

- Avery, Mulciber, Rosier. - sorolta a griffendéles - Eddig ki nem állhatta őket, most meg egyre többet dumál velük. Mi kattant most be nála?

- Fogalmam sincs...

- De ez még semmi! - vágott közbe feldúltan Lily - Pár napja láttam, ahogy az a három ökör megalázza Mary Macdonaldot. És Perselus nem tett semmit. 

Ash bólogatott, és bár nagyon szeretett volna figyelni a lányra, képtelen volt. Gondolatai elkalandoztak valahova távolra.

- Nem figyelsz rám. - jelentette ki Lily.

- Mi? - rázta meg a fejét Ash - De, figyeltem.

- Mit mondtam utoljára?

- Hát, öhm. Hogy a mardekárosok megalázták Mary-t. 

- Ash, ezt öt perce mondtam. Egész nap olyan szétszórt vagy. Baj van? - kérdezte aggódva a fekete hajú lányt.

- Nem, nincs. Csak fáradt vagyok. - mondta a hollóhátas lány, de látta Lily-n, hogy nem volt elég kielégítő a válasza - Jó, oké, egy varázslaton dolgozom. Már nagyon be akarom fejezni, és állandóan azon agyalok. Éjjel is azon munkálkodtam, emiatt is aludtam keveset.