A Múlt Árnyéka

74. Fejezet

Feltehetőleg az egész kastélyban nem tartózkodott még egy olyan elvetemült ember, mint Ash. 

December közepén, délután, a már lemenő napban a hollóhátas épp a tó partján tanult. Mivel a lánynak volt egy elvarázsolt pulóvere, ami valószínűleg még a Holdon is melegen tartotta volna, a zord körülményeket figyelmen kívül hagyva ücsörgött egy padon és körmölte az átváltoztatástan háziját. 

Mivel a tél már hetekkel korábban beköszöntött, emellett a nappalok is egyre rövidültek, négy óra környékén a lemenő nap fénye már javában vörösre festette a birtokot fedő havat. Mivel Ash már alig látott valamit a gyenge fényben, és az ég is kezdett beborulni, sötétséget borítva a birtokra, úgy döntött, előkapja a pálcáját és a kis lángocska fényében írja tovább a beadandóját. 

Már vacsoraidő lehetett, mire befejezte a körmölést. Az egyetlen testrésze, ami megsínylődte a kinti ücsörgést, a két kézfeje volt. Mivel vastag kesztyűiben nem tudott írni, kénytelen volt levenni azokat, így a pár órácska alatt azok szinte jégcsappá fagytak. Legalábbis Ash nem érezte őket. Lassan kezdett el pakolászni, tekintve, hogy nem érezte azt, amit megfogott.

- Ne fagysz szét? - kérdezte hirtelen egy hang.

Ash annyira megijedt, hogy reflexből nekidobta a kezében tartott pergamenkupacot a fák közül felbukkanó griffendéles fiúnak.

- Legközelebb ennél jobb támadást intézz szerény személyem ellen. Nem félek a pergamenektől. - jegyezte meg vigyorogva. 

- Fogd be, és segíts összeszedni őket.

- Te dobtad el, nem én. - nevetett a griffendéles. 

Ash csak megforgatta a szemét, majd lehajolt a rakat tekercsért, és még mielőtt szanaszét ázhattak volna, bevágta őket a táskájába, nem éppen egy kedves mozdulattal. 

- Mit ártottak neked azok a szerencsétlen pergamenek?

- Oh Black, fogd be végre. - nevetett fel kínjában Ash. 

A hollóhátas szó nélkül indult el felfelé a kastélyba, a mögötte loholó griffendélessel. Ash, tudván Sirius animágus formáját, más állatot el sem tudott volna képzelni neki. 

- Rohadt hideg a kezed. - szólalt meg pár perccel később a griffendéles.

Ash csak egy kérdő tekintettel fordult a fiú felé, aki erre felemelte a kezét, ami a lány legnagyobb meglepetésére össze volt kulcsolva a sajátjával. Ash érezte, hogy elönti a pír az arcát, ezért gyorsan elkapta a fejét és érdeklődve kezdte el vizslatni a körülötte levő havas talajt.

A nagyterembe beérve, Sirius továbbra sem engedte el a lány kezét, így követte őt a Hollóhát asztalához. Amikor Ash leült, kihúzta a kezét a girffendéles mancsából, majd egy meleg bögre tea után nyúlt, ami szinte azonnal felolvasztotta az ereiben megfagyott vért. 

- Akartam már kérdezni, de szerintem el fogsz hajtani a búsba, - hajolt közelebb a lányhoz Sirius - de nem jönnél velem a karácsonyi bálba? Jó pont lenne Lumpinál, ha megjelennék, és arra nagyon szükségem van, tekintve, hogy pár napja küldött büntetőmunkára...

- Nem is jársz bájitaltanra. - szakította félbe a hadaró griffendélest.

- Tudom, de egy szívességet szeretnék tőle kérni, és ahhoz jópofiznom kell vele. - hadarta tovább - Szóval?

Ash gyanús tekintettel méregette a mellette ülő, kiskutya szemekkel bámuló griffendélest. Nem tudta eldönteni, hogy a fiú tényleg vele akar menni, vagy csak nem talált jobbat. Az utóbbi gondolatától kicsit elszorult a torka, de végül bólintott.