A Múlt Árnyéka

76. Fejezet

A téli szünet kellemesen telt. Ash legtöbb idejét Siriussal vagy Perselussal töltötte, előbbivel rendszeresen lelógtak Roxmortba, míg utóbbival állandóan a könyvtárban gubbasztottak és vagy tanultak, vagy beszélgettek. Ash beavatta az eddigi összes álmába Siriust is, mivel a griffendéles erősködött, hogy ne tartsa magában.

Az utolsó napon a szünetből reggel a könyvtárban kóválygott. Már minden házit befejezett, így csak valami jó könyvet keresett, amikor megakadt a tekintete egy kifejezetten érdekes könyv gerincén. A Mugli Mitológiák cím díszelgett a szürke könyvön. Ash leemelte, majd a legközelebbi asztalhoz lépkedett vele, és random valahol kinyitotta.

A görög mitológiánál nyílt ki a könyv. Kicsit lapozgatott a hollóhátas, amikor egy érdekes történethez ért. Címként nagy betűkkel az Oidipusz király története szerepelt a lap tetején. Mivel felkeltette a lány érdeklődését a cím, elkezdte olvasni az alatta lévő történetet.

Oidipusz a thébai király és neje, fia. Egy jóslat miatt, amely szerint apját meg fogja ölni, szülei csecsemőként, átszögezett s összeszíjazott lábbal kitétették a Kithairón hegyére. A szolga azonban, akire rábízták, egy Meliboiosz nevű pásztornak adta, s a kicsi végül Polübosz korinthoszi királyhoz jutott, aki feleségével, Merope-al együtt saját gyerekükként nevelte fel. Felnővén ~ Delphoi jósdájától intést kapott, hogy meg fogja ölni apját és anyjával nemz szörnyszülött gyermekeket. Ezért nem mert visszatérni vélt szüleihez, hanem Thébai felé indult, egy országúti incidensben megölte, kilétét nem tudva, a rátámadó Laioszt, majd megszabadította a várost a Tettéért Thébai királyává választották, s ő feleségül vette az özvegyen maradt Iokasztét; négy gyermekük is született. ~ sokáig békésen uralkodott, s akkor dögvész sújtott a városra. 

Új orákulum jött Delphoiból: Laiosz gyilkosát kell a városból eltávolítani. ~ erélyes nyomozása végül feltárta az egész szörnyű valót; anyja-felesége felakasztotta magát iszonyatában, ő pedig kiszúrta saját szemeit. Trónját két fia, és örökölte társkirályként, s apjukat száműzetésbe küldték, ahová két lánya, és kísérték el a vak öreget. A fiai közt kitört viszályban mindegyik a maga pártjára igyekezett állítani apját, de az megátkozta őket, hogy egymás kezétől essenek el, ami be is következett. Athéni hagyomány szerint ~ a város közelében fekvő Kolónoszban telepedett meg, s ott is temették el, amiről egy jóslat azt ígérte, hogy szerencsét hoz a városnak. 

Az ókori hiedelem szerint a megjósolt végzetet semmiféle emberi furfanggal nem lehet kijátszani. Maga a király azonban nem mindenestől vétlen áldozat, a jóslat beteljesedéséhez maga is hozzájárul azzal, hogy indulatában megöli a sértőn viselkedő Laioszt, s ezzel beindítja a fátum gépezetét. Mikor először vetül rá a gyanú árnyéka, még a sértett zsarnok gőgjével utasítja vissza; ahogy az igazság fokról-fokra világosodik meg előtte, úgy lesz egyre inkább megtört, boldogtalan és magára maradott ember, aki az önmagára mért büntetéssel vezekli le vétkét.

Miután Ash a történet végére ért, pár pillanatig döbbenten ült maga előtt. Hasonló történt vele is. Volt egy látomás - vagyis az ő esetében álom - amit megpróbált elkerülni azzal, hogy nem vesz róla tudomást és nem szól senkinek. Ellenben, ha szólt volna mondjuk Perselusnak a dologról, akkor nem történt volna meg az incidens. Ugyanez volt például akkor, amikor a mardekáros hármas megtámadta. Az is elkerülhető lett volna, ha mondjuk elmondja Perselusnak vagy Siriusnak. 

Ekkor világosodott meg: ezek az álmok mind óva intések. Ha megpróbálja elkerülni úgy, hogy elhallgatja és senkinek nem beszél róla, akkor természetes, hogy be fog következni. Viszont, ha beszél akár csak egy valakivel, aki segíthet valahogy megakadályozni a dolgot, akkor már egy teljesen más vége lehet a történetnek.