Időnyerő

8. Rész

Ott álltam Dumbledore irodájában, immár kettesben az igazgatóval. Tudtam mit akar kérdezni tőlem és azt is, hogy nem tudok választ adni neki. Fogalmam sem volt miért láttam ugyan azt amit Harry, hiszen nekem semmi közöm Voldemorthoz.

-Nem akarlak sokáig feltartani Alice. - kezdett bele Dumbledore a mondókájába. - Viszont muszáj megkérdeznem: van bármi ötleted arra, miért láttátok ugyan azt a látomást Harryvel?

Megráztam a fejem. Az igazgató gondterhelt sóhajt hallatott, majd egy kedves mosolyt küldött felém.
-Rendben, menj aludni. Hosszú esténk volt, ki kell pihenned magad.

Elindultam kifelé, ám hirtelen eszembe jutott valami és inkább visszafordultam.
-Uram! - szólítottam meg a professzort. - Ne távolodjon el Harrytől! Szüksége van magára, főleg most, hogy Voldemort visszatért.
Dumbledore egy pillanatra összehúzta a szemöldökét, majd rendezte arcvonásait és bólintott. Én csak elmosolyodtam, s mint aki jól végezte dolgát, kisétáltam a teremből.

Ez a jókedv azonban nem tartott sokáig. A homlokomat ráncolva, magam elé meredve haladtam a sötét folyosókon. A Roxfort most sokkal nyugodtabbnak tűnt, mint általában. A Holdfény besütött az ablakokon, lágy szellő szaladt végig az egész iskolán, nekem pedig egyre több gondolat cikázott a fejemben.

Miért láttam amit Harry is? Meg fog történni újra? Mi az amit eltitkoltak előlem és miért pont engem küldtek ide vissza? Annyi kérdés, de válaszok sehol. Most azonban inkább félretettem ezeket a gondolatokat és egy dologra koncentráltam. Hamarosan itt a Karácsony, nekem pedig mindezt a Rend főhadiszállásán kell töltenem a többiekkel.

........

Ginnyvel álltam a Black kúria folyosóján, idegességgel a testemben. Amikor megérkeztem Harry és Mordon professzor jöttek le hozzám, a professzor inkább csak azért, hogy megbizonyosodjon róla, hogy tényleg megbízható vagyok-e. Miután Harry biztosította, hogy semmi közöm Voldemorthoz vagy a halálfalókhoz végre bebocsájtást nyertem, bár még mindig magamon éreztem az öreg tekintetét.

-Anya, ő itt Alice! - mutatott be az anyjának kedves barátnőm.
-Nagyon örülök Mrs.Weasley!-rebegtem zavartan. Fogalmam sem volt mégis mikor került ide az asszony, el voltam foglalva a gondolataimmal és az idegességemmel.

-Én is örülök drágám, sokat hallottam már rólad. - mosolygott rám kedvesen a nő, majd megölelt, amit én azonnal viszonoztam.

Láttam már Mollyt, hiszen amolyan nagymama figura volt az életemben. Viszont most, fiatalon egész máshogy nézett ki. Azonban tudtam, hogy most is bizonyára egy nagyon kedves asszony, akárcsak a jövőben.

-Menjetek csak fel, szólok amint kész lesz a vacsora. - tessékelt minket a lépcső felé. Ekkor azonban a semmiből megjelentek mellettem az ikrek, ezzel a szívinfarktust hozva rám.

-Fiúk! - kiáltottam rá a két bajkeverőre. - Tudom, hogy varázsolhatunk, de ez nem azt jelenti, hogy a frászt kell hoznotok másokra! - boxoltam bele mindkettejük vállába.

-Ne haragudj Alice, de.... - kezdett bele George.
-Nem bírtuk kivárni amíg felérsz a lépcsőn. - fejezte be a mondatot Fred. Kezdtem megszokni, hogy általában így beszélnek. Egész aranyos.

-Viszont hiába jöttetek le, mert Alice vacsiig az enyém. Majd a bulin megkaphatjátok. - mosolyodott el kárörvendően a Weasley lány és magával húzott az emeletre.