Időnyerő

10. Rész

Minden lassított felvételben játszódott le előttem. Elindultam a lányoktól az ikrek irányába, ahonnan időközben Harry és Ron kereket oldottak és a kajás asztal felé vették az irányt. Ron éhenkórász természete most pont jól jött.

Az ikrek egymással kezdtek beszélgetni, amíg George meg nem látott engem. Sunyin elmosolyodott, s mivel már elég közel voltam, meghallottam ahogy azt mondja a kedves ikertestvérének, hogy ő elmegy innivalóért.

Úgy éreztem magam, mint valami romantikus filmben. Fred lassan beleivott a poharába, közben végignézett az egész termen, majd megakadt a tekintete rajtam. Mosolyra húzta a száját és kicsit sem leplezetten végigmért minden egyen négyzetcentimétert rajtam. Én kicsit zavarbajöttem.

Valóban tökéletesen illett ez a pillanat valami nyálas filmbe vagy könyvbe. Egészen addig amíg a főszereplő, Alice Price nem hozta a formáját, s rá nem esett az ő fénylő páncélos lovagjára. Tudtam, hogy ez a magassarkú nem volt jó ötlet! Egyedül Frednek köszönhető, hogy nem borultunk el mindketten.

Kezeivel átkarolta a derekamat, közben a csodás mutatványomnak köszönhetően hátát a falnak döntötte. Én szinte teljesen hozzásimultam, a kezeim a mellkasán pihentek, amit most csak egy vékony ing válaszott el tőlem. Totál úgy nézett ki a szituáció mintha rámásztam volna.

-Jól belém estél! - nevetett fel halkan a fiú. Ó, ha tudná mennyire igaza van...
-Bocsi! Ez a magassarkú nem az én világom. - sütöttem le a szemeimet. - Talán vissza kéne mennem a szobába....
-Megfosztanál ettől a látványtól? - nézett végig rajtam. Tekintete éppen ugyanolyan volt, mint a vacsoránál, amibe nekem beleremegett a gyomrom. Ezt pedig Fred csak tovább tetőzte azzal, hogy a fülemhez hajolt és belesúgta: - Ma csak velem mehetsz vissza a szobába!

Merlin szakállára, ez a fiú egyszerűen kikészít! Mégis mi lelte őt? A szünet előtt még nem volt semmi baja, most meg olyan zavarbaejtő megjegyzéseket tesz, hogy lassan tényleg a szívroham határára kerülök.

Szinte el is feledkeztem arról, hogy nem kettesben vagyunk. George torokköszörülése rángatott vissza ebbe a világba. Fred elengedett, közben azonban észrevétlenül végigsimított a hátamon. Mögöttem a másik Weasley iker két pohárral a kezében vigyorgott szégyentelenül.

-Hoztam neked is inni Alice! - mondta angyali hangon George. - Bár talán most nem Lángnyelv Whiskyt kívánsz. - húzogatta perverzen a szemöldökét. Összehúztam a szemem és kikaptam a kezéből az egyik poharat.
-Tökéletes ez is, köszönöm. - mondtam összehúzott szemekkel, majd szinte egy húzásra lenyeltem az összes folyadékot.

-Hozok még! - fordult meg George, s már el is indult vissza az asztalhoz.
-Le akartok itatni? - fordultam mosolyogva Fred felé. Ő erre a kérdéseimre csak felnevetett, majd a fülemhez hajolt. A lehelletét éreztem a nyakamon, mire megborzongtam.
-Ha úgy végződik, mint a múltkor, akkor igen.

Akárhogy próbálom elfelejteni azt az estét, a Weasley gyerekek tesznek róla, hogy mindig eszembe jusson. Annyira zavarba jövök akárhányszor arra gondolok, hogy mit is csináltunk Freddel. Pláne, ha még abba is belemegyek mi lett volna ha nem jön az a látomás.

Hamarosan George visszatért egy újabb pohárral a kezében. Azt még elfogadtam, de az este hátralévő részében megtiltottam neki, hogy többször hozzon nekem inni.

-Nem akarsz táncolni? - kérdezte Fred valamikor tizenegy körül. A felnőttek nagyrésze már elvonult aludni. Egyedül Remus és Sirius maradt lent, akik az egyik sarokban ücsörögve büszkén néztek ránk, fiatalokra. A társoságukban észrevettem Georgeot is, aki valamit éppen nagyon lelkesen magyarázott a két férfinak, akik érdeklődve hallgatták azt.