Időnyerő

9. Rész

Az asztalnál ott volt az egész Weasley család. Mr. Weasley testét kötések borították és tolószékben ült, de már látszott, hogy valamennyivel jobban van. Én Fred és Ginny között kaptam helyet az asztalnál.

Tudtam, hogy Molly jól főz, most sem okozott csalódást. Az étel valami mennyeien nézett ki.
-Szeretnék köszöntőt mondani! - emelte meg a pezsgővel teli poharát Mr. Weasley. - Harryre és Alicere, akik nélkül én már nem lennék itt!

-Harryre és Alicere! - mondta mindenki a szobában. A szemem sarkában láttam, hogy Harry mindeközben meglóg a keresztapjával, Siriussal. Annyira szeretik egymást! Nem hagyhatom őt meghalni!

-Alice, nem vagy éhes? - súgta oda halkan Fred, s közben finoman megérintette a térdem. Kicsit elkalandozhattam.
-De, igen! Csak gondolkodtam. - válaszoltam ugyan olyan hangerőn, majd nekikezdtem az ételnek. Azt mondják a látszat néha csal. Molly fősztjével ez nem így van, finomnak néz ki és az is!

-És min törted a fejed? - hajolt kicsit közelebb a Weasley iker, kezét egy kicsit fentebb csúsztatva a lábamon. Belül a szívem fel akart robbani, de ezt nem szándékoztam kimutatni.
-Foglalkozz az étellel! - mosolyogtam angyalian Fredre.
-Azzal foglalkozom. - mondta, közben beharapta az ajkát és alig észrevehetően végigmért. Nem akartam tudni mi jár a fejében, így is épp eléggé zavarba hozott.

Mrs. Weasley azonban megmentett.
-Tényleg, majdnem elfelejtettem az ajándékokat! - kiáltott fel, mire mindenki felé kapta a fejét. Fred eltűntette a kezét a combomról, ami egyszerre volt jó és zavaró érzés.

Molly elkezdte kiosztani a karácsonyi ajándékokat. Először Percy, Ginny és Ron kapták meg az ajándékukat, mindannyian egy-egy kötött pulcsit. Hermione kesztyűt kapott, még Fred és George sálat. Mindeközben Harry is visszatért a kis társoságunkhoz, ő egy sapkát kapott ajándékba.
-Ez pedig a tiéd Alice! - nyújtott át nekem egy narancssárga papírba csomagolt ajándékot Molly.

-Nahát, köszönöm! - mondtam mosolyogva. Számíthattam volna arra, hogy Mrs. Weasley nem hagy engem sem ajándék nélkül. Ő már csak ilyen. Kinyitottam és egy nagyon puha, kötött sálat találtam a csomagban. Narancssárga volt, ami kicsit emlékeztetett a Weasley család hajszínére.

-Alice, Hermione, lassan készülődnünk kell! - pattant fel Ginny a székéből, a Granger lány pedig követte a példáját. Én csak értetlenül ráncoltam a szemöldököm.
-Hova készülünk?
-Ha én nem lennék még a fejedet is elvesztenéd! - forgatta a szemét a vörös hajú barátnőm és a karomnál fogva felhúzott a székből.

Még mindig teljesen tudatlanul hagytam, hogy a lányok magukkal húzzanak az emeletre, közben magamhoz szorítottam az új ajándékomat.
-Azt ne mond, hogy elfelejtetted a bulit! - nevetett fel Hermione miközben a lépcsőn haladtunk felfelé. Legszivesebben homlokon csaptam volna magamat. Csak én lehetek ennyire feledékeny!

-Dehogy is! - mondtam, de a hangomból kihallatszott a színtiszta irónia. Mindkét lány kuncogott, én pedig magamban mégegyszer jól tarkón csaptam magam. Csak hatszázszor említette meg Ginny a bulit, én mégis egy pillanat alatt képes voltam elfelejteni. Bár azt hozzá kell tenni, hogy Fred vacsora alatti kis akciója is hozzátett az emlékezetkiesésemhez.

Néha képtelen vagyok rajta kiigazodni. Egyszer úgy viselkedik, mint egy barát, egyszer meg közeledni akar hozzám. Bár én sem lehetek jobb a folyamatos hangulatingadozásaimal.

Időközben visszaértünk Ginny szobájába. Miután gondosan bezárták az ajtót mindkét lány készülődni kezdett. Én csak álltam a szoba közepén és bambán bámultam a két barátnőmet. Kiképeztek harcra, bemagoltattak velem minden egyes eseményt ami az Aranytrió körül történt, de sosem mondták el hogyan kellene felkészülnöm egy bulira.

Ginny még csak meg sem említette, hogy a rend főhadiszállásán karácsonyi partit tartottak volna. Nyílván ez is egy változás, ami a jelenlétemmel jár.

-Te nem készülődsz? - kérdezte meg Hermione, mire szégyenlősen lesütöttem a szemem. - Gyere, megcsinálom a hajad! - mosolygott rám. Fogalmam sem volt, hogy ezt hogy csinálja. A jövőbeli énje is valahogy belelátott az emberekbe. Nem mondtam, de ő mégis tudta, hogy szükségem van segítségre.

Hermione konkrétan csodát művelt mindössze tizenöt perc leforgása alatt. A hajamat kontyba fogta, amiről egészen idáig azt gondoltam, hogy borzalmasan áll nekem. A Granger lány tud valamit, ez már biztos.

-Most jöhet a smink! - jött felém Ginny egy sminkecsettel és palettával. Amíg Hermione a hajammal bíbelődött, ő kisminkelte magát így lassan már készen is volt. A hajával nem akart csinálni semmit, csak kiengedve hagyta. Amíg a Weasley lány az arcomat próbálta elviselhetőbbé tenni, addig Hermione is elkezdett készülődni.

Harminc perc múlva már mindhárman készek voltunk. Ginnynek rózsaszín, térdig érő ruhája volt, ami a vékony pántoknak köszönhetően alig takarta el a vállát és a nyakát. Harryt biztos lenyűgözi ebben!

Hermione egy kék, hosszú ujjú ruhát viselt. A szoknyarész a combja közepéig ért, és ahogy az anyag haladt fentebb a derekáig, úgy a kék egyre sötétebb árnyalatát vette fel. A haját befonta, ami kifejezetten jól állt neki.

Na és persze ott voltam én! Rút kiskacsának éreztem magam aki két hercegnő társoságába keveredett. Valahogy nem voltam megelégedve a kinézetemmel és csak arra tudtam gondolni, hogy Frednek sem fog tetszeni.

A ruhám piros volt, vállain puha pántokkal. A derekamig szorosan tapadt a bőrömre, a szoknya része viszont lengébb volt, s mivel combközépig ért így elég egy nagyobb pörgés, hogy felhívjam magamra a figyelmet.

Nem arról volt szó, hogy ne lettem volna szép, a lányok csak úgy áradoztak arról, hogy Fred mennyire oda-vissza lesz értem. Én valahogy nem éreztem ugyanígy. Ez az este arról szólna, hogy kicsit kikapcsolódjak, én mégis idegesebb lettem mint valaha!

A szívem szinte a torkomban dobogott amikor lefelé haladtunk a lépcsőn. A Black kúriában volt egy kicsit nagyobb szoba, ahol Ginny tervezte ezt az egész kis bulit tartani. Ahogy közeledtünk a teremhez egyre jobban remegtek a lábaim. Talán nem volt bölcs döntés magassarkút húzni! Sőt, talán a Roxfortban kellett volna maradnom a szünetre!

-Lányok nem, én visszamegyek! - indultam volna el hátrafelé, a barátnőim azonban megállítottak.
-Nem mész te sehova! - szólalt meg Ginny, szinte már ijesztő hangon. - Ha nem látlak mosolyogni ma este Alice Price, én esküszöm, hogy megöllek!

Néha már konkrétan féltem Ginnytől. Tudtam, hogy belevaló lány volt, ahogy a jövőben is az lesz, na de ennyire? Habár tudtam, hogy úgy sem váltja be az ígéretét vettem egy nagy levegőt és tovább indultam velük a terembe.

Egész kellemes légkör uralkodott odabent. A díszítést nem vitték túlzásba, szép volt, de nem csicsás. A sarokban egy karácsonyfa volt felállítva ami alatt rejtőzött még egy-két ajándék. Egy kisebb asztalon, szorosan a fal mellett ételek és innivalók sorakoztak. Ginny kitett magáért.

Úgy látszott mindenki jól szórakozik. Egy estére elfelejthetik azt a szörnyűséget ami rájuk vár. Nem kell Voldemorttal vagy a Minisztériummal foglalkozniuk. Egyszerűen egy jól érzik magukat és ünnepelnek. Ez engem is boldog érzésekkel töltött el.

A terem másik felében megpillantottam az ikreket amint mindketten éppen Harryvel és Ronnal csevegnek. Mindegyik fiún egy egyszerű ing volt, de nekem az egyik megragadta a figyelmem. Az a fehér ing, ami egy bizonyos vörös hajú fiú testére tapadva éppen kiemelte az izmokat a karján és a hasán.

-Alice, vagy megindulsz magadtól vagy odalökünk!- durvult he Hermione is. Ezek összefogtak ellenem! Pedig már azt hittem legalább a Granger lány a szövetségesem lehet. Nyeltem egy nagyot, majd hála a lányok kéztetésének, elindultam Fred Weasley irányába. Ekkor pedig eljött az a pillanat amitől mindig is féltem: fogalmam sem volt mi következik a jövőben.