Időnyerő

11. Rész

Reggel halk beszélgetésre ébredtem fel. Nem nyitottam ki a szememet, csak hallgatóztam, hogy mégis kik susmognak a szobában. Félálomban annyit tudtam felismerni, hogy Fred beszélget egy női hanggal.

-Mi történt köztetek? - hallottam meg a másik fél kérdését.
-Semmi az ég világon! Kizártad a szobádból, ezért felajánlottam neki, hogy aludjon itt. - válaszolta Fred suttogva. Biztos nem akar felkelteni. Milyen aranyos!
-Ezért fekszik az ágyadban, a pólódban. - mondta a másik, s tisztán hallottam a hangján, hogy vigyorog.
-Lehet, hogy te szeretsz kisestélyiben aludni Gin, de ő nem. Most pedig kifelé! - parancsolt rá Fred, ezek szerint kedves barátnőmre Ginnyre.
-Már itt se vagyok. - nevetett fel a lány, majd ahogy hallottam kisétált a szobából.

Fred nagyot sóhajtott, majd annyit éreztem, hogy az ágy besüllyed mellettem, egy kéz pedig elkezdi lassan simogatni az oldalamat. Elmosolyodtam és fordultam egyet az ágyon, így már az arcom a Weasley fiú nyakhajlatába volt temetve.

-Jó reggelt! - köszöntem neki álmos hangon.
-Neked is! - válaszolta, majd kicsit távolabb húzodott tőlem. Felnéztem az arcára, majd már csak azon kaptam magam, hogy ismét megcsókolt, pont úgy ahogy este.

Tegnap este a köztünk elcsattanó csókokon kívül nem történt semmi. Habár nem tagadom, hogy volt néhány kisebb esemény, de nem feküdtünk le.

Tegnap este:

Freddel a csókunk után szinte már nevetve léptünk be a Weasley fiú szobájába. Még mindig izgultam egy kicsit, de már nem annyira mint előtte. Valahogy megnyugtatott, hogy ő is hasonlóan érez mint én.

Miután a fiú becsukta maga mögött az ajtót felém fordult és újra magához húzott. Mosolyogva kulcsoltam a karjaimat a nyaka köré és viszonoztam a csókot. Fred kibontotta a már így is teljesen szétbomlott kontyomat, majd beletúrt a hajamba.

Én a kezeimmel felfedeztem az ingbe bújtatott felsőtestének minden négyzetcentiméterét. Egy ponton azonban, habár nem akartam, kénytelen voltam elválni tőle, hogy levegőt vegyek.

Mindketten gyorsan vettük a levegőt, és habár a sötétben nem láttam, tisztán éreztem, hogy Fred úgy vigyorog, mint a tejbetök. Homlokomat az övének döntöttem, kezeimet pedig felcsúsztattam a vállára.
-Akkor megkaphatom azt a pólót? - kérdeztem még mindig kissé küszködve a légszomjommal. A Weasley fiú csak elnevette magát, majd bólintott és elindult a szekrény felé.

Nem válogatott sokáig, kikapott belőle egy világoskék pólót, majd a kezembe nyomta. Még ő teljes nyugodtsággal kezdte el kigombolni az ingjét előttem, én csak álltam és bámultam az egyre jobban kilátszódó izmait. Mindössze annyira voltam képes, hogy lerúgjam magamról azt az átkozott magassarkút, amit valószínűleg soha az életben nem fogok felvenni.

-Egész idő alatt bámulni fogsz vagy te is elkezdesz öltözni? - vigyorgott rám Fred. Zavarba jöttem és lesütöttem a szemem. Méghogy én bámulom őt? Ch, csak szeretné! Habár meg kell hagyni, hogy a legtöbb lányt zavarba hozta volna a Weasley iker meztelen felsőteste.

Elfordultam tőle, majd a hajamat előre fogtam.
-Segítenél a cipzárral? - kérdeztem halkan, mintha azt reméltem volna, hogy nem hallja meg. Azonban a fiú lassú léptekkel hozzám sétált, egyik kezét a derekamra helyezte, még másikat a ruhám cipzárjához emelte.
-Ezer örömmel. - suttogta a nyakamba, én pedig beleborzongtam amikor megéreztem a lehelletét a bőrömön.

Csigalassúsággal elkezdte lehúzni a cipzárt, felfedve ezzel csupasz hátamat. Merlinre, még csak melltartó sincs rajtam! Miután végzett elkezdte lecsúsztatni a ruhát a vállaimról, közben apró csókokat hintve a bőrömre. Jólesóen felsóhajtottam és kicsit oldalra döntöttem a fejem.

Fred szorosabban mögém állt, szinte egész teste hozzámfeszült. Éreztem, hogy ha nem állítom le akkor a ma éjjelt biztosan nem alvással töltjük.
-F-fred! - szóltam rá remegő hanggal. Szája egyre közeledett a nyakamhoz, amikor pedig megtalálta a legérzékenyebb pontot akaratlanul is halkan felnyögtem. - Sz-szeretnék átöltözni.
-Csak nyugodtan. - motyogta, közben pedig folytatta a nyakam ostromolását.

Próbáltam elszakadni tőle, de a testem nem akart engedelmeskedni nekem. Végül mégis rá tudtam magam venni, hogy megforduljak, bár legszivesebben nem tettem volna.
-Fordulj el addig, kérlek! - néztem fel rá, habár küszködtem azzal, hogy ne a hasizmait bámuljam.
-Már láttalak ruha nélkül. - vigyorgott rám a Weasley fiú, ebben a percben pedig legszivesebben pofonvágtam volna.
-Fred! - szóltam rá kicsit szigorúbban, mire nevetve elfordult és ő is elkezdett átöltözni.

Nagyot sóhajtottam. Merlinre, ebben a fiúban nincs önfegyelem! De hiába is idegesít néha, egyszerűen nem tudom nem szeretni ezt a kis bolondot.
Én magam is elfordultam és öltözni kezdtem. A ruhámat a rajtam volt egy szék háttámlájára tettem, majd felvettem a Fredtől kapott pólót. Nem tudtam megállni, hogy ne szagoljak bele. Éppen olyan illata volt, mint ami mindig körüllengi a fiút, én pedig imádtam ezt az illatot.

Visszafordultam Fredhez, aki éppen ebben a percben vett fel egy szürke nadrágot. Oldalra döntöttem a fejem és tanulmányozni kezdtem őt hátulról. Már értem miért fordulnak utána a lányok a Roxfortban. Azonban nem élvezhettem sokáig a látványt, ugyanis pár pillanat múlva megfordult, én pedig gyorsan felnéztem az arcára.

-Pólót nem veszel fel? - dobtam be azonnal egy kérdést, remélve hogy nem  veszi észre az előbbi kis stírölésemet.
-Mindig így alszom. - rántott vállat, majd rávetette magát az ágyra és nyújtózott egy nagyot. - Nem jössz? - kérdezte, miután én csak egyhelyben áldogáltam és őt figyeltem. Most azt akarja, hogy aludjak vele együtt?

-De, persze! - szóltam vissza félénken, majd lassú léptekkel elindultam az ő ágya felé. Fred kicsit arrébb csúszott, hogy kényelmesen elférjek, én pedig befeküdtem mellé, vele szembefordulva. A Weasley fiú betakart minket, én pedig automatikusan közelebb húzódtam hozzá.

Lábaink összegabalyodtak, ő átkarolt engem, még én  a kezeimet a mellkasán nyugtattam. Eddig észre sem vettem mennyire fáradt vagyok, most azonban már ragadtak le a szemeim.
-Jóéjt Alice! - suttogta, majd nyomott egy puszit az arcomra.
-Szép álmokat Freddie! - motyogtam félálomban, majd el is aludtam.

Jelen:

-Talán ideje lenne lemennünk reggelizni. - néztem fel fáradtan csillogó szemeibe. Nyílván ő is nemrég kelt fel, talán pont hogy Ginny ébresztette fel.
-Én inkább maradnék még veled. - jelentette ki, majd szavait nyomatékosítva megfogta a combom és az egyik lábam a dereka köré kulcsolta. Erre én csak elnevettem magam.

-Én is szívesen maradnék, de anyukádék keresni fognak. Azt akarod, hogy berontsanak? - hajoltam közel az arcához.
-Mit kapok ha lemegyek? - nyitotta ki egy pillanatra az egyik szemét, majd rögtön vissza is csukta. A mosolyom szélesebb lett, majd a szájához hajoltam és nyomtam rá egy gyors csókot. Az volt a szándékom, hogy egyből el is válok tőle, de Fred visszahúzott magához.

Átkarolta a derekamat, majd fordult egyet, így már nem mellette feküdtem, hanem rajta ültem. Miután elváltunk én felegyenesedtem, ő pedig elégedetten nézett végig rajtam.
-Kezdetnek ez is megteszi. - mosolyodott el, én pedig csak megforgattam a szemem és leszálltam róla. Felkaptam a székről a ruhám, majd megkerestem a ledobott magassarkúmat.
-Lent találkozunk! - mondtam, majd adtam egy puszit az arcára és kifelé vettem az irányt.

-A pólómat visszakapom? - kiabált még utánam. Nem válaszoltam, csak ördögien elnevettem magam. A kis naív, ez már az enyém! A folyosón is végig vigyorogtam, úgy éreztem ez egész nap nem fog változni. Boldogabb voltam mint eddig valaha, ez pedig Fred Weasleynek köszönhető.