Időnyerő

Prológus

Hát íme itt vagyunk. Tizennégy év felkészülése, kemény munkája áll mögöttünk. Végre eljött a nap. Itt állunk a Roxfort igazgatójának irodájában, előttem mindazokkal akik elvesztettek egy számukra fontos személyt. Hagytak egy kis időt nekem, hogy feldolgozzam azt ami rám vár. Elvégre most arra készülök, hogy visszaugorjak tizenhét évet a múltba ami azt jelenti, hogy sohasem térhetek vissza.

A szoba teljes mértékben tükrözte McGalagony igazgatónő személyiségét. Minden teljesen rendben, a helyén volt, egy porszemnek sem volt nyoma sehol. Azonban az asztalon ott volt egy hatalmas papírkupac. Egy papírkupac ami a régi diákjai képeiből és leveleiből állt. Ez volt az a pontja a szobának, ami igazán megmutatta, hogy a professzor nem annyira szigorú mint amilyennek mutatja magát. Legbelül ő is egy kedves, idős néni, aki néha szét tudja rúgni a hátsód, ha szükséges.

-Alice, készen állsz?- szólított meg Hermione. Szinte semmit nem változott a háború óta. Igaz, kicsit látszik rajta is az a tizenöt év, azonban amikor a szemébe nézel még látod azt a tudálékos, barátságos kislányt.
-Teljes mértékben. - válaszoltam határozottan és felé fordultam.
-Tisztában vagy vele..... - kezdte, azonban én már kívülről fújtam ezt a kérdést, így közbevágtam.
-Hogy többé nem térhetek vissza. Igen,tudom.

Ezt a kérdés tizennégy éve mindig megkérdezik tőlem. Teljesen a tudatában vagyok a kockázatoknak és a következményeknek.

-Akkor kezdjük.-mondta Hermione, majd elővette a táskájából az időnyerőt.
-Várj még! Had búcsúzzunk el tőle! - szólalt meg George. Ő volt az évek alatt, aki apám helyett apám volt. Odalépet hozzám és jó szorosan megölelt.
-Vigyázz magadra, törpe! - szorongatott meg, miközben én mégjobban hozzábújtam.
-Furcsa lesz téged fiatalon látni. - mosolyodtam el, majd elhúzódtam.
-Ugyan olyan fess voltam mint most.-húzta ki magát, mire a termet nevetés töltötte be.

Harry Potter, a kis túlélő lépett oda hozzám. Talán ő az a szobában aki a legjobban szenvedett. Végig kellett néznie ahogy az utolsó ember aki törődött vele meghal. Szorosan megöleltem.
-Ne aggódj Harry. Mindent megteszek, hogy Dumbledore és Sirius újra veled legyenek! - mosolyogtam rá bíztatóan.
-Köszöm Alice. Szerintem mindenki nevében beszélek mikor azt mondom: te vagy a megmentőnk.-fogta meg a vállamat a kis túlélő.

-Vigyázz magadra tökmag! És ha lehet ne szúrd el! A végén még nem ez a boszorkány lesz a feleségem. - nevetett Ron Weasley. A szoba ismét megtöltötte a nevetés, azonban Hermione morcosan nézett a férjére.

-Alice, ha kérhetem vágd tarkón a múltbéli Ront helyettem. Akkor talán megtanulja, mi az az illem. - húzta fel az orrát a mágiaügyi miniszter. Mert igen, Hermione Granger lett a miniszter. Ron és Harry a háború után nem tértek vissza a Roxfortba, hanem felcsaptak Aurornak, azonban Hermione úgy döntött visszaül az iskolapadba és ennek meg is lett az eredménye. Mielőtt ellépett volna tőlem átnyújtotta az időnyerőt, amit a nyakamba akasztottam.

Most Teddy Lupin lépett hozzám. A fiú, aki elvesztette a szüleit.
-Kérlek mentsd meg a szüleimet!
-Megteszek mindent, Teddy. - válaszoltam és egy puszit nyomtam az arcára. Szinte olyan volt nekem mint a bátyám.

Az utolsó ember maga az igazgató, McGalagony professzor volt. Amikor hozzám lépet egy levelet nyújtott át nekem.
-Amikor visszatér a múltba adja ezt oda Dumbledore professzornak. Mindenben segíteni fogja magát. Ó és Price.... vigyázzon magára! - mondta a tanárnő, majd ő is ellépett tőlem. A levelet jó szorosan tartottam a hónom alatt, a nyakamban lévő időnyerőt pedig forgatni kezdtem.

Abba az időbe térek vissza amikor Umbridge tevékenykedett az iskolában, Dumbledore Seregének idejébe. Akkor be tudok majd olvadni Harryék közé, így megmenthetem az első személyt. Sirius Black, Harry Potter keresztapja. Nem bénázhatom el!

Még fordítottam egy utolsót a láncon, majd azt vettem észre, hogy minden elkezd visszafelé pörögni a szemem előtt. Láttam amint bejöttünk az irodába, hogy néhány napja Harry idősebb fiát, Jamest behívták egy csíny miatt, majd pár percel később már annál a pillanatnál jártam amikor Dumbledore magára vállalja a Sereg létezését. Tudtam, hogy percek kérdése és a küldetésem kezdetét veszi. Vettem egy mély levegőt és felkészültem arra ami rám vár.
Életeket kell mentenem. És ahogy haladok előre az időben szembe kell néznem azzal, akit senki nem nevez nevén. Voldemort.

Sziasztoook! Mint már a kihívásos könyvemben is említtetem, 3 éves korom óta, azaz több mint 10 éve oda-vissza vagyok a Harry Potterért, így úgy döntöttem, hogy írok egy ilyen storyt. Igen, kövezzetek meg, de IMÁDOM Fred Weasleyt.
Ó és még valami! Boldog Karácsonyt nektek!