Időnyerő

1. Rész

Egyszer csak kitisztult előttem a kép. Ugyanabban az irodában voltam, mégis aki előttem állt, az nem a megszokott igazgatónő volt. Egy szürke taláros, hosszú szakállú varázsló állt előttem.

-Üdvözlöm professzorúr.-köszöntem rá. Arra számítottam, hogy meg fog lepődni vagy esetleg még ki is akad, hogy csak úgy megjelentem az irodájában, de a tekintete másról árulkodott. Teljesen nyugott volt, ajkán pedig mosoly játszott.

-Üdvözöllek. Ha a megérzésem nem csal, és a szemem még nem öregedett meg annyira, akkor ahogy látom te a jövő gyermeke vagy. Mi szél hozott vissza ide? - kérdezte halál nyugottan. Azt hittem kicsit..... zavartabb lesz. Elvégre akár egy halálfaló is lehetnék. De ezek szerint hozza a formáját: minden szituációban próbál nyugott lenni.

-Sajnos nem mondhatok sokat igazgatóúr. De kérem olvassa el ezt a levelet! Mc.Galagony professzor írta önnek. - nyújtottam át neki a kis, sárgás borítékot. Egyből fel is bontotta és olvasni kezdte jövőbeli utódja írását.
-Értem már. Tehát ezért vagy itt. Ahogy sejtem, mivel Mc.Galagony professzor lett az igazgató, így az én életem is veszélyben van.-sóhajtott gondterhelten.
-Sajnálom... de tényleg nem mondhatok részleteket.-fordítottam el a fejem szégyenkezve. Szegény annyira kíváncsi lehet, én meg semmit nem mondhatok neki.
-Ugyan lányom, ne szégyenkezz. Tudom, hogy nem szabad tudnunk a jövőről, hisz veszélyes lehet. Én itt segítek neked amennyit tudok.-mosolyodott el Dumbledore. - Először is elszállásollak és hozatok neked tankönyveket. Holnap pedig a Teszlek Süveg beoszt majd egy házba. A te idődben a Roxfortba jársz?
-Sajnos nem. Magántanulóként ugyan Mc.Galagony professzor tanított, illetve Harry, Ron és Harmione is mutarrak nekem egy-két átkot. Azonban sosem volt szerencsém a fejemre tenni a Süveget.-meséltem az igazgatónak.
-Holnap ebben is részed lesz. Az elsősök is holnap lesznek beosztva. Most azonban pihenned kell. Nyílván kifárasztott ez az utazás. Még hozzá kell szoknod a mostani helyzethez. Elkísérlek egy külön szobába, ahol megpihenhetsz.

Többet nem beszéltünk egymáshoz. Elkísért egy szobába, pontosabban a szükség szobájába. Azt mondta itt biztonságosan pihenhetek anélkül, hogy valaki rájönne arra, hogy itt vagyok. Kicsit furcsa lenne, hogy az éjjszaka közepén csak úgy megjelent egy lány az igazgatónál.

A szükség szobája arról volt híres, hogy mindig akkor jelenik meg és úgy ahogy szükség van rá. Tehát esetemben egy kényelmes hálószoba alakját vette fel, melyben a szekrények tele voltak ruhákkal.
Azt hiszem szeretni fogom ezt a szobát.

-Most, ha megbocsájtasz én is lepihennék. Mozgalmas egy napom volt. Ma érkezett meg hozzánk Umbridge professzor. Fárasztó egy nőszemély. - nevetett a professzor, mire én is megeresztettem egy mosolyt.
-Jó éjszakát, Dumbledore professzor.-köszöntem el tőle.
-Neked is, Alice. - válaszolta, majd végszóra kilépett az ajtón, ami el is tűnt.

Oké Alice, vegyük át! A neved Alice Price, félvér mágus. Az apád az Első Varázsló háborúban vesztette életét, az anyád pedig nem sokkal később rákban halt meg a Mugli világban. A nagynénédnél laksz, aki mugli. Eddig azért nem a Roxfortba jártál, mert Maddy néni nem tartotta biztonságosnak Voldemort miatt, azonban mivel ő elhiszi, mugli létére is, hogy a Nagyúr visszatért úgy gondolta jobb neked Dumbledore és Harry Potter közelében. Londonban éltek egy kis lakásban, mivel a nagynénéd egy árvaházban dolgozik, így nem nagyon jár haza. Kifelejtettem valamit? Nem hiszem.

Miután átgondoltam a jól kitalált fedősztorimat úgy döntöttem lezuhanyozom és kialszom magam. Holnap nagy nap vár rám.

Vajon alkalmas vagyok arra, hogy megmentsem azokat akik meghaltak?

--мáѕиαρ--

Feszengve álltam Dumbledore professzor mellett. A nagyteremben voltunk, az évnyitó vacsorán. Amíg Dumbledore beszélt végignéztem a termen. A plafon el volt varázsolva, hogy úgy nézzen ki mint az égbolt. A teremben négy hosszú asztal sorakozott, mindegyik az egyik házé.
Griffendél, Hugrabug, Hollóhát és Mardekár. A négy alapítóról nevezték el. Ahogy végignéztem a Griffendél ház asztalán a sok engem pásztázó szem között kiszúrtam egy ismerős barna szempárt. George Weasley. Szinte ugyan olyan volt mint ahogyan én ismertem, csak egy fiatalabb kiadásban.

-Üdvözöljétek az elsősöket! - kiáltott fel Dumbledore, mire felkaptam a fejem. A nagyterem ajtaja kitárult és McGalagony professzorral az élen beballagtak az elsőévesek. Mind ámultan nézték a tőlük nagyobb varázslókat, illetve az elvarázsolt plafont. Amikor a tanárok asztala elé értek Dumbledore leült, az egyik diák pedig odahozott egy széket.

-Üdvözlöm az elsősöket, újoncokat és persze a régi diákokat is! - kezdte McGalagony-Idén van egy újonc boszorkánk is, tehát vele kezdünk! Alice Price! - szólított a nevemen.

Az én időmben George sokat mesélt a beosztásról, amiben nekem sosem lehetett szerencsém. A székre leülve a fejünkre teszik a Teszlek Süveget ami belenéz a fejünkbe, így megmondja melyik házba illünk leginkább.

Leültem a székre és rögtön a fejemre is került a híres Süveg. Amint a professzor elengedte megszólalt:
-Áhh.... Price! Látom ám, hogy mi van a fejed legmélyén! Tudom ám, hogy ki vagy! Ó, de ne aggódj nem kürtölöm ám szét. Nézzük csak, nézzük csak! Bátorságod van bőven azt látom, az igazságérzetből sincs hiány. Ravasz vagy mint a róka, és te jó ég mennyi jószándék van benned! Hova is tegyelek? Ó, na de mit érzek Price? Csak nem félelmet? Mitől félsz? Tán attól, hogy hova teszlek vagy egy bizonyos személytől?
Voldemort nem félemlít meg engem!
Ó édes, ki beszél itt Voldemortról? Te inkább egy találkozástól rettegsz ami az egyik házban vár rád!
Nem igaz! Bátor vagyok! Nem félek!
Hát, ha így állunk, legyen a........ GRIFFENDÉL!

A Griffendél asztalánál nagy tapsvihar tört ki, én pedig lassan odasétáltam és helyetfoglaltam Hermione Granger és Ron Weasley között.

-Szia! Hermione vagyok! - nyújtotta a kezét a göndör hajú boszorkány.
-Alice. - ráztam meg a felém nyújtott kezet.
-Ők itt Ron és Harry. - mutatta be, az általam már jól ismert, személyeket.
-Sziasztok! - köszöntem nekik mosolyogva, ám az eszem csak az ikreken járt. George sokat mesélt nekem Fredről. Vajon milyen lehet?