Időnyerő

5. Rész

-Üdvözlök mindenkit az első SVK óránkon. - szólalt meg Harry mellettem. Ott áltam közte és Hermione között a szükség szobályának közepén, körülöttünk diákokkal.

Mindannyian azért vannak itt, hogy megtanulják megvédeni magukat, hiszen Umbridge csak felesleges marhaságokkal tömi a fejünket az óráin. A tömegben kiszúrtam Fred és George párosát, amint épp bátorító mosolyt küldenek felém.

-Az első varázslat amit tanulni fogunk, a lefegyverző bűbáj. - csapott a közepébe Harry, majd rám nézett jelezve, hogy folytassam.
-Kérek egy jelentkezőt, aki segíteni fog nekem! - szólaltam meg. Ezután jó pár kéz lendült a magasba, én mégis kinéztem magamnak egyetlen egyet.-Ginny, gyere ki és menj légyszives a terem másik felébe. - mosolyogtam önelégülten a Weasley lányra.

A vörös hajú lány szemét forgatva kisétált, majd követve az utasításomat legalább tíz méterrel előttem. Harry, Hermione és Ron hátráltak pár lépést, ezzel teret hagyva nekem.

-Copitulatus! - mondtam hangosan a varázsigét, s pálcámat Ginny felé irányítottam. A lány meglepődött amikor az ő varázspálcája hirtelen kirepült a kezéből, s csattanó hanggal ért földet a terem padlóján.

-Ez egy egyszerű lefegyverző átok, ami bármikor jól jöhet számotokra. - magyarázta Harry. Ginny felkapta a pálcáját, majd elvegyült a diákok tömegében, én pedig visszasétáltam az Aranytrióhoz. - Álljatok párokba és gyakoroljatok!

Ron és Hermione a többi diákkal együtt párba álltak és próbálták használni a bűbájt amit az előbb bemutattam, míg én és Harry árgus szemekkel figyeltük az iskolatársainkat és készen álltunk segíteni, ha esetleg valakinek nagyon nem menne a lefegyverzés.

Harry elindult Neville és Luna irányába, én pedig úgy döntöttem nem álldogálok egyedül egy helyben, így az ikrek felé kezdtem sétálni.
-Hogy megy fiúk? - kérdeztem amikor odaértem hozzájuk.

Fred és George egymással szemben támadó pozíciót vettek fel, s egymásra szegezték a pálcájukat.
-Frednek kellene egy kis segítség. - mosolygott rám George, én pedig az említett iker felé fordultam.

Valóban, a pálcatartása nem volt a legjobb, így közelebb léptem hozzá és a kezemet az övére csúsztattam. A hasamban megjelent a már jól ismert érzés, a szívem a torkomban dobogott, s arcomba vér szökött.

-Tartsd egy kicsit lazábban és lentebb. - mondtam, s közben beállítottam a kezét a tökéletes pozícióba. Fred rám pillantott, s láttam rajta, hogy ő is zavarban van az érintésemtől, így gyorsan el is engedtem a kezét.

Hátráltam pár lépést, ezzel helyet hagyva nekik a varázslat végrehajtására. Várokozóan néztem Fredre, ám ő nem foglalkozott a gyakorlással, az én arcomat fürkészte szűntelenül. Lesütöttem a szemem, s nyeltem egy nagyot.

Tudtam, hogy nem szabadna azt éreznem amit, hiszen nem ezért jöttem vissza az időben. Életeket kell mentenem, nem pedig szerelmesnek lennem. Hátat fordítottam a fiúknak és elindultam egy másik páros felé akiknek gondjuk akadt a varázslással.

........

Teltek a napok, hetek, s a diákok egyre több varázslatot sajátítottak el. Umbridge létrehozta a főinspektori különítményt amibe a Mardekárosok nagy része belépett. Előszeretettel jártak a nyakunkra és követtek minket a szükség szobájáig, ahol azonban eddig mindig sikerült leráznunk őket.

Harry és én jó barátok lettünk, olyannyira, hogy beavatott a Voldemorttal való kapcsolatába is. Elárulta, hogy néha lát képeket amikben a Sötét Nagyúr szerepel és ezek olyannyira valóságosnak hatnak, hogy néha már azt hiszi személyesen éli át az élményeket.

Amennyire jól haladtam a küldetéssel, annyira romlott a magánéletem. Kezdett minden összedőlni. Minnél inkább próbáltam kerülni Fredet, ő annál inkább kereste a társoságom. Ginny folyamatosan próbált rávenni arra, hogy legyek őszinte magamhoz és a bátyjához, s ennek mindig az lett a vége, hogy bűntudatot éreztem.

Nem akartam fájdalmat okozni Frednek, de az igazat sem mondhattam el neki. Senki sem tudhatja miért jöttem és kiket is kell megmentenem, hiszen az befolyásolhat mindent! Hatszor végigrágtam magam mindenen, s ugyan oda jutottam; távol kell maradnom tőle. Ám, mint minden történetben, így itt is van egy de.

Az év utolsó SVK óráján álltunk, s Harry éppen a búcsú szavait mondta.
-A szünetben is gyakoroljatok amennyit csak tudtok és gratulálok. Tényleg! - mosolygott a diákokra, majd mindenki, köztük mi is elkezdtünk tapsolni.

Kifelé menet minden diák boldog Karácsonyt kívánt nekünk, majd elhagyták a Szükség szobáját, s boldogan indultak csomagolni, ugyanis holnap a legtöbb diák hazautazik.

Számomra nem volt boldog ez a nap, hiszen tudtam, hogy Harry ma éjjel meglátja, ahogyan Mr. Weasley bajba kerül a Minisztériumban, innentől pedig beindulnak majd az események.

Sietve lépkedtem az utolsó diákok melett, különösen ügyelve arra, hogy ne találkozzak Freddel. Éppen elég kínos lesz számomra ezután vele tölteni a szünetet, de mivel már elfogadtam a meghívást nem vonhattam vissza.

Kiérve a folyosóra elfordultam balra, ám amikor a következő lépésemet szerettem volna megtenni valaki karon ragadott.
-Alice, várj! - szólalt meg az illető, engem pedig elfogott a borzongás. - Beszélni szeretnék veled.
-Ne most Fred! - válaszoltam rá sem nézve, mire ő lazított a szorításán, de nem engedett el.

Nem akartam hátra nézni, hiszen akkor biztosan beadtam volna a derekamat. Fogalmam sincs mikor kerültem ennyire közel hozzá, mégis megtörtént. Egyszer csak egyre jobban vágytam a társoságára, majd arra eszméltem, hogy mindig rá terelődnek a gondolataim.

-Csak egy perc, kérlek! - szólalt meg, ezzel kizökkentve a gondolataimból. Nagyot sóhajtottam, s lassan megfordultam. Fred arcán ezúttal nem a megszokott mosolyt láttam, s a szeme sem tükrözött jókedvet. Arcáról színtiszta komolyság volt leolvasható, ami valljuk be ritkaság a Weasley ikreknél.

-Rendben. - mondtam, s Fred szinte egyből elkezdett a lépcső felé húzni. Összehúztam a szemem, majd megszólaltam: - Hova viszel?
-Meglepetés. - fordult vissza hozzám mosolyogva Fred.

A fáklyák fényében a szeme ragyogóbbnak hatott, mint eddig valaha. Nyeltem a nagyot, s elkaptam róla a tekintetem, gondolatban pedig leszidtam magamat, hogy mégis mit gondoltam amikor igent mondtam neki.

Az ötödik emeletre vitt fel, ahol az ablakok tárva nyitva voltak. A hűvös decemberi szél bejutott a kastélyba, én pedig kezdtem fázni, mivek csak egy egyszerű ing és nadrág volt rajtam, meg persze a Griffendéles nyakkendőm. A szellő a nyakamat csiklandozta, én pedig libabőrös lettem a gondolattól, hogy jelenleg Fred keze az egyetlen ami melegíti egy kicsit is a testem.

A gondolataimból az rángatott ki, hogy Fred hirtelen megállt, s én nekiütköztem a hátának. Megráztam a fejem, majd felpillantottam az ajtóra, ami előtt megálltunk.
-Miért hoztál a prefektusi fürdőbe? - kérdeztem miután felismertem a helyet.

-Hölgyeké az elsőbbség! - mosolygott rám, tudomást sem véve a kérdésemről. Egyik kezével belökte az ajtót, ami nyikorogva kinyílt, ezzel kilátást adva a mögötte rejlő fürdőnek. A Fürdőnek ami most gyertyákkal volt kivilágítva, a medence szélénél pedig néhány ajándékdoboz hevert.

-Boldog születésnapot Alice!