Harmadik rész

60 5 1
                                    

Folytatás következik, de előtte egy kis visszatekintés...
"A felvétel folytatódott: Na mindegy,remélem persze jó vége lesz a kis partydnak mert így majd  könnyebb lesz veled közölni másnap hogy szakítani fogunk. Ja igen mielőtt elmennék, boldog szülinapot te hazug liba vagyis kishercegnő.A fejemben több ezer megválaszolatlan kérdés kavargott,még is a videó után Jason felé fordulva csak egyetlen egy szót tudtam kimondani a számon: -Miért ?"
...
-Miért? a szemeim könnybe lábadtak, és éreztem hogy egyre több könnycsepp kezd lefolyni az arcomon.
-Lisa ez a videó nem az mint aminek látszik, ez egy rohadt nagy félreértés.
-Félreértés? mondtam nagyon halkan. Tudtam hogy ha ennél hangosabban beszélek,akkor azután olyan sírás következik amit nem lehet majd megállítani. -Mondd ebben mi a félreértés?! -Mindenki látta, és hallotta is amit mondtál a videóban. Tudod bármennyire is szívesen hallgatnám azt ami a "egy félreértés az egész" után jön,nincs kedvem tovább itt maradni,úgy hogy ha kérhetlek válaszolj röviden a kérdésemre!
-Válaszoljak röviden? Oké, az egész egy felindultságból készült videó.
Ami azt illeti bármennyire is összetört a videó, Jason rövid válaszától nem lettem okosabb. Tudnom kellett az egész történetet,muszáj volt tudnom,ha ez az utolsó alkalom hogy beszélek vele legalább mondja el miért?
-5 percet kapsz hogy elmondd mi a fene ez a videó, utána kimegyek azon az ajtón.mutattam az ajtó felé. -És te és én soha többé nem látjuk egymást.
-Ez komolyan mondod? nézett rám Jason úgy mintha valami lehetetlen dolgot mondtam volna.
-4:55.számoltam vissza a másodperceket,és közben megvetően néztem rá.
-Oké oké. Az egész 2 héttel ezelőtt történt.Jason látta az értetlen arcomat ezért megmagyarázta. -Akkor volt egy nagyobb veszekedés,és már elkezdődött a bulid szervezése,a videó az én ötletem volt,és tudtam hogy majd valamikor fel kell vegyem. A veszekedésünk után haza jöttem és úgy ahogy voltam,azzal a mérhetetlen dühvel megtelve...felvettem a videót. Azt amit a videón mondok, azt csak a bennem tomboló düh mondatta. Nem gondoltam komolyan Lisa, higgy nekem.tehát egy veszekedés?! Pontosan emlékeztem a veszekedésre,de Jason szájából akartam hallani.
-Pontosan miről is veszekedtünk?
-Lisa ne csináld ezt,nem beszélhetnénk meg ezt kettesben? próbált közeledni felém,de ekkor én távolabb mentem tőle.
-Miért,hiszen már úgyis mind látták a videódat, nem mindegy akkor meg?
-Hát jó. Azon a napon a suliban néhány 9.-es lány oda jött hozzám a suliban, és elkezdtem velük beszélgetni és te persze láttad. Aztán amikor már kettesben voltunk felháborodottan kérdőre vontál hogy "mi az hogy velük beszélgetek, meg hogy hogy képzelem ezt és hogy téged már nem is szeretlek". Aztán persze te tovább vitted a vitát hogy "rohadtul elegem van Jason abból amit csinálsz,hogy folyton a hátam mögött más lányokkal flörtölsz,és nekem össze vissza hazudozol". Persze én mondtam hogy nem volt ez hazugság, és semmi de semmi flörtölésről nem volt szó, de te ahogy ismerünk hajthatatlan és a végtelenségig makacs vagy,naná hogy kiálltál a saját állításod mellett hogy a hátad mögött flörtölgetek más lányokkal. Aztán persze mivel továbbra is mondtad a magadét, felcsesztem az agyamat, és leforgattam azt a kurva videót. De Lisa esküszöm, hogy a videón csak a düh beszélt belőlem, és egy újat is forgattam, de az valószínű hogy valahova eltűnt mert ugyebár nem a jó videó ment le.
Nem hittem el amit Jason mondd, komolyan engem állított be hibásnak amiatt hogy ő ment haza, és ő forgatott le egy olyan videót amivel mindenki előtt megalázott?! És ezzel azokra a mondatokra utalok, amik arról szólnak hogy még nem volt első csókom. Ahogy Jason kezdte mondani a sztorit, valahogy a bennem tomboló szomorúságot és sírást, lassan kezdte felváltani a düh és egyben a gyűlölet. Nem akartam visszavágni semmivel, csak hogy már nem tudtam parancsolni a bennem tomboló érzelmeknek,muszáj volt valamit reagálnom arra amit mondott, bármennyire is fájt:
-Gratulálok Jason! Ezzel sikerült elnyerned a világ legszemetebb alakja címet. mondtam ki a már elfojtott könnyeimmel. Nehéz visszatartani az érzelmeinket. Sajnos pont a mai napon kellett ezt megtapasztalnom.-Egy kurva veszekedés miatt a saját szülinapi bulimon mindenki előtt képes vagy megalázni. Szép volt. Büszke lehetsz magadra. És most hogy mindenki hallotta ezt az igazán érdekes történetet, azt hiszem jobb lesz ha elmegyek. Köszi srácok mindent, ez nem a ti hibátok, vagyis csak majdnem mindenki ártatlan. néztem Jasonre. Éppen az ajtó felé indultam és már ki is nyitottam amikor Jason megszólalt:
-Még is mi a francot vársz tőlem Lisa? Elmondtam az igazságot a videóról,elmondtam arról hogy mi volt, meg kellene hogy bocsáss nekem. mondta ezt úgy mintha nekem valami kötelességem lenne.
-Megbocsátani? Inkább azt választom,hogy soha többé ne lássalak. Bele gondoltál abba hogy nekem ez hogy esett? Azok a szavak,nem csak a benned tomboló düh mondatta ki,azok a gondolatok benned voltak mélyen legbelül,csak egyszerűen nem volt konkrét okod/indokod kimondani, ez a videó tökéletes volt arra hogy tisztázzuk a dolgokat, nemde?
-Lisa...
-Ide figyelj, meghallgattam a videót, meghallgattam a nevetséges történetedet a veszekedésünkről. Ezek után már csak annyit akarok neked mondani Jason hogy had könnyítsem meg a dolgodat, holnap már nem kell szakíts senkivel, ugyanis mi ketten most végeztünk egymással. Jason próbált közbe vágni:
-De Lisa ...
-Ne keress, ne próbálj meg beszélni velem, ne üzenj egy közös barátunkon keresztül se, ha a suliba találkozunk csak haladj tovább, és ne próbálj meg oda jönni hozzám. Azt akarom hogy örökre elfelejtsd azt ami köztünk volt valaha is. Azt akarom hogy örökre felejts el engem.Én is ezt fogom tenni, sőt már meg is tettem. ezzel pedig kimentem az ajtón, és lerohantam a lépcsőn. Amint kiértem az udvarra hirtelen már nem tudtam tovább vissza tartani a könnyeimet,kifakadtam. Teljesen a padlón voltam, és emellett azt sem tudtam mihez kezdjek, hiszem nem volt nálam a telefonomon kívül semmi más. A könnyeimmel befedve megpróbáltam megkeresni apám számát, és amikor megtaláltam a kontaktoknál, felhívtam. Az idő körülbelül fél tizenkettő fele járhatott, bele telt néhány percbe amikor az apukám beleszólt a telefonba:
-Halló Lisa, történt valami? kérdezte és éreztem a hangjában az aggodalmat.
-Apa,azt hiszem összetörték a lányod szívét. Kérlek értem tudnál jönni Jasonék házához? a telefonba is sírtam,nem tudtam vissza tartani,már 5 percre se volt erőm visszatartani a sírást.
-Azonnal indulok! Csak ennyit mondott,és letette. Egy apa számára a világon feltehetőleg a legeslegrosszabb dolog,az amikor hallja a lányát sírni és tudja hogy ezek nem az öröm könnyei. Az én apukám is tudta. Bármennyire is megszakadt a szívem amiatt hogy tudtam, apa rosszul van miattam, mégis másra nem tudtam koncentrálni csak arra hogy éppen a 16.szülinapomon törték össze a szívemet. Senkinek nem kívántam ezt az érzést, főleg magamnak nem. Amint apa megérkezett értem, beszálltam a kocsiba,és a haza út némán telt el. Hallottam hogy néha néha apa mintha kérdezni akarna valamit,de nem tudta mit. Ez nem az ő terepe volt. Amint hazaértünk, némán  felmentem a szobámba,és csak ledőltem az ágyamra, és hogy mit is csináltam? Sírtam, gondolkodtam, dühöngtem. Jason iránti szerelmemet, éreztem hogy kezdi valami sokkal erősebb érzés felemészteni: a gyűlölet volt. Gyűlöltem azért amit velem tett, gyűlöltem azért mert megalázott, és gyűlöltem mert tudtam hogy most pokolian rossz napok várnak rám. A sírással és egyben a sok negatív,gyűlölködő gondolattal olyan hajnali három körül végül lehunytam a szemeimet.

Várva várt szerelemWhere stories live. Discover now