Várva várt szerelem

Hatodik rész

A lány mosdóban az egyik fülkében zokogtam egyedül, amikor hirtelen valaki bekopogott...
-Lisa itt vagy ? kérdezte egy ismerős hang. Mivel rögtön nem ismertem fel, csak reménykedni tudtam abban hogy nem Jason az.
-Az attól függ ki kérdezi, és miért.
-Ne szórakozz velem, ha sokáig maradok itt még a végén a lányok be tudnak valami perverz srácnak aki a lány vécében kukkolja őket, és pszichiáterhez kell majd járjak.abba hagytam a sírást és elkezdtem nevetni ezen, mert tényleg vicces megjegyzés volt. Ebből pedig rájöttem hogy Adam az.
Adammal az elmúlt évben nagyon jóban lettünk szinte ő lett az osztályból a legjobb fiú barátom. Nagyon kedves, aranyos, és főleg nagyon vicces. Adam is azok az emberek közé tartozik akikben feltétel nélkül megbízok. Ő egy igaz barát. A napokban ő is próbált elérni telefonon hogy beszélni tudjunk, de ugyebár nem voltam olyan állapotban hogy bárkivel beszéljek. Úgy tűnik a "botrány" után egészen a mosdóig követett. Bátor dolog.
-Adam, ezt nem hiszem el! Tényleg képes voltál utánam jönni a lány mosdóba?
-Muszáj volt, máshogy nem tudlak elérni.nos úgy tűnik elfelejtettem neki szólni az új számomról.
-Ja igen új telefonszámom van.
-Arra magamtól is rájöttem, miután 10 hívás után sem vetted fel. De most nem ez a lényeg
-Hanem mi? kérdeztem kíváncsian
-Az hogy...először is kijönnél, mert így elég fura beszélgetni veled?!
-Persze, de én a helyedben sietnék a mondani valóddal mert nemsokára lányok tömege fog bejönni ide, és ugye nem szeretnénk ha itt találnának. mondtam a nevetésemet vissza fojtva, majd kijöttem a fülkéből, és rögtön szembe találtam magamat a szőke hajú jóképű, zöld szemű, 185 centiméter magas Adammel.
- Ez nem vicces Lisa, én képes vagyok veszélyeket be vállalni miattad.
-Jaj meg ne sajnáljalak te nagy hős! és közben ide-oda lóbáltam a kezeimet. Ekkor közelebb jött Adam és szorosan megölelt,ami hatására én inkább igyekeztem el tolni : - Héj most miért kell mindent elrontani? Éppen nem vagyok szomorú!
-De az voltál, az előbb sírtál látszik a szemeiden. belenéztem a tükörbe egy pillanatra, és valóban a szemeim teljesen pirosak voltak, és még mindig látszottak aprócska könnycseppek. A látványtól meglepődve, valahogy kezdett homályosodni minden körülöttem és újra éreztem a teljes arcomon a könnyeket.Aztán Adam magához húzott és szorosan ölelt. Jól esett az ölelése, és én is szorosan fogtam. Nem akartam hogy véget érjen az ölelése. Egyfajta biztonságot éreztem, azt hogy ha ő velem van akkor nem történhet semmi olyat amit ne tudnánk megoldani.
Amikor Adammal voltam teljesen más érzéseim voltak mint Jasonnel. Talán ezért sem szerette Jason amikor Adammal lógtam. Talán félt hogy ő képes lenne ráébreszteni egyszer arra hogy mekkora egy szemétláda barommal jár a legjobb barátja. Pedig Adam sosem csinált volna ilyet, mindig mellettem állt, ha rossz ha jó döntéseket hoztam. A véleményét mindig elmondta, de mindig közölte hogy nem szól bele, azt csinálok amit jónak látok: Most sem volt máshogy, megértette szavak nélkül is mit miért tettem.
Amint sikerült eleresztenünk egymást, leültünk az egyik sarokba, és beszélgettünk. 
-Nem igazán szeretek arról beszélni amit most érzek, de basszus Adam nagyon fáj! Fájnak azok amiket a videón mondott, fáj az hogy elhiszem, fáj mások sajnálata és megvetése,de tudod mi fáj ennél is jobban? Az hogy gyűlölöm és nem tudok neki megbocsátani! Nem megy, képtelen vagyok rá!
Adam egy ideig várt aztán jól átgondolva a mondandóját beszélni kezdett:
-Lisa, te tulajdonképpen azért nem tudsz neki megbocsátani mert nem akarsz, vagy mert teljesen szétzúzta az iránta érzett összes szerelmedet? furán néztem rá.,hirtelen teljesen összezavart.
-Ezt melyik szappanoperából szedted?
-Nem tudom, a múlthéten ment egy a tévében. Adam elnevette magát. szeretem amikor nevet olyan aranyos. - Komolyra fordítva a szót, meg akarsz egyáltalán neki bocsátani? Hinni akarsz neki? Egyáltalán akarod hogy legyen újra Lisa és Jason? Ha van elég akarod erőd menne, az a srác kint csak arra vár.mutatott az ajtó irányába.- hogy te oda menj hozzá és azt mondd neki "most már hiszek neked, kár volt kételkednem".Akarnád ezt Lisa? Akarnád hogy minden olyan legyen köztetek mint a szülinapod előtt? A kérdések amiket feltett nagyon jogosak és elgondoltatóak voltak.
-Azt...azt hiszem nem. fura érzés volt kimondani.
- Hogy mondtad ?
- Nem akarok neki megbocsátani. Örökre el akarom felejteni! Tovább akarok lépni! Tudnál ebben segíteni?néztem rá kiskutyus szemekkel.
-Ki tudna neked ellen állni! megfogta az arcomat ami különös érzéssel töltött el.- De mielőtt segítek mosd le az arcodat. Úgy tettem ahogy mondta, sokszor ugyan de a hideg víz megtette a hatását, és habár az arcom olyan lehetett mint egy jég, egyáltalán nem látszott hogy sírtam. Egy kis sminkes beavatkozással ugyan úgy néztem ki ahogy beértem a suliba. Aztán Adam azt mondta elsőként én menjek ki megnézni "tiszta-e a terep". Bár igaz számomra is nem kicsit lett volna kínos, ha az emberek azt látják hogy egy sráccal jövök ki a lánymosdóból. Miután egy alakot sem láttam a folyosón, tudtam hogy becsengettek és szóltam Adamnak hogy jöhet. Aztán együtt mentünk be órára nevetve. A biológia tanár nem repesett az örömtől, de ez minket pont nem érdekelt. Mosolyogva ültem le a helyemre...ami Nath mellett volt. Más helyzetben bizonyára együttérző lettem volna hiszen a legjobb barátját az előbb verték meg, és még valaki fél őrült ordibált is vele, de mivel ebben a szituban én voltam a fél őrült és Jason nagyon is megérdemelte inkább csak csöndben ültem le. Érdekes tény hogy a tanóra gyorsan telik el hogyha az ember az elejéről 15 percet késik. Amikor kicsengettek szinte az egész osztály mint valami csorda kirohant a teremből. Én is kimentem.
...
A nap hátralevő része viszonylag csendesen telt el, a diákok persze pletykáltak a történtekről, és néha elég kreatív történet részleteket csíptem el: "Biztos azért alázta meg Jasont , hogy végre nyugodtan együtt lehessen az eltitkolt barátjával". Egyáltalán nem érdekelt, hogy azok akiknek nincs életük miket hordanak össze rólam. Ami fontos volt, hogy az utolsó órám után a szekrényem előtt Adam táskámmal kezében várt, és ez nagyon feldobott.
-Na mi van elmentél hordárnak?
-Vicces mert mielőtt megjöttél Jason is ezt kérdezte, én meg mondtam neki, hogy nem csak a te cuccodat viszem a mai randinkra. amit mondott nem kicsit zavart össze,és az arcom is ezt tükrözte.
-Oké figyelj Adam, te egy nagyon kedves srác vagy meg persze magas is és hát hogy helyes az nem kérdés, de barátok vagyunk és te is tudod hogy baráttal sohasem randiznék,még akkor sem ha az pont te vagy, amibe így belegondolni elég durva. Talán ha esetleg nem lennénk ennyire jó barátok akkor meglehet hogy szívesen randiznék veled.
-Lisa kérlek most állj le mielőtt eldurvulna ez a beszélgetés.elkezdett röhögni mintha valami rossz poént mondanék éppen, én meg ezen csodálkoztam.
- Mii? Hooogy érted hogy eldurvulna?
- Figyelj nagyon jól esnek a szavaid, főleg az a részük hogy nagyon helyes vagyok, de igazság szerint én is csak barátként gondolok rád, és sose randiznék veled, főleg nem akkor amikor egy ilyen durva szakításon vagy túl. azt hiszem a fejem olyan vörös lehetett mint valami túl érett alma,amit lekell szedni.
- Tessék? Tehát nem megyünk randizni és te még is azt mondtad Jasonnek hogy megyünk. Ugye nem baj ha megkérdezem azt hogy miért ?
-Te mondtad hogy segítsek elfelejteni Jasont nem?
-De igen.
- Ahhoz hogy elfelejtsd először az kell hogy ő elhiggye hogy te már továbbléptél rajta. Így egy időre leszáll rólad, és amíg ebben a hitben él, de simán eltudod felejteni. Ennyi. Ilyen egyszerű.
- Egyszerű? Mondd te teljesen megőrültél ? Egyáltalán hogy jutott ekkora baromság az eszedbe ?
-Ugyan már! Nem értem mi nem tetszik ebben a tervben?
-Mondjuk talán az hogy azt mondod EZ EGY TERV?
-Nem értelek, te kértél meg olyan nagyon cukin hogy segítsek, én meg erre kitaláltam egy bombabiztos ötletet amit lehurrogsz. sértődött fejet vágott és háttal fordult nekem mint valami gyerek akinek elvették a kedvenc játékát.muszáj volt beadnom derekamat, meg egyébként is belül valamennyire tetszett az ötlet. Az a része hogy Jason nem tudja az igazat mindenképpen boldogsággal töltött el.
- Rendben legyen. Egy kis hazugsággal még nem dől össze a világ. Bár remélem Jason legbelül össze fog roppanni és én ezt majd első sorból nézhetem végig.
-Ha neked ez jó. Adam egy pillanatra a telefonjára nézett, majd rám.- Menjünk.
A suliból kiérve egy kávézó felé vettük az irányt. Az út pedig csendes volt. Nagyon csendes. Egy idő után Adam megszólalt: - Mondd Lisa te komolyan gondoltad a mondanivalód azon részét hogy szívesen randiznál velem ha nem lennénk ilyen jó barátok? ami azt illeti én is pont ezen gondolkodtam egész úton...
- Nem dehogy is! Mármint biztos hogy egy csomó ismeretlen lány szívesen randizna veled, de ha tegyük fel mondjuk én is köztük lennék akkor se randiznék veled.- Adam arca mintha egy kissé szomorúbbra váltott volna. Talán más választ várt, vagy talán én fogalmaztam rosszul. A fenébe Lisa!      - Vagyis nem úgy értettem ahogy hiszed  hogy értettem, csak tudod számomra fura elképzelni milyen lenne ha nem lennénk barátok. Esetleg legbelül vágyakoznék arra hogy egy nap megcsókolj, de biztos vagyok benne hogy nem tudnám elképzelni hogy randizni akarnék veled. azt hittem már rég túl léptem azt a határt hogy oltári nagy hülyét csináljak magamból egy srác előtt, de úgy tűnik megint sikerült bebizonyítanom az ellenkezőjét. Adam ezen elkezdett nevetni.
-Vágom Lisa. Velem is szintén ez lenne.-lassan, megnyugodtam.- azt kivéve hogy vágyakoznék arra hogy megcsókoljalak.-ekkor megint elröhögte magát. Valahol legbelül viszont én a kínos érzésen kívül valami mást is éreztem. Talán csalódottság. De miért? Inkább annyiban hagytam az egész gondolatmenetem és a legjobb barátomra figyeltem aki éppenséggel azon volt hogy felvidítson.
...
A délutánt végig Adammal töltöttem, azután hazamentem és szokásosan tanultam egy kicsit. Utána pedig pihentem az ágyamon. A gondolataimba merülve azt hiszem egy röpke pillanatra elgondolkodtam azon hogy Adam valóban csak barát-e számomra?. Végül gyorsan el is vetettem. A fáradságra hivatkozva viszonylag korán elmentem lefeküdni. De eggyel nem számoltam, hogy egész este Adam fog a gondolataimban járni.