Várva várt szerelem

Tizenkettedik rész: harmadik fejezete

...
-Rendben köszi Nath.-mondtam majd elfutottam mellette nem várva meg semmi reakciót egyenesen ki az iskolából nem törődve semmivel, csak Jasonnel.
...
Futottam, ahogy csak bírtam, és amint felértem rögtön megláttam Jasont ahogy a már jól ismert korlátnak dőlt. Pontosan ugyanúgy nézett ki mint reggel: teljesen összeverve. A szívem majd megszakadt a volt barátom látványától. Viszont nem értem rá érzelegni, minek hamarabb bele kezdek annál, hamarabb fogok mindenre választ kapni. Az adott helyzetben nem kellett bátorságot sehonnan sem merítenem, ugyanis már volt annyi kérdés bennem, hogy a válaszokon kívül semmi más nem érdekelt. Most minden titokra fény derül. Gondoltam magamban elhatározva, majd a fiú mellé lépve belekezdtem:
-Mi ez az egész,hm? Mit titkolsz még előlem, azon kívül, hogy a nevelő apád ver.-mondtam a dolgok közepébe vágva. Jason nemhogy válaszra de arra sem méltatott, hogy rám nézzen. Kezdtem ideges lenni, alapból nem voltam túl rózsás hangulatban, és az ahogy velem viselkedett rá tett még egy lapáttal.
-Válaszolj Jason.-mondtam majd fogtam és a karjánál fogva magam felé fordítottam, ekkor megdöbbentem vagy megijedtem talán a legjobb szó mégis a megrémültem lenne. Így közelebbről nézve az arcát, a sok zúzódással együtt sokkal ijesztőbb volt mint hittem. Teljesen lesokkolódtam. A kezdeti bátorságom a mérgemmel együtt elszállt. Nem tudtam megszólalni.
Jason viszont elkezdett beszélni.
- Menj haza Lisa.-mondta, majd ismét a korlátra támaszkodott. Ő csak ennyit mondott, és ez épp elég volt nekem arra, hogy visszarántson a valóságba. Erőt vettem magamon, majd a kezdeti bátorságomat ismét elővettem.
-Nem, nem megyek haza. Addig nem megyek el amíg el nem mondod mi ez az egész.
-Akkor sokáig itt leszel.-motyogta az orra alatt.
-Parancsolsz?-emeltem fel a hangomat.-Nem érdekel meddig kell itt legyek, ha szükséges itt éjszakázok de megtudom mi ez az egész veled.-mondtam határozottan. Ekkor Jason elrugaszkodott a korláttól, felém tett néhány lépést, majd előttem megállt.
-Miért érdekel ez téged annyira Lisa? Miért nem tudsz csak hazamenni? Úgyis biztos vár már a kis barátod, nem akarlak feltartani.-mondta ezt nekem szemrehányás szerűen.
-Már elnézést, de mi köze van Timothynak ehhez? Ez a kettőnk ügye Jason.
-Nem az Lisa. Ez csak rám tartozik, neked semmi közöd hozzá, most pedig menj el.-mondta kissé megemelve ő is a hangját.
-Hát ezt komolyan mondom nem hiszem el! Miért vagy ilyen makacs Jason? Miért nem tudod egyszerűen elmondani a történteket?!-kiabáltam rá
-Mert ha megtudnád jobban megutálnál mint most, bassza meg!-mondta Jason ordítva, a szemeimbe nézve amitől egy pillanatra megijedtem. De ez a hirtelen jött düh nem volt véletlen, tényleg valami sokkal nagyobb áll minden mögött. Jason vett egy mély levegőt majd folytatta.-Lisa ha megtudnád akkor az mindent tönkretenne. Most boldog vagy egy olyan valakivel aki szeret téged és aki nem fogja úgy elcseszni a dolgokat mint én. Kérlek könyörögve kérlek menj el.-mondta már felém se fordulva.
- Nem megyek el.-mondta karba tett kézzel.
-Hát ezt komolyan mondom nem hiszem el.- röhögte el kínjában magát.- Miért? Miért nem tudod megérteni, hogy mindent a te érdekedben akarok tenni, és tettem?! Miért nem tudod megérteni, hogy én csak segíteni akarok neked?!-mondta és közben a kezével a fejét fogta.
-Oké, én most már tényleg semmit sem értek. Jason érthetően mondj el mindent az elejétől.
-Tényleg tudni akarok?-rugaszkodott el a korláttól majd ismét megállt egész közel hozzám.
-Igen tudni akarom! Nem érdekel, hogy ennek milyen következményei lesznek az életemre később. Úgy hogy most megismétlem: mi ez az egész?
-Rendben, legyen. Minden akkor kezdődött mikor a szülinapod előtt néhány héttel a drágalátos anyám megjelent és mindent felforgatott körülöttem: elkezdett parancsolgatni; kijelentette, hogy nála meg a pszichopata barátjánál fogok lakni, apámat megszólalni se hagyta. Úgy, hogy így lett, náluk laktam. Elviseltem. Elviseltem azt, hogy a pasija a nap huszonnégy órájában megalázott. Mindent elviseltem, de tényleg, ha tudnád mennyi szart éltem át ott és még mindig élek. Na szóval, elviseltem. Aztán egy rövid idő után anyám kijelentette, hogy elfogok vele meg a barátjával költözni ennek az évnek a végén.-a szívem itt kihagyott egy ütemet. Költözés? Mi? Erről én miért nem tudtam??-Bármit mondtam ezzel kapcsolatban hidegen hagyta, azt mondta szerinte túlságosan is eltávolodtunk egymástól, mint anya és fia és hogy ezt minél hamarabb helyre kell hozni, és ennek csak ez az egyedüli módja van: ha lényegében kényszerből magával visz egy teljesen ismeretlen országba. Mondtam neki, hogy az apámnak ebbe lesz egy két beleszólása mivel ő a törvényes gyámom, erre azt mondta, hogy ha kell perre viszi a felügyeletemet, és meg is tette. Azóta is zajlik az a kibaszott per, és tudod ebben az a legröhejesebb, hogy úgy lakok az anyámnál, hogy az életemhez maximum annyit tett hozzá, hogy megszült.-ezután Jason egy kis szünetet tartott, bizonyára megvárta, hogy mindent feldolgozzak. Habár sikerült követnem az eseményeket nem értettem, hogy hogy kapcsolódnak össze a szálak velem. Jason mikor látta, hogy nagyjából sikerült felfognom a dolgokat folytatta: -Tudod Lisa, most bizonyára nem érted, hogy mindez hogy kapcsolódhat kettőnkhöz. Vagy érted?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Nem, nem értem, hogy kapcsolódik?
-Mi jut eszedbe mikor azt mondom, hogy "idegesítő liba"?-ekkor egy pillanatra lefagytam. Abban a videóban ahol Jason porig alázott idegesítő libának nevezett engem. De mégis mi köze van a videónak Jason családi helyzetéhez? -Tudod az, amit aznap esze mondtam kifogásként, hogy miért készült, az igazából hazugság volt, mármint a videó tényleg egy meggondolatlan döntés volt abban igazat mondtam de abban nem hogy miért meggondolatlan. Tudod mikor megtudtam, hogy anyám elakar vinni egy más országba ezzel elszakítva a barátaimtól és legfőképp tőled, pánikba estem. Nem tudtam, hogy Mit kellene csinálnom, elkellene-e mondanom neked vagy sem. Aztán gondolkodtam: ha elmondanám neked bizonyára a távkapcsolaton gondolkodnál, ami igaz nekem is eszembe jutott, de mind tudjuk, hogy tízből csak maximum három távkapcsolat működik, és nincs rá garancia, hogy a miénk benne lenne ebnem a háromban. Furcsa lesz tőlem hallani ezt, de pánikba estem, és úgy voltam vele, hogy a legjobb döntés, az ha teljesen eltaszítalak magamtól és mi lenne taszítóbb mint egy videó amiben megalázlak és mindennek tetejében a születésnapodon játszák le? Hülye voltam Lisa, azt hittem az nagyobb fájdalom lenne számodra, ha elmennék és távkapcsolatban igyekeznénk fenntartani valami olyat ami talán már kezdettől halálra van ítélve. Nem gondolkodtam, csak megcsináltam azt a videót, és tudod későn tértem észhez, akkor mikor már nem lehetett leállítani ezt az egészet. Tudod abban a pillanatban mikor elindult, tudtam, hogy a kapcsolatunknak vége, mégis próbálkoztam. Megpróbáltam több kamu és nevetséges kifogással helyrehozni, hogy azt az időt amit még itt vagyok veled boldogságban tölthessem el, de teljesen elszúrtam ezért sem próbálkoztam többet később, illetve mikor láttam, hogy ez a Timothy fiú boldoggá tesz téged, úgy voltam vele, hogy nem avatkozok bele az életedbe úgyis eleget szenvedtél miattam. Igazából ez volt az egyik ok a másik, hogy anyám barátjáról kiderült, hogy egy pszichopata, amit én már az elején sejtettem, de az első pofonig nem voltam benne biztos. Sokan idegesített, de nem szóltam vissza neki soha, biztos voltam benne, hogy jobb ha hallgatok. Aztán eljött az a bizonyos reggel. Aznap már majdnem elindultam otthonról, mikor megjelent részeges állapotban és szokásosan elkezdett cseszegetni, amit kezdetben figyelmen kívül hagytam, aztán elkezdett rólad beszélni, bizonyára anyámtól tudott rólad nem tudom a lényeg, hogy mocskos dolgokat mondott rólad, amit nem bírtam hallgatni és visszaszóltam neki. Ekkor megütött, elkezdte mondani, hogy én kinek képzelem magamat: meg hogy csak egy taknyos gyerek vagyok, itt nem állt le, neeeem ő tovább mondta a dolgokat és nem csak rólam de rólad is, ekkor én begurultam és az első pofon utáni sokkból felocsúdva közöltem vele, hogy anyám csak a pénze miatt van vele, és nála ezzel be is telt a pohár mint egy vadállat nekem jött és addig vert amíg csak tudott. Aznap a suliban azért néztem ki úgy ahogy. Ez az igazi ok Lisa, valójában ezért nem akartam veled kibékülni, hogy megvédjelek ettől az őrülttől. Azok után amit velem tett bármire képes lehet, és nem akarom, hogy neked bajod essen.-mondta Jason az utolsó mondatot úgy, hogy végig a szemembe nézett. Innen tudtam, hogy őszintén és komolyan gondolta az előbb tett kijelentését. Mikor Jason befejezte a mondandóját, csend lett körülöttünk, ugyanis a hirtelen jött ezer és ezer információ csak úgy végig cikázott az agyamban. Annyi kérdésemre kaptam választ mégis annyi újabb kérdés keletkezett a fejemben. Nem tudtam hova kapjam a fejemet, túl sok volt ez nekem. A videó. Jason magánélete. Hát igaza lenne Emilynek? A háttérben valóban egy komolyabb dolog állt? Jason csak megakart védeni, és ezért tette? De ez akkor sincs helyén. Nem ez volt a jó megoldás. Kitalálhatott volna mást is! Megbeszélhette volna velem! Megkellett szólalnom, tudtam, hogy most én jövök. Az első néhány néma percben sírni akartam; vagy megölelni Jasont; kedvesen szólni hozzá; megnyugtatni, hogy nem haragszom minden rendben van megértem és folytassuk onnan ahol abbahagytuk. A szívem ezt akarta, csak hogy az eszem mást mondott: emlékeztetett arra, hogy jelenleg ez nem lehetséges, ugyanis nekem barátom van. Timothyval járok, aki szeret engem és én is  szere... igen biztos szeretem. De akkor mégis miért olyan nehéz ezt kimondanom? Jason összezavart! Nem hiszem el! Emilynek ebben is igaza lett volna ? "viszont amit hallani fogsz, lehet hogy mindent meg fog változtatni a mostani rendben menő életedben." Amíg gondolkodtam, Jason mellettem köhintett egyet, jelezve, hogy vár valami reakciót.- Nos Lisa nem mondasz semmit?-kérdezte a hosszan eltartó csend után. Ekkor viszont robbant a bomba.
-Mindent elrontottál!-mondtam halkan a dühtől megtelve a szemeibe nézve, ő pedig csak lefagyva állt várva , hogy ezután mi fog jönni.