Ötödik rész

37 4 0
                                    

Másnap viszonylag egy nyugodtabb hangulatban keltem fel, úgy éreztem a telefonszám megváltoztatásával, egy kicsit sikerült lenyugodnom.
Amikor beértem a suliba kezdetben úgy tűnt minden rendben van, senki nem szólt hozzám, habár rengeteg lenéző pillantást kaptam egy lányoktól.ribancok. Fogalmuk sincs milyen az, ha eszméletlenül szeretünk és olyan embert akiről azt hisszük ismerjük közben pedig egy aljas szemétláda. Ők nem ismerik a fájdalmat, én ismertem a múltam miatt, és sikerült megbarátkoznom vele, aztán elfelejteni, de Jason ismét megismertette velem, a legrosszabb fajtáját: a szerelmi fájdalmat, ezért pedig soha nem fogok neki megbocsátani.
...
Az első órám után egyedül merészkedtem a mosdóba, és már majdnem ott voltam amikor valaki szembejött velem a folyosón. Na ne! Ezt ne! Pont ő!
Thomas Clark. Végzős. A suli egy Alfája és a kosár csapat egyik legjobb játékosa Jason mellett. Mindenkit imád cseszegetni és ha tudja az embereket teljesen a földbe tiporja. Undorító alak, és habár nem volt ott a bulimon a pletykák túl gyorsan terjedtek, hogy ne érkezzenek meg hozzá is. Csak remélni tudtam, hogy nem vesz észre és gyorsan vissza tudok rohanni az osztályba. De nem. Felemelte a fejét, és gonosz vigyora láttán, tudtam: most minden lelki erőmre szükségem lesz:
-Kit látnak szemeim, csak nem Elisa Buckot? Be kell valljam bátor dolog hogy a történtek után suliba mersz jönni.kezdte azt hiszem számára kedvesen.
- Tomas Clark, halvány lila fogalmam sima miről beszélsz.válaszoltam mosolyt erőltetve magamra.
-Ugyan, kicsi Lisa neked csak Tom, és pontosan tudod miről beszélek. A születésnapi bulidról, ahol a kis barátocskád, bocsánat exbarátod olyan nagyon megalázott.touchdown az ő javára. Sikeresen is megalázott, már a második mondatával. És a körülöttünk levő diákok mintha csak ára vártak volna hogy popcorn és kóla jöjjön, a mozihoz úgy néztek ránk. Senki nem mert semmit tenni. Éljen a gimis élet, tele förtelmes és szörnyen nyámnyila diákokkal. Egyre többen kezdtek gyülekezni kisebb csoportokban, és sugdolóztak.
-Neked ehhez aztán rohadtul semmi közöd! Törődj inkább a nevetséges életeddel, és ne igyál annyi alkoholt mert még a végén részegen fogsz megbukni az érettségin, ami józanon is csak a csodával határos módon fog sikerülni. próbáltam védeni magam, és hát igyekeztem megválogatni a szavaimat, nem úgy sikerült ahogy elterveztem. Egy kisebb "húúúú"-zás és röhögés után Tomas, idegesen körülnézett majd felém fordult. Dühös volt, nagyon, ez pedig valamilyen rejtélyes módon motivációt adott számomra hogy folytassam. - Ja és ha már itt tartunk, tisztázzuk hogy most a körülöttünk levők, rajtad röhögnek, nem pedig rajtam. mondtam úgy mintha valami hülye gyerekhez beszélnék. Ez pedig nem állt távol az igazságtól: számomra Tomas tényleg egy hülye gyerek volt. Tomas idegessége a semmiből átváltott valami rosszabbra. Valami sokkal sötétebbre. Mit akarhat? Jajj ne! Ebből baj lesz!
-Megértelek, és azt is megértem hogy ezeket a dolgokat csak azért mondod nekem mert legbelül teljesen össze vagy törve, de ne aggódj kicsi Lisa, ha akarsz az én vállamon mindig sírhatsz.mondta és eközben egy puszit küldött. A hányinger rendesen kerülgetett, és úgy éreztem vagy elsírom magam vagy rárókázok. Szépen szólva nem voltam a toppon. Minden félreértés előtt tisztáznám, hogy Tomas igazából eléggé jóképű, és dögös srác volt mindenki szerint, csakhogy a kibírhatatlan személyisége teljesen elrontotta azt a "majdnem tökéletes de mégsem" képet. Szinte abban a pillanatban teljesen le döbbentem hogy lehet valaki olyannak aki ennyire visszataszítóan nyomulós, akkora rajongói tábora mint Nagy Márknak ( igen, elismerem olvastam a Bexit, és nagyon is tetszett).
-Ha azt akarod elérni, hogy rosszul legyek tőled, akkor szólhattál volna, mert már régóta egy elviselhetetlen alaknak tartalak, és ezzel csak megerősíted azt a tényt hogy egy gyomorforgató alak vagy. mintha mégsem hallotta volna amit mondok.
- Ugyan már Lisa-Misa, csak lazulj el egy kicsit és gyere ide tedd a fejedet a vállamra, én nagyon szívesen meghallgatlak, és a hallgatáson kívül mást is tudok nyújtani.Olyat amit Jason nem tudott megadni neked. Jason nevének hallatán hirtelen remélni kezdtek a lábaim, és féltem attól mit tartogat a mondata vége. Azt gondoltam mindenre fel vagyok készülve, de abban a másodpercben rettegtem a szavaktól. Szerencse vagy inkább balszerencse de nem tudta befejezni, ugyanis valaki kilépett a hátam mögül és hangosan kezdett beszélni, hogy még az is meghallja aki esetleg random az utcán sétálgat:
-Nincs olyat amit ne tudtam volna megadni Lisának. szólt Jason.- Héj, Lisa itt vagyok most már minden oké.mondta a szemeimbe de tőlem csak egy "mi a frászt akarsz??" pillantást kapott.
-Jason, legjobb haverom, már nem is köszönsz nekem? Ez a csaj teljesen elvette az udvariasságod tesó.mondta Tomas számára haveriasan.
-Hagyd békén Lisát.jelentette ki határozottan Jason. gyűlöltem, már egy csomószor megmondtam neki hogy nem kell megvédeni, de ő mégis mindig figyelmen kívül hagyta a kéréseimet és a mondandóm.
-Vagy?kérdezett Tomas.-Általában ilyenkor jön egy erős fenyegetés. Na! Gyerünk Jason menni fog. nézett Jasonre bátorítóan. Éreztem hogy Jason forr a dühtől, és lenézéstől amivel Tomas ajándékozta meg.
-Ha nem hagyod békén Lisát, akkor nem lesz arra szükség hogy beállítsanak téged az idei meccsek egyikére is.mondta Jason viszonylag nyugodtabb hangon. Ennek teljesen elment az esze? Mit akar csinálni a végzős „haverjára" ráugrik mint valami terminátor? Barom! Én is forrtam a dühtől, nagyon
-Na ez igen! Mint amikor a filmekben a főszereplő gyenge kisfiú megfenyegeti az erősebb nagyfiút, védve vele a kurváját. Nálad is ez a helyzet: itt vagy te mint a gyenge.mutatott Jasonre. -Itt vagyok én, mint az erős.mutatott saját magára.-És itt van a kurva, avagy nevén nevezve Elisa Buck.mutatott rám, és őrült módjára mosolyogott. Szörnyen éreztem magam, és éreztem ahogy kivörösödik az arcom. Ekkor Jason rám nézett, majd vissza Tomasra, és megszólalt:
-Na jó, elég volt most megöllek!mondtam és mellett elhaladva hirtelen egy akkorát húzott be Tomasnak, hogy alig tudott rá reagálni. Amikor rájött mi történt, ő is visszaütött, és megkezdődött a bunyó. A diákok két tábort alakítottak ki, és torkuk szakadtából ordítoztak. Ilyenkor hol vannak a híres neves tanárok és igazgatók, a büntetésekkel!? Én meg a két fiút látva fogalmam sem volt mit kellene tegyek. Nem mondom, megérdemelték amit kaptak, nagyon nagyon nagyon nagyon is, de mégis a fejemben levő kis angyal igyekezett a jó útra teríteni. Villámgyors sebességgel felordítottam:
-ELÉG LEGYEN! BELÉTEK MEG MI A FENE ÜTÖTT. ordítottam a torkom szakadtából. Jason a földön feküdt az orrából vér folyt, több helyen a karján kék zöld foltok virítottak,Tomas megint behúzni készült neki még egyet, ám mielőtt megtehette volna felém fordult, és ahogy látta az arcomon átmenő: düh, félelem, és csalódottságot, leszállt a földön fekvő "tesójáról", és még a földről is felkelt. Rám nézett én pedig rá ezzel pedig szemkontaktus alakult ki köztünk. Láttam hogy a szeménél véraláfutásos ami arra az ütésre adott következtetést,amit először kapott. Neki is voltak kék és zöld foltjai és gyakran nyúlt a hasához. Gondolom egy gyomorszájat is kapott. - Tomas, te most lettél végzős, ne akard már évelején egy igazgatóival kezdeni te barom. Nézz magadra! Felesleges sérülésék. Néha gondolkodj, egy kicsit, tudom hogy képes vagy rá mert legbelül okos vagy.mondtam, és őszintén így is gondoltam. Ha nem lenne agya akkor a kosár csapatból már rég kivágták volna. Így vissza gondolva hülyeség volt azt mondani épphogy átmegy, dehát a düh mire nem képes... Tomas arca hirtelen megváltozott, és valami olyat láttam amit ezelőtt még soha. Kedvesség, és szégyenérzet. Szégyellte magát, és amikor teljesen a szemeimbe nézett mintha némán, és hangtalanul csak a nézésével de bocsánatot kérne tőlem. Mosolyogva bólintottam egyet, jelezve neki nem haragszom. Aztán jött a kemény dió. A földön fekvő Jasonre néztem és hirtelen olyan méreggel teltem meg mint ez előtt soha. -Te pedig! Hányszor megmondtam hogy nem kell megvédeni? Hányszor kértelek meg, hogy bízd rám a dolgokat, de te csak az ostoba fejed után mentél. Most jól nézz körbe! Boldog vagy? Mert nem elég hogy saját magadat szétvereted a fél suli előtt, neeeem, neked az is kellett hogy ez mind rajtam keresztül történjen meg. És emellé megint teszel arra amit már megmondtam. Tudod mit? - Most fogom utoljára elmondani: Hagyj már békén, te és én végeztünk egymással!!sírás a fenébe! Hirtelen a mosdó felé rohantam, majd az egyik fülkébe belépve,magamra zártam az ajtót. Aztán lecsúsztam a földre és zokogni kezdtem.
Csak egy órám volt, és máris a lánymosdó egyik fülkéjében zokogtam egyedül, amikor hirtelen valaki bekopogott...

Várva várt szerelemWhere stories live. Discover now