Várva várt szerelem

Tizenegyedik rész: első fejezet

Egy hét telt el, az a bizonyos napi óta. Azóta sikerült Timothyval átbeszélnünk mindent. Hihetetlen, hogy körülbelül már négy éve nem láttuk egymást, és annál inkább hihetetlenebb számomra, hogy annyi év után is ugyanolyan hatással van rám: érzelmeket vált ki belőlem, nem tudom, hogy pontosan ez szerelem-e, de abban biztos vagyok, hogy kedvelem és vele tényleg igazán boldog lehetek. Azt hiszem szerelmes vagyok Timbe. Igen, ez biztos, ugyanis pontosan azt érzem vele mint... mint amit Jasonnel éreztem, de ő már a múlté. Igen, ő a múlté. Én tovább léptem, ahogyan ő is, ugye? Hát persze, biztos, hogy tovább lépett, hiszen...hiszen tovább kellett lépnie,más lehetőség nincs. Igen, ő tovább lépett ahogyan én is. De akkor miért, miért gondolok rá még mindig? Miért jut eszembe a közösen eltöltött idő? Miért? Nem! Elég volt! Nem fogok rá többet gondolni, ugyanis ő már a múlté. Most már a jelenben kell élnem, és megkell próbálnom boldognak lennem, és úgy érzem, hogy Timothy megadhatja nekem azt a boldogságot, amit J...nem! Nem! Elég volt Lisa! Tim megadhatja nekem azt a boldogságot, amire szükségem van. Igen így lesz. Ha már itt tartunk tegnap elhívott egy randira. Úgy, hogy lassan itt lesznek a lányok, hogy segítsenek kiválasztani a megfelelő ruhát. Eddig még sohasem foglalkoztam vele, hogy mit vegyek fel igazán, de Timnél valahogy úgy érzem muszáj valami különlegeset felvennem. Egy kicsit izgulok, az egész miatt, de közben már nagyon várom, hogy újra láthassam.
...
Egy szolid sminkkel és egy gyönyörű szép színes virágos ruhában állok a tükröm előtt. Magamra se ismerek. Habár szoktam szolid sminket felrakni, most mégis olyan fura volt. De hát Tim miatt megteszem. Nagyon kedvelem, és szeretnék jól kinézni az első randinkon. Első randi, milyen furán hangzik, és annál furább, hogy lehet ennek folytatása. A szívem ezerszeres gyorsasággal vert, és a gyomrom is liftezett. Féltem, nagyon féltem. Mármint Tim-et ismertem, csakhogy mikor legutoljára találkoztunk még szinte "gyerekek voltunk" és... és egy ép mondatot nem tudok mondani, annyira izgulok. Nyugi Lisa, fogd fel úgy mint egy átlagos találkozót. Timmel, azzal a fiúval , aki mostanában egyre mélyebb érzéseket vált ki belőlem. Huh. Nyugi Lisa menni fog. Végre sikerült egy nagy levegőt vennem és kifújnom. Igen!
...
Az óra már este kilenc felé járt. Éppen Emilynél vagyunk, és várunk. Nos igen, kockázatosnak gondoltam, azt hogy otthonról induljak, a szüleim már otthon voltak: és nem akartam magyarázkodni hova megyek. Elég volt telefonon beszélni velük, akkor pedig csak annyit mondtam, hogy az egyik régi ismerősömmel találkozok, utána pedig Emilynél alszok, ami tulajdonképpen részben igaz is, habár mostanában igen gyakran találkozok "régi a ismerőseimmel" akik szerepét igazából mind Timothy töltötte be,de szerintem a szüleim ezt a kis lódítást "inkább úgy fogták fel "bárhol legyen csak ne otthon punnyadjon a szobájában". Elfogadtam. Két perc alatt már legalább tizedjére néztem meg az órát. Kilenc óra kereken. Nemsokára indulnom kellett. Elbúcsúztam a lányoktól majd Timothy háza felé vettem az irányt. Emlékeztem rá, hogy hol van. Emilytől pedig csak tíz perc volt oda az út, a mi háznktól legalább negyven perc. Na igen, Timmel azt beszéltük meg, hogy a régi közös helyünkön találkozunk: ami igazából az ő kertjük volt. Régen mindig ott lógtunk az osztálytársainkkal, tehát nem volt igazán különleges a hely számomra, ezért sem értettem Timet miért akarta, hogy ennyire ott legyen a randink. Aztán megérkeztem a házhoz és a szokásosan úton a kerthez mentem, amilyen látvány elém tárult mindent megmagyarázott: Egy éjszakai randi piknik. Mintha a szemeim kápráztak volna. Mintha csak egy álom lenne amit látok, az egész egyszerűen olyan gyönyörű volt. Mindenhol lámpások és fényfüzérek voltak, ezek egy nagy körben helyezkedtek el, amelynek közepén egy pokróc hevert csupa finomságokkal megrakva. Viszont egy valami vagy inkább valaki hiányzott ebből a képből: Timothy. Vajon hol lehet ? Egyszer csak lépteket hallottam a hátam mögül és egy nagyon ismerős illat fogta meg az orromat. Ő volt az.  Beleszimatoltam a levegőbe és hangosan megszólaltam:
-Hmmm...Timothy.-mondtam vágyakozva elfeledkezve arról, hogy az említett személy épp a hátam mögött van és engem figyel.
-Hmmm Lizzie.-mondta Tim ugyanolyan stílusban mint én. Először meglepődtem és nem tudtam most csak hülyéskedik-e vagy sem. Nem sokkal később megkaptam rá a választ...- Hmmm hiányoztam?- kérdezte ugyanolyan hangnemben tőlem, úgy mint ahogy a korábban mondott mondatot mondta.
-Haha, nagyon vicces.-mondtam ironizálva a viselkedését.-Ha tudni akarod egyébként igenis hiányoztál. -mondtam mosolyogva, áttérve egy másik stílusra és ezzel elindítva mindent. Tim végre rávette magát és megkerülve engem, szembefordult velem. Szokásához híven egy bőrdzsekit viselt ( persze nem azt amit múltkor szépen szólva "tönkretettem"; hanem már egy teljesen újat) , alatta egy sima fehér pólóval, és mellé egy sima fekete farmerrel és a szokásos sötétkék sport cipőjével. Kissé csalódott lehettem volna, hiszen az idilli helyhez nemigen passzolt ez a "szett" de abban a pillanatban nem érdekelt semmi más csak az, hogy jól érezzem magamat Timmel. Tim szemeivel gyanúsan végigmért engem, mint aki azt hiszi, hogy csapdába akarom csalni az előbb említett mondattal, majd miután teljesen biztos volt abban, hogy én ezt komolyan gondoltam, kedvesen elmosolyodott.
-Te is hiányoztál nekem Lizzie.-mondta Tim.- Na gyere ide.- ekkor Tim közelebb jött és erősen megölelt. Az ölelése nagyon jól esett, úgy éreztem biztonságban vagyok a karjai között. Szerettem ezt az érzést. Mióta történt ami történt, lelkileg azt hiszem kissé gyengébb lettem, emiatt pedig erőszakosabb is. Tudom az erőszak nem megoldás semmire, de egyszerűen már annyira nem bírtam tovább,  viszont mióta visszajött Tim és úgymond  "együtt lógunk" azóta ez csillapodott. Tényleg hatással van rám ez a fiú. Ezt onnan is tudom, hogy már egyre kevesebbszer gondolok arra, hogy sírjak vagy valamit összetörjek. Hát igen, a szerelem mindenhol más. Visszatérve viszont az ölelést egyszer csak én szakítottam félbe egy kérdéssel.
-Tim, mégis hogy sikerült ezt összehoznod? - kérdeztem értetlenül a körülöttünk levő berendezett kertre utalva, hiszen ezt nem lehetett könnyű összehozni, és habár sok mindent kinézek Timből ez mégiscsak átlépett már egy kreatív határt.
-Tudod Lizzie, az legyen csak az én titkom.-mondta kacsintva. -Most viszont gyere, azt hiszem itt az ideje elkezdenünk a randinkat.-mondta majd kinyújtotta a kezét, ami készséggel elfogadtam, miközben a szavain gondolkodtam. Randink...hmmm. Olyan jól hangzik... Timmel bementünk a kör közepére, és helyet foglaltunk a pokrócon. Mivel már közelebb voltam a finomságokhoz, így jobban megtudtam nézni mik is azok. Volt ott: gyümölcssaláta, szendvicsek, sütemények ( a kedvenceim közül, ami számomra rejtély, hogy honnan tudhatta) , amellett több féle gyümölcslé, jeges tea, termosz (amire sandítottam, hogy meleg teát tartalmaz) , ezenkívül evőeszközök , két tányér, és két pohár is. Tehát lényegében minden ami kell egy randi piknikre. Minden olyan volt, mint egy álomkép, amit az ember csak egy pillanatra lát álmában, de az a pillanat örökre megmarad neki, még akkor is mikor felébred. Velem is ez volt, az egész olyan lehetetlennek és álomszerűnek tűnt, mintha csak egy ábrándot látnok. Pedig nem így volt. Igenis valóságos volt a szemem előtt levő látvány: Timothy, a randi piknik és a véget nem érő boldogság amit legbelül éreztem.
...