Megsebezve /BEFEJEZETT/✔️

Angyalok

"Mai tévedéseink a holnap ügynökei"

Ma van az első napom. Bevallom kicsit be vagyok tojva. A ruhámban körülbelül úgy nézek ki, mint egy utcai ringyó. Utálok, így öltözködni. Fekete csipkés top, alul felül kivágva. A nadrágom még elmegyek, az is fekete, szakadt, egy nagyon drága övvel díszítve. A táskámban (aminek ára felér egy átlag ember fizetésével) a könyveim mellett egy kiló kozmetikai cucc van. Nem értem, attól még, hogy valaki hírességekkel él együtt, miért feltételezi mindenki róluk, hogy kényes kis picsák is, de a statisztika ezt mutatja, szóval ezt a szerepet játszom.
Lemegyek kajálni, Charlie már ott van, futva végig néz rajtam és megpróbál nem röhögni. Mielőtt még kinyitná a száját megszólalok:

– Egy szót se! – mondom neki idegesen.

– Úgy nézel ki mintha fel akarnál szedni valakit.

– Mondtam, hogy egy szót se – emelem a tekintetem az plafon felé.

– Egyél.

– Nem vagyok éhes, köszönöm.

– Félsz?

– Ezerszer csináltam már nincs okom félni, főleg, hogy a suli kellős közepén leszünk – vonom meg a vállam.

– Nem erre értettem.

– Akkor mire? – nézek apára értetlenül.

– Hogy nem lesz igazad.

– Általában igazam van.

– Tudom, de a Cullenékkel szemben nem lesz.

– Majd meglátjuk! – csattanok fel.

Miután megreggeliztem, felmegyek a cuccomért és küldök egy üzenetet Helennek. Ő meg szokásosan küld egy képet a borzasztó ruhájáról:

J: készen állsz életed legjobb beépülésére? :)
H: Jessie mindjárt sírok, mi ez a ruha rajtam?!
J: Okéé, az enyém ennél egy cseppet visszafogottabb :D Legalább kapós leszel.
H: ....
H: Te is, főleg vacsorára...
J: Alig várom, hogy az idegeikre menjek!
H: Mazochista vagy...
J: Tali a bejáratnál!

A suliba érkezvén mindenki engem néz, pontosabban még a kocsiban vagyok, tehát a kocsimat. Nincs kedvem kiszállni, de egyszer muszáj leszek. Veszek két nagy levegőt és kiszállok.
Az összes diák tekintete rajtam állapodik meg, a fiúk már nem a kocsit nézik, hanem engem... Istenem de utálom ezt... Semmi különleges nincs bennem, hosszú barna haj és szem, kreol színű bőr, karikapiercing az orromban, de mindent ellehet intézni egy nagyon kivágott felsővel meg egy Ferrarival.
Balra fordulok.
Hát nem kellett volna.
Cullenék.
Ők is engem bámulnak, már csak ez hiányzott. Nem merek rájuk nézni, tudom, hogy öten vannak, de még a nevüket sem vagyok hajlandó megjegyezni két ember kivételével. Elindulok a suli felé, hallom, hogy össze súgnak a hátam mögött: "A belügy miniszter keresztlánya..." "Annak a baszott híres orvosnak a lánya" "Ez nem a rendőrfőnök lánya?" "Húú, de dögös" "Kőgazdag a csaj nézd már meg a kocsiját".
A bejárat előtt várom Helent, természetesen késik, mint mindig. Egy csávó közelít felém, sötét bőrű és ha jól érzem népszerű a csajok között. Jobban nem is indulhatna a nap.

– Hello, Tyler vagyok! – mosolyog rám a pasas.

Amúgy szimpatikusnak tűnik.

– Szia, én Jessie, de szerintem már az egész suli tudja.

– Ja, igen könnyen elterjed a hír ha Forksban laksz. Amúgy ha kellenék én itt vagyok segítek BÁRMIBEN – ereszt el egy huncut mosolyt.

Már épp nyitnám a számat, hogy elküldjem melegebb éghajlatra, amikor megjön a megmentőm. HELEN HARISSON. A fekete Jaguárjával ő is feltűnést kelt. Kiszáll a kocsiból, hosszú szőke haja a szélben csak úgy lebeg, a ruhája olyan mintha egy sztriptíz bárba készülne fellépni: a pólója vörös, hátul szinte nem takarja semmi a hátát, elől is csak egy kevés textília van. A nadrágja meg, mintha már végig ment volna egy vérfarkas csordán, a magassarkujáról már nem is beszélek, tiszta Lady Gaga stílus. Amikor oda jön hozzám Tyler őt kezdi el méregetni. Már épp szólna, amikor Helen kinyitja a száját, és innen tudom, hogy kő kövön nem fog maradni. Helen nem rajong a reggelekért.